Mi lesz azokkal, akik nem férnek be a csapatba?

Az új szezonok előtt-elején játékosok ezrei próbálnak új csapatot találni. Sokan kerülnek jó helyre, de még többen vallanak kudarcot. Velük mi lesz?

Enio Sacilotto, a WHL-es Victoria Royals segédedzője, az International Hockey Camp elnöke fontos tippekkel szeretné segíteni a kiszoruló fiatal játékosokat, gyerekeket és hozzátartozóikat. Az alábbiakban az ő írását fogaltuk össze.

A legsikeresebb emberek gyakran mesélik, hogyan buktak el újra meg újra, miközben kitartóan küzdöttek céljuk eléréséért. A sport egyik leghíresebb példája Michael Jordané, az NBA valaha volt legjobb kosarasáé, akit másodévesen kivágtak a főiskolai csapatból. Finoman szólva sem adta fel. A sport tele van hullámhegyekkel és -völgyekkel, ezek nem kiküszöbölhetők, az számít, miként képes reagálni rájuk a játékos, és mit raktároz el a kudarcokból.

Először a sportoló szemszögéből vizsgáljuk a jelenséget. A próbaidőszakok mindenki számára stresszesek, kortól függetlenül. Lehet, hogy az iskolai kötelezettségek miatt fáradt a játékos, miközben az edzők árgus szemekkel figyelik az összes mozdulatát, értékelik minden edzését és meccsét. Ez nem túl könnyű. A próbaszerződések rövid időszakra szólnak, elképzelhető, hogy a játékos épp nincs saját teljesítőképessége csúcspontján. Majd hirtelen rádöbben, hogy nem került be a csapatba. Keményen dolgozott a meghívóért, amit mégsem postáztak. Feldúlt, fájdalmat érez, eljött a világvége! De semmi csüggedés! Itt vannak a tanácsok.

1. Ne tartsd magadban! A legrosszabb, amit tehetsz, ha elfojtod az érzelmeidet. Fontos, hogy ezeknek hangot adj. Hívj fel valakit, akiben megbízol, és támogat a törekvéseidben. Lehet ez szülő, barát, egy korábbi edző, egy tanácsadó. Add ki magadból!

2. Ez nem személyes ügy! Nem a te hibád. Nem vesztegetted az idődet, nem vagy rossz játékos. Azokon a napokon és azoknak az edzőknek nem voltál elég jó. Lehet, hogy nem olyan típusú hokis vagy, amilyet ők kerestek éppen. Ha nem kerülsz be a csapatba, az nem azt jelenti, hogy vissza kell vonulnod, folytasd tovább. Ne dobd el a céljaidat.

3. Kérdezd meg magadtól: hogyan lehetek jobb, hogyan fejlődhetek? Ha az edző nem ad visszajelzést az elküldés után magától, nyugodtan kérdezz tőle. Légy udvarias, tisztelettudó, tisztázd vele, hogy tiszteletben tartod a döntését. De kérdezd arról, hogy mely területeken kell fejlődnöd. Ha ismered az erősségeidet és a gyengéidet, kidolgozhatod a tervet a megfelelő képességeid erősítése érdekében.

4. Milyen leckéket tanultál? Miért rakott ki a csapat? A nyári felkészülés miatt? Elég keményen dolgoztál? Mindig tudd: tényleg nehéz valamiben jónak lenni. Kemény munkára, elszántságra van szükség. Mindig van valaki, aki keményebben dolgozik nálad. További kérdések is vannak. A próbaidőszak minden napján megfelelően készültél? Eleget aludtál? Elég folyadékot ittál? A megfelelő ételeket etted? A játékod melyik eleme lehetne még jobb? Keményen dolgoztál a meccseken és az edzéseken? Mentálisan rendben voltál? Az élet minden területén lehet tanulságokat keresni. Írj le mindent, tartsd számon, hogy legközelebb felkészültebb legyél.

5. Ne hibáztasd az edzőt. Könnyű mást hibáztatni. Ez a legkönnyebb. Vállalj felelősséget magadért, válaszold meg az előbbi kérdéseket, légy őszinte magaddal.

