Zsinórban 26. rájátszására készül a Detroit

Október 12-én rajtol az NHL 100. szezonja. Visszatekintünk a holtidényre, bepillantunk a kulisszák mögé, megpróbáljuk megtippelni, mi várható. A csapatokat divíziónként mutatjuk be, négy részben. A Metropolitannel kezdtünk, az Pacific, majd a Central következett, az Atlantickal zárunk.

Tavaly óriási meglepetéssel zárultak e csoport küzdelmei. A Florida mindenki elképedésére simán behúzta az elsőséget az állami rivális előtt, miközben lemaradt a rájátszásról a Montreal és a Boston. Nagy pénzben mernénk fogadni, hogy idén ez aligha fog megismétlődni, hiszen elképesztő változások voltak a divízión belül.

Kezdjük a csoport két legjobbjával, a két délkeleti csapattal, a Floridával és a Tampával. A Panthers elsőségéhez mindenki csak asszisztálni tudott, és most nem lenne meglepő, ha ugyanez újra megtörténne. Elöl nincs gond, a fiatal titánokat remekül vezeti Jaromir Jagr, itt nem is kellett változtatni a holtszezonban. A védelem és a kapusposzt viszont komoly erősítést kapott, Campbellt Yandle, Montoyát Reimer váltotta, ez előrébb viheti a csapatot. Ha hozzávesszük, hogy a fiatalok a playoffba is belekóstolhattak, megismerhették a világát, kijelenthető, hogy a Panthers azzal okozna meglepetést, ha nem lenne nagyon jó.

A Tampa az elmúlt két évben mindent megtett a győzelemért, de egyszer a fináléban, egyszer a konferenciadöntőben bukott el. Minden adott a jó szerepléshez ismét, sőt a kupagyőzelemhez is. Elöl-hátul megvannak jól, és a kémia is működik a sorok között. De valószínűleg ez az utolsó év, amikor mindent egy lapra tehetnek fel, hiszen jövőre komolyan szorítani fog a sapka, ami jelentős változásokat hozhat, ez a keret biztosan nem lesz egyben tartható. Sőt már az idén is vékonyabbak lehetnek, mert Nyikita Kucserov még mindig nem írt alá.

Csoda kellene ahhoz, hogy a Detroit zsinórban 26.-szor is bejusson a playoffba. Pavel Dacjuk pótlását nem tudták megoldani, Nielsen és Vanek ketten együtt nem tesznek ki annyit, mint az orosz zseni. Zetterberg már egymaga kevés, hogy vigye a csapatot, társai nincsenek, vezér nélkül állnak elöl és hátul is, eltűntek az egyéniségek a Wingsből. Ha ehhez hozzávesszük Blashill rossz döntéseit és a menedzsment rossz szerződéseit, könnyen beköszönthet a hét szűk esztendő Detroitban.

A tavalyi szezon legnagyobb negatív szenzációját a Boston és a Montreal szolgáltatta azzal, hogy nem kerültek be a rájátszásba. A Canadiensnek különösen azután volt fájó a bukás, hogy az első kilenc meccsét megnyerte, ám jött Price sérülése, és ez megpecsételte a sorsukat. A felejthető szezon egyik bűnbakja Subban lett, akit a nyár legnagyobb üzlete keretében Nashville-be cseréltek. Jött Weber helyette, Price meggyógyult, és befutott az a Radulov, aki hatalmas fogás és óriási mellényúlás is lehet. A keretben van potenciál, de Price egészsége döntő lehet, mint ahogy Therien mester konzervatív taktikája is, amitől sokan kiborultak már a Bell Centerben.

A Boston Lucic tavalyi elvesztését kiheverte, nem miatta, leginkább a védelemnek köszönheti, hogy a vonal alatt végzett. A probléma nem javult, sőt romlott. A védelemből Seidenberg távozott, a Világkupán is látott Chara pedig nyilvánvalóan lelassult. A gyengébb védelmet Rask kapusnak és az támadóknak kellene ellensúlyozniuk, ám itt sem volt olyan erősítés, ami érdeminek lenne mondható. A Loui Eriksson helyére érkező David Backes nem nevezhető annak, viszont a szabad piacról megszerzett kiváló védekező csatár, Dominic Moore már sokat segíthet.

Ottawában továbbra is az izgatja a szurkolókat, hogy Bobby Ryan mikor fog megdolgozni a pénzéért. A több mint 7 milliót kereső szélső egyszer sem jutott 60 pont felé, mióta Anaheimből a kanadai fővárosba került. Ebben most segítségére lehet az a Derick Brassard, aki az első sor centereként tömheti koronggal ? ha megtalálják a közös hangot. A védelem esze továbbra is a liga egyik legjobbb védője, Erik Karlsson. Most már csak fel kellene nőniük hozzá a társaknak, hiszen mindenhol egyszerre helytállni egyedül nem lehet. Ceci és Phaneuf lehet Karlsson segítségére ez ügyben. Amennyiben összeállnak, akkor az Ottawa joggal pályázhat a legjobb nyolc közé.

A Buffalo a Keleti Konferencia sötét lova. Csatárposzton irtózatosan jó alapanyag jött össze az elmúlt két évben, és a nívó idén nyáron tovább erősödött. Itt van Eichel és Reinhart, akik már megvillantották magukat, de itt van Foligno és Grigensons, sőt a balhés Evander Kane is. A kvintetthez érkezett még O’Reilly és Okposo, ami papíron bombaerős csatársor. A védelemről és a kapusposztról ugyanez már nem mondható el. A Lehner, Nilsson kapustandemnek erőn felül kellene teljesítenie, hogy a playoffba jusson a Sabres. A hátvédsorban egyedül Rasmus Ristolainen jó név, de jelenleg szerződés nélkül áll, így kulcskérdés, hogy megegyezzenek vele.

Mike Babcock és a Toronto Maple Leafs megkapta Auston Matthewst. Minden idők egyik legjobb edzőjének így nincs más dolga, mint a csodagyerek vezetésével ismét felemelni a franchise-t, és bebizonyítania, hogy nemcsak minőségi keretet tud csúcsra járatni, de a semmiből is tud várat építeni. A 19 éves amerikai center mellett ebben nagy szerep hárul a szintén újonc Marner, Nylander duóra, illetve olyan rutinos, de még fiatal játékosokra, mint Kadri és van Riemsdyk. A hátsó alakzat a Morgan Rielly, Jake Gardiner hátvéd kettős játékán, illetve az Anahemitől megszerzett Fredrik Andersen kesztyűjén múlik. Hatalmas meglepetés lenne a playoffba jutás a fiatal csapattól, de van bennük potenciál, így Babcock munkája két-három éven belül beérhet.