Az számít, hogy tökéletes és elhivatott játékos légy

A finn utánpótlásligák felépítése még a legnagyobb hazai hokiőrültek előtt is ismeretlen lehet, érdemes bemutatni a rendszert. Egy évek óta ott játszó magyar utánpótlás-válogatott játékos is hozzáteszi a magáét.

A felnőtt bajnokság első osztálya a Liiga, másodosztálya a Mestis. Mindkét pontvadászat rendelkezik utánpótlásligával, az első osztályé az SM-liiga, a másodosztályé szintén Mestis névre hallgat. Az U20-as korosztályban, amit a finnek Nuortennek neveznek, csak ez a két liga létezik, ennél alacsonyabb osztályokban azonban vannak regionális bajnokságok is. Amelyik bajnokságban játszik a felnőtt csapat, annak megfelelő ligában indulnak a korosztályos csapatok. Például a JYP, amely mindkét felnőttligában rendelkezik csapattal, az SM-ben és a Mestisben is versenyezteti fiataljait. A fiataloknál nem lehet feljutni, illetve kiesni, de ettől függetlenül hatalmas a presztízscsata az egyesületek között.

Nagy Zoltán az elmúlt két évet a JYP Mestis U20-as csapatában, a Diskosban töltötte, idén ligát ugyan nem, de csapatot váltott, a KeuPa/Pelikaanitban kergeti a pakkot: “Erős bajnokság a Mestis Nuorten, kitűnő csapatokkal, nemigen vannak lefutott mérkőzések, a tabella alján helyezkedő együttesek is meg tudják tréfálni az éllovasokat. Jelenleg 16 csapat küzd a ligában. Az elmúlt két évet a Diskosnál töltöttem, ahol nagyon sok fiatal próbál kitörni a többi közül. Ennek ellenére sikerült kivívnom, hogy három éve reggelente az SM-liigás csapat edzésein is részt vehetek. Itt folyik a játékosok egyéni képzése, mindenki külön edzőt kap maga mellé. Minden évben igen részletesen értékelnek mindenkit írásban, kiemelik, ki hol tart a fejlődésben az elérni kívánt célhoz képest. Természetesen vannak itt nálam jobb játékosok, de az egyöntetű vélemény szerint gyorsabban fejlődtem, mint azt várták volna.”

Így hát új lehetőségeket nyíltak meg a 19 éves csatár előtt: “Az edzőim azt javasolták, hogy a Diskosszal szerződéses kapcsolatban lévő KeuPa/Pelikaanit csapatához menjek játszani, akik ugyanebben a ligában szerepelnek, de náluk több játéklehetőséget kaphatok. 44 mérkőzést és 20 perces jégidőket garantáltak számomra, ahol rutinszerűvé sajátíthatom el az elmúlt években tanultakat. A másik lehetőségem a HPK SM-liigás csapatának 3-4. sora lett volna, de én az előbbi mellett döntöttem. Fiatal a csapatunk, hiszen 3 év után most alakultak újra, de betartották az ígérteket, sokat játszhatok. Mérkőzése válogatja, hogy milyen feladatot szánnak nekem az edzők, néha a góllövéssel, máskor a védekezéssel kell foglalkoznom, a saját soromat én szoktam irányítani.”

Az utánpótlás-válogatott Nagy Zoltán teljesítménye elismeréseként a KeuPa felnőtt csapatának reggeli edzéseire is meghívást kapott, emellett az SM-liigás csapattal is szokott gyakorolni: “Úgy érzem, magabiztos lettem, és bárkivel fel tudom venni a versenyt. Jelenleg 12 mérkőzésen 4 gólt és 5 gólpasszt szereztem, emberelőnyben és hátrányban is szerepet kapok. A teljesítményemet folyamatosan elismerik, sőt felvetették, hogy akár több magyar hokis is jöhetne try-outra, ami igen nagy szó a finneknél, hisz zárkózott a jégkorongkultúrájuk, ugyanakkor magabiztosan hiszik, hogy a jégkorong csúcsán járnak.”

Finnországban eltérő az utánpótlásligák szabályozása a hazaitól, akár 21 évesen is lehet még szerepelni a Nuortenben (U-20), Nagy Zoltánra pedig jövőre is stabilan számítanak: “Ettől függetlenül meg szeretném pályázni a felnőtt Mestisben szereplő KeuPa vagy JYP Akatemia csapatát. Az ígéretek szerint erre reális esélyem nyílik.”

A jó formában lévő fiatal csatár fejében megfordult már a hazatérés gondolata, ám az több nehezítő tényezővel is járna: “Finnországban az élet korántsem könnyű, későn kel fel a nap és korán nyugszik le, ami még a finnek életét is megnehezíti. Ugyan engem leköt a sok edzés és az iskolai kötelezettségek, de valóban megfordult a fejemben az is, hogy az évek alatt itt tanultakat otthon kamatoztassam. Viszont azt tapasztaltam, hogy nehéz visszailleszkedni egy más hokikultúrába, -elképzelésbe. Itt az számít, hogy tökéletes és elhivatott játékos légy, aki mindig fegyelmezetten azt teszi, amit a csapata kíván. Ha ezt teljesíted, akkor jó játékos vagy és számolnak veled. Máshol nem mindig látom világosan az elérendő célt, és a szempontokat, amelyeknek meg kellene felelni. Amikor Jyvaskylába kerültem, az edzők megfogalmazták az elvárásaikat, és hozzárendelték az ahhoz vezető utat és időt. Ezt kérik számon rajtam, és ehhez mérnek mindent. Itt nem változnak a szempontok, az elvárások, ha nem azt teszed, amit kell, akkor nyíltan megmondják, de ha jól teljesítesz, arra is hamar fény derül. Ez a hozzáállás egy játékos számára a legnagyobb segítség, mert ebben a légkörben sikerülhet kihozni magadból a megtanítottakat. Mert végül is ez a cél. Addig szeretnék itt maradni, amíg folyamatosan tanulni tudok, mert egyre jobb és jobb játékos szeretnék lenni.”