6. Mi a B terv? Valahol biztosan van egy csapat és egy edző, akinek pont rád van szüksége. Lehet, hogy egy alacsonyabb bajnokságban játszó csapatnál, lehet, hogy a helyi klubban. Menj el hozzájuk, a megfelelő hozzáállással, légy kész elvégezni a munkát, hogy fizikálisan, taktikailag, mentálisan jobb lehess majd a következő próbaidőszak során.

7. Légy realista! Ez kitűnő alkalom az önértékelésre. Lehet, hogy nem vagy az a játékos, akinek képzelted magad. Lehet, hogy szerinted technikás vagy, pedig valójában inkább az erőcsatár pozíciója felel meg neked jobban. Ezzel nincs gond, még élvezheted a játékot, azon a szinten, ahol kényelmesen mozogsz. Még fejlődhetnek a képességeid, megtanulhatsz csapatjátékossá válni, a sport értékes leckéit is elsajátíthatod. Átgondolhatod, hogy talán nem is játékos-pályafutás áll előtted. Rengeteg egyéb lehetőség van a jégkorong világában, például edzőként vagy stábtagként is. Bárhogyan döntesz, a legfontosabb, hogy élvezd, amit megadatik csinálnod.

Most nézzük a problémát a játékos szülei szempontjából.

A próbaidőszak kezdetétől fontos a sportoló biztatása, hogy megmutatkozzék a benne rejlő potenciál. Ha nem sikerül a gyereknek bekerülnie a csapatba, nyugodtan példát lehet mutatni. Fontos, hogy a tanulási lehetőség miként segítheti a felnőtt emberré válásának folyamatát. Néhány tipp ahhoz, hogyan segítheti a szülő feldolgozni a gyermek tapasztalatát.

1. Ne hibáztasd őket. A legjobbjukat próbálták nyújtani, jobban fáj nekik, csalódottabbak, mint te valaha is voltál. Tőled függ, hogy érvényesítsék a törekvéseiket, biztatni kell őket érzelmeik kifejezésére. Ha hajlandóak beszélni róla, hallgasd meg őket. Ilyenkor van a legnagyobb szükségük a támogatásodra.

2. Ne siess azonnal boldoggá tenni őket. Kiesni a csapatból nem a világvége. Hagyd, hogy fejlődjenek a probléma legyőzésében, mert még fognak hasonló szituációba kerülni életük során.

3. Ne hibáztasd az edzőt. Képzeld magad a helyébe. Nem tarthat meg minden játékost. Talán olyan típusú játékost keresett, aminek a te gyermeked nem felel meg. Az edző hibáztatása a legkönnyebb.

4. Segíts a gyermekednek megérteni, hogy a visszautasítás is csak tapasztalat, nem pedig mindent vagy semmit szituáció. Nem írja le örökre az embereket, a sportolókat. Segíts nekik mghatározni a problémát, mi ment rosszul, milyen képességeken kell dolgozni a jövőben. Ha lehetséges és megvalósítható, nyújts számukra extra edzéslehetőségeket, mind az alapozás, mind a szezon során.

5. Legyen B terv. Még a próbaidőszak előtt vitassátok meg a lehetőségeket. Ha nem sikerül a keretbe kerülés, milyen opciók lehetnek még. Segíts megérteni: ha szeretnek hokizni, rengeteg más lehetőségük is lesz.

6. Tekints a dolgokra távolabbról! Ha megnézzük a statisztikákat, kiderül: a sportolók nagyon kis százaléka lesz profi. Ez keveseknek sikerül! És ha mégis, évek múltán senki sem fog törődni azzal, hogy a mostani próbaidőszak során ki került be a csapatba, és ki nem. Szülőként segíts a gyermekednek megérteni, hogy a sport megtanít a kemény munkára, az elkötelezettségre, a csapathoz való hozzáállásra, a csapatjátékos-viselkedésre, a győzelmek és a vereségek kezelésére, a fizikai edzettségre, és ami a legfontosabb, az örömszerzésre.

A sport valóban sok mindenre megtanít. Csak értelmesen kell fogadni a leckéket ? és később megfelelően használni őket. A keretszűkítés áldozatává válni kemény dolog, de ha körültekintőek vagyunk, pozitív élettapasztalattá fordítható át.