Magyarország?Kanada 1-5

Az első harmadra minden magyar büszke lehet, ekkor teljesen egálban voltunk rangosabb ellenfelünkkel szemben és egy másfél perces rövidzárlatot leszámítva a többiben is szépen helytállt az alaposan megfiatalított magyar válogatott.

Hári János már az első perc végén nagyon okos passzal ugratta Orbant, lövését azonban hárította Taylor kapus. Két perccel később Wehrs távoli lövésénél Sarauer és Kóger is zavart a kapu előtt, de nem lett kipattanó, így ebből sem lett gól. Ebből is sejthető, nagyon jól kezdte a meccset a magyar válogatott, határozott elképzeléssel vágtunk neki a meccsnek, keményen ott voltunk a nyakukon, a támadásaikat többnyire hamar elfojtottuk és a korongszerzésekből jó ütemben tudtunk építkezni előrefele is. Ennek eredményeként az első komolyabb kanadai lövésre 3 percet kellett várni, az első komolyabb bizonytalanság pedig az 5. perc végén jött el, amikor egy ártalmatlan szituációban nem voltunk elég határozottak a kapunk mögötti területen, a kanadaiak pedig bizonyították, hogy a legkisebb hibából is azonnal képesek helyzetet kialakítani. Ezzel együtt az első öt perc a miénk volt, de minimum egál.

A gondjaink ezt követően kezdtek el szaporodni, Kanada egyre hosszabb időkre táborozott le a harmadunkba, kis híján a vezetést is megszerezték, McNeill lövése a felső kapuvason csattant, de Rajnának is többször kellett bravúrt bemutatnia. A harmad felénél Wehrs ütötte ki rossz helyről rossz helyen a korongot, de szerencsénkre Buck hamar szabálytalankodott, magas botja ráadásul 2+2 percet ért. Az látszott, hogy Kanadával szemben a 4-4 elleni játékban sem mi leszünk a favoritok, de sikerült átvészelni a nehéz perceket. Emberelőnybe kerülve azután előbb a korongot kellett megszerezni az ellenféltől, majd valahogyan felállni ellenük a kapujuk előtt. Ez nagyon hamar sikerült is, fél perc sem kellett hozzá és máris ötszögben passzolgattunk. Ezt sem tettük sokáig, hiszen Sarauer lövésénél Kóger végzett fontos munkát a kapu előtti piszkos területen, a kipattanóra pedig Sofron érkezett elsőként és megszerezte a vezetést Magyarország számára. Nem tartott ez sokáig, Kanada kiegészülve fél percen belül egyenlített. A gól kicsit visszavetett minket, Kanada és Rajna Miklós percei következtek. Megúsztuk a nehéz pillanatokat, az utolsó 1-2 percre pedig ismét kiegyenlítettebb lett a játék képe. Összességében egálhoz közeli játékot produkált Kanadával szemben az erősen alkalmi magyar válogatott, amelyben bőven kaptak helyet az elsősorban a jövő válogatottjában számításba jöhető játékosok, volt okunk az örömre.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

1-1-es döntetlenről indult tehát a kritikus középső periódus, amikor a hosszú oldali cserékkel nehezítve kellett megoldani a villámgyors juharleveles támadások semlegesítését. A kezdeti tapogatózás után hamar fölénybe is került ellenfelünk, egy elzárásból nyíló folyosóban a KHL-ben pont per meccses átlagot hozó Kozun tört kapura roppant dinamikával és nagy gólt lőtt a botos felsőbe. Ezt követően állandósult a kanadai nyomás a kapunkon, Rajna Miklós hatalmasabbnál hatalmasabb védéseinek köszönhetően azonban a különbség nem nőtt. Sőt, a gólt követő pár perc bizonytalankodás után lábra kaptunk és ha rövid időre is, de sikerült karaktert mutatnunk, kemény ütközésekkel és agresszív játékkal jeleztük, hogy továbbra sem nézni kívánjuk a mérkőzést. Egy nagyon ötletes és gyors passzkombináció után Orbantól és a Bodotól Hári Jánoshoz került a pakk a kapu tövében, a kapust egy óriási csellel etette meg a magyar csapat kapitánya, végül azonban nem sikerült fonákról visszatenni a korongot és kimaradt a ziccer. Ezt követően ismét Kanada került fölénybe, hosszú percekig csak nyomoztuk a korongot, a legjobbkor jött a reklámszünet. Közben Rajnát Hetényi Zoltán váltotta a kapunban, aki szintén parádés napot fogott ki. Ezt a nyomást azonban nem lehetett bírni a végtelenségig, két és fél perccel a szünet előtt Clark maradt üresen, kapura tört, majd lecsúsztatta a korongot Szczechurának, Hetényi tehetetlen volt, 1-3. A végén még volt egy megugrásunk, Sarauer lövését azonban hárította a Taylort váltó Brust. Magunknak kerestük a bajt, az első harmaddal jeleztük, hogy csak 100%-os teljesítménnyel lehet ma legyőzni a magyar válogatottat, így egy sebességi fokozattal feljebb kapcsolt Kanada, ez a harmad sokkal egyértelműbb volt, mint az előző.

Teljesen váratlanul rémálomszerűen kezdődött az utolsó húsz perc, fél perc kellett a negyedik és újabb egy az ötödik kanadai gólhoz. Bent ragadtunk az öltözőben, mint kés a vajon hatolt át az atomjaira hulló védelmen a villámgyors kanadai támadók és ahogy ilyenkor szokott, a korong sem úgy pattant, ahogy nekünk lett volna jó. Előbb a CSZKA-s Holloway, majd ismét Szczechura volt eredményes, amivel pillanatok alatt négygólosra növelték előnyüket. Teljes joggal zúgott a szurkolók legkevésbé kedvelt rigmusa, a Soha ne add fel! Kapcsolt is a magyar válogatott, amelyből Sarauer harcolt ki kiállítást a 47. percben. Ismét jól játszottuk a fórt, előbb Sofron, majd Bodo lőtt veszélyes helyzetből, de Brust védett. Az előnyt egy kapu előtti tolongás zárta le, de a korongot nem sikerült átpiszkálni a gólvonalon. Hullámzóbb lett a játék, bár maradt a kanadai fölény.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

Az látszott, hogy a biztos vezetés birtokában a túloldalon csökkent a koncentráció, illetve nem mindig a legegyszerűbb megoldásokat választották az ellenfél játékosai. A meccs felénél Sarauer kapott jó passzt, de a kapu előterében elütött a korong felett. Hat és fél perccel a vége előtt a magyar válogatott legkreatívabb játékosa, Hári János harcolt ki újabb helyzetet, de ez is kimaradt. Mint ahogy Bodo kapu elé becsúsztatott korongjába sem tudott beleérni Sárpátki, nem meglepő módon a kapu előtti térben volt leglátványosabb a kanadaiak fölénye. A magyar válogatott mindent megtett a második találat megszerzéséért, ennek ellenére Kanada állt közelebb a gólhoz, többször is 3-2, 4-2 elleni helyzetekben találták magukat. Az 59. percben a mérkőzés folyamán másodszor került emberelőnybe az ellenfél, így az utolsó másfél perc ismét az emberfeletti védekezésről szólt, amelyet ezúttal hibátlanul oldottak meg válogatottjaink, így a közönség felállva tapsolhatta meg kedvenceit. Az 5-1-es vereség ellenére számtalan pozitívumot fel lehetett fedezni játékunkban, 60 perc alatt mindössze két kiállítást kaptunk, az emberelőnyöket ezzel szemben veszélyesen játszottuk meg. Mindez kedden arra volt elég, hogy egy harmadig egálban tudtunk lenni az elit elitjéhez tartozó ellenfelünkkel szemben, és egy másfél perces rövidzárlatot leszámítva alárendelt szerepben is minimális mennyiségű gólt kaptunk.