Megnyílt Ion Tiriac jégcsarnoka
A teniszező-jégkorongozó milliárdos megmutatta az országnak, hogyan kellene ezt csinálni. December 7-én megnyílt a jégcsarnok a bukaresti repülőtér mellett.
Románia a befejezetlen jégcsarnokok hazája ? írtuk két éve. Bár azóta látszanak az elmozdulás jelei ? éppen Kézdivásárhelyen, az akkori cikkünk apropójául szolgáló pályánál ?, a helyzet mégsem túl szívderítő. Az időközben lebontott bukaresti Flamaropol helyéére tervezett új csarnok építése még el sem kezdődhetett, mert a főváros 2. kerülete hónapokig ült az engedélyeken. Marosvásárhelyen sem történik semmi a huzavonán kívül, ugyanúgy áll ? egy hónapnyira a befejezéstől ? az impozáns új aréna, mint évekkel ezelőtt. Közben pártok