A büntetők rövid története

82 éve fújták be az elsőt az NHL-ben. Kimaradt ? ennek ellenére új korszak kezdődött.

Az első büntetőig a húszas évekig kell visszamenni, egészen a PCHC (Pacific Coast Hockey Association) koráig. A legendás Patrick fivérek által igazgatott nyugati parti liga ugyanis már ekkor ismerte a fogalmat. Az NHL azonban eleinte mereven elzárkózott a bevezetésétől. Csak 1934 nyarán került be az új paragrafus a liga szabálykönyvébe. Az új szabály első alkalmazására nem kellett sokat várni, az elsőt 1934. november 10-én be is fújták. A Toronto a szezon második mérkőzésén a Montrealt fogadta. 1-0-s Canadiens-vezetésnél Georges Mantha tört kapura, de Bill Thoms visszahúzta, ezért a játékvezetők büntetőlövést ítéltek a Leafs javára.

Mantha volt a sértett, ennek ellenére Newsy Lalonde, a Leafs mestere, Armand Mondou-t jelölte ítélet-végrehajtónak. Akkor még nem rávezetés volt, hanem álló helyzetből, egy pontról lőtték a büntetőt, ugyanúgy, ahogy a focisták a tizenegyest. A kaputól elég messzire, 38 lábra, több mint 11 méterre tették le a korongot, ami köré egy tíz láb, vagyis majdnem három méter átmérőjű félkört rajzoltak. Erről a minimális területről vehettek lendületet a játékosok, tehát egyáltalán nem volt könnyű dolguk. Nem csoda, hogy Mondou George Hainsworth kesztyűjébe lőtte a korongot ? de ezzel is beírta magát a históriás könyvekbe. A kihagyott büntető ellenére a mérkőzést a Leafs nyerte 2-1-re, Busher Jackson hosszabbításban lőtt góljával.

Három nappal később megszületett az első gól is büntetőből. A St. Louis Eagles hazai pályán fogadta a későbbi bajnok Montreal Maroonst. 1-0-s vendégvezetésnél Stewart Evans szabálytalankodott Syd Howe ellen. Akárcsak az első esetben, most sem a sértett állt a korong mögé, hanem a hátvéd Ralph “Scotty” Bowman, aki Alec Connell mellett a kapuba lőtt. De hiába volt az egyenlítő gól, a Maroons hosszabbításban 2-1-re győzni tudott.

Bowman sikeres büntetője a ritka kivételek egyike volt. A játékosok roppant előnytelen helyzetből kísérletezhettek, amit az NHL is hamar felismert. Egy évvel később a 38 lábas vonal hátrább került, a tíz lábas félkört eltörölték. A változás csak minimális javulást hozott, ezért a vonalat minden évben közelebb vitték a kapuhoz. Az áttörést az NHL modern kori történetének a kezdete, az 1943/44-es szezon hozta el.  Ekkor törölték el a vonalat végleg, és ekkortól létezik a büntetőlövés a mai formájában. Egy-két finomítást eszközöltek ugyan az ítélet-végrehajtáson (pl. tilos a spin-o-rama), de lényegesen nem változott már a vonatkozó paragrafus.

Az eltelt 70 évben a büntetők számát gyakorlatilag csak a jégkorong és a játékosok fejlődése szabta meg. Az abszolút mélypontot az 1958 és 1961 közötti hároméves periódus jelentette, amikor egy büntetőt sem adtak a bírók. Az azonban látható, hogy az 1967-es bővítés pozitívan hatott a játék ezen elemére. Ehhez hozzájött a hoki gyorsulása, aminek köszönhetően évről évre egyre több büntetőlövést fújtak be. A robbanásszerű változást a 2004-es lockout utáni 2005/06-os szezon hozta. Olyan szabálymódosítások történtek, melyek a támadó hokit részesítették előnyben. Ennek köszönhetően a játékvezetők egy-egy szabálytalanság után könnyebben mutathattak a pálya közepére.

A 2014/15-ös szezon befejezéséig a játékvezetők összesen 1601 büntetőlövést ítéltek az alapszakaszokban. A játékosok ennek majdnem a harmadát, 530-at értékesítettek. A kapusok közül a legjobb Rogie Vachon volt, a Montreal és a Los Angeles korábbi kiválósága mind a hat kísérletet hárította pályafutása során. A játékosok közül Pavel Bure volt a legeredményesebb, az orosz rakéta összesen hétszer értékesített büntetőlövést.