Csak azokat a gólokat számoljuk, amiket mi lövünk

A Szőke Attila vezette Hatvani Gigászok immár három korosztályban aktívak. Hamarosan megépül a jégcsarnokuk is.

A Hatvani Gigászok története sikersztoriként indul, és az egyesületnek nagy tervei vannak a jövőre nézve. A hevesi várost csupán három éve fertőzte meg a hokiláz, ekkor gondolta úgy a Jászberényi Fókák akkori vezetőedzője, Szőke Attila, hogy a nagy múltú csapat utánpótlását kibővíti a közeli település jégkorongra fogékony gyerekeivel. Két évig a Jászberény farmcsapataként működött az egyesület, noha megalakulása után egy évvel már rendelkezett saját U10-es csapattal. A 2014/15-ös évadra adta be az első tao-pályázatot, a következő idény kezdetére 40-45 főre nőtt a gyerekek száma, és U8-as csapata is lett a klubnak. Mindeközben Szőke eljött Jászberényből, hogy a hatvani hokiéletet irányítsa, hiszen a sportág egyre népszerűbb lett a városban, és ezzel a célok is komolyabbakká váltak.

“Nem gondoltam volna, hogy a korcsolyaoktatástól rövid időn belül eljutunk oda, hogy jégcsarnok épülhet Hatvanban ? mondja Szőke Attila, aki 21 éves kora óta edzősködik, Jászberényben több generációt is felnevelt, és a különböző korosztályos csapatokkal nemegyszer bajnokságot is nyert. ? Ekkora beruházásra nem egyszerű előteremteni a fedezetet, de a város vezetése mögénk állt, így 2019-ben feltehetően már a saját csarnokunkban léphetünk jégre.”

Hatvanban nemcsak ebben az értelemben építkeznek, olyan utánpótlásbázis megteremtése is cél, amely megalapozza a majdani felnőttcsapatot. Az ehhez vezető út azonban hosszú, hiszen jelenleg az U12-es a legidősebb korosztály. “Nem kapkodunk el semmit, a következő idényben sem tervezzük U14-es csapat kiállítását. Ettől még féltem a gyerekeket, hiszen abban a korosztályban már komoly csaták zajlanak. Nekik ahhoz még nincs meg a tudásuk és a jégidejük. Az U12-es csapatunkat jelenleg huszonnégy lány és négy fiú alkotja, megvárjuk, amíg a kisebb fiúk is beleerősödnek a kölyökkorosztályba, csak akkor lépünk feljebb. Aztán szépen végigjárjuk a ranglétrát.”

Szőke Attila mellett három edző, Bujdosó Gábor, Kertész Gabriella és Szőke Simon Gergő foglalkozik a mintegy száz gyerekkel, akik rendkívül lelkesen látogatják az edzéseket, játsszák a mérkőzéseket, ami egyben a jeges edzést is jelenti nekik. A hatvaniak minden lehetőséget kihasználnak, hogy jégen lehessenek. A városi jégpálya november végétől március elejéig áll a rendelkezésükre, de az edzések többnyire Jászberényben zajlanak, és az U12-esek a mérkőzéseiket is ott játsszák. Ezenfelül gyakorta vesznek részt tornákon, illetve edzőtáborokban.

Az utánpótlásbázis növekedését segíti, hogy a Szent István Általános Iskolában tavaly hokis osztályt indítottak. A mostani elsősök csaknem harmincan vannak, nekik külön foglalkozásokat tartanak az edzők. A jégkoronggal Hatvanban az óvódásoktól kezdve a nagyobb iskolásokig szinte mindenki közelebbi kapcsolatba kerülhet, a testnevelésórák 90 százalékát ugyanis télen a szabadban, a jégpályán tartják.

Szőke úgy véli, a legfontosabb, hogy a gyerekek élvezzék a jégkorongot, ezért arra törekszenek, hogy jó hangulatban teljenek az edzések, a mérkőzéseken pedig nem támasztanak elvárásokat. “Hoztunk egy szabályt, miszerint a meccseken csak azokat a találatokat számoljuk, amiket mi lövünk, így mindig nyerünk ? mondja nevetve. ? A folyamatos eredménykényszer nem tesz jót, elkedvetlenítheti a gyerekeket, márpedig mi azt szeretnénk, ha hosszú távon a sportág mellett maradnának. Nálunk nincs olyan, hogy valaki nem játszik. Aki eljött velünk a meccsre, az pályára is lép.”

Persze felvetődik a kérdés, mi lesz azokkal, akik a koruk miatt már nem férnek be a Hatvani Gigászok közé, de komolyan gondolják a hokit, és szeretnének magasabb szintre lépni. “Budapest nincs túl messze, így azok, akik kiöregednek az U12-es korosztályból, de folytatni akarják a jégkorongot, tudnak váltani. Jelenleg három saját nevelésű játékosunk játszik a fővárosban, a Kálmán testvérek, Vilmos és Viktor a Ferencváros U12-es együttesében, Karsai Ferenc pedig az UTE U10-es csapatában. Utóbbiról a TF-en készült felmérés szerint kiderült, hogy kiváló képességű játékos, komoly lehetőség van benne, büszke vagyok rá, hogy én fedeztem fel.”

Ki tudja, a jövőben még hány hokizseni nevelkedik Hatvanban. Ha sikerül véghez vinni a tervet, azaz idővel megalapítani a Hatvani Hokiakadémiát, akkor még biztosan sok játékostól hallhatjuk, hogy onnan indult a karrierje.