Price-szal egyszerűbb az élet

A Montreal a 0-10-es columbusi gyalázat után egy nappal – immár Carey Price-szal a kapuban – visszatért a győzelmi ösvényre.

Itt lesz egy olyan védés, amit megint érdemes megnézni, nem csak a látványa miatt. Sok kapus ezt úgy védte volna ki (vagy nem), hogy a lövés közben térdre vágja magát, és felrántja a bal karját. Mert ez most a módi. De remélem, Price új divatot teremt, és megmutatja, hogy ilyen lövéseknél is érdemes nem lemenni butterflyba.

Matt Murray abban mindenképpen előrébb jár Price-nál, hogy neki van már Stanley Kupája. A Pittsburgh fiatalja sérülése után visszanyerte korábbi formáját, és most a döntő “visszavágóján”, San Joséban hozott SO-t.

Sok kapus ezt úgy védte volna ki (vagy nem), hogy amikor a kapu bal oldalánál lévő játékos megkapja a pakkot, akkor felfekszik a bal vasra, a jobb mamutot pedig lefektette volna a jégre. A keresztpassznál pedig jött volna az egyszerű átsiklás mamuton (slide). Murray viszont nem így cselekedett, és mégis átért.

Szóval lehet a nagyoktól tanulni, csak nyitott szemmel kell nézni és látni, és akkor felfedezhetők az új trend csírái. Nem kell mindig csúszni és butterfly-ozni. Lehet persze, de nem kell mindig.

Amúgy Martin Jones az első gólnál – amikor elfekvő védő volt – mégis letérdelt, pedig tudható volt, hogy nem lapos kísérlet jön, a második gólnál nem tudta visszatolni a bal lábát a vashoz a szép védés után, Sidney Crosby pedig könyörtelenül a kapu mögül rálőtte a lábára, majd a harmadik Penguins-találat… Mondjuk így: összehozták a védővel. Mindig számítani kell rá, hogy lehet valami gikszer. A letámadó Crosby azt hitte, hogy a védő elütötte a korongot, elfordult jobbra, közben a pakk a meglepett Jones mellett bevágódott. Mindig készüljünk úgy a kapuban, hogy állandóan maradjunk éberek, és védésre készek.