Majdnem Clevelandbe költözött a Canadiens

Egy 1935-ös történetre emlékezünk.

A nagy gazdasági világválság hivatalosan 1933-ban véget ért, ám hatásai még sokáig érezhetőek voltak. A krízis mindenkit érintett, mindent elért, ez alól a profi sport sem volt kivétel. Az NHL-ben a Montreal volt a legnagyobb bajban, amely az 1933/34-es és az 1934/35-ös szezonban is több mint 60 ezer dolláros veszteséget termelt. Ez akkoriban hatalmas pénznek számított: Howie Morenz, a korszak egyik legjobb játékosa évi 4-5 ezer dollárt keresett akkor.

A deficit hatására a két tulajdonos, Leo Dandurand és Joseph Cattarinich az eladás mellett döntött. A helyi újság, a Le Petit Journal tokkal-vonóval 227 ezer dollárra értékelte a csapatot. Viszont azt is tudni kell, hogy a tulajdonosok néhány évvel korábban egy 600 ezres ajánlatot visszadobtak. Ezután az úgynevezett Cleveland-csoport mindössze 200 ezer dollárt tett volna az asztalra, ami köszönőviszonyban sem volt a tulajdonosok elképzelésével. És miért Cleveland? Mert egy clevelandi csoport nyolc éven keresztül benne volt a Montreal tulajdonosi körében.

A Dandurand?Cattarinich duó néhány nap gondolkodási időt kért. Ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy helyi üzletemberek összefogjanak és megmentsék a csapatot a költözéstől. A befektetői csoportot az Ernest Savard, Maurice Forget, Louis Gelinas trió vezette. Közülük főleg az utolsó személy érdekes, mert Gelinas a helyi rivális Montreal Maroons egyik társtulajdonosa volt. A Canadian Arena Company végül hosszas tárgyalások után 165 ezer dollárért vásárolta meg a Montrealt, így mentve meg a Canadeienst attól, hogy az amerikai városba költözzön.

A Maroons 1935-ben elhódította a Stanley Kupát, miközben a Canadiens 1936-ban a liga utolsó helyén végzett, ám a sors különös fordulatot tartogatott. Két évvel később, 1938-ban a Maroons csődbe jutott, a Canadiens így helyi rivális nélkül maradt, ami nagyban segítette a csapat felemelkedését és első aranykorának eljövetelét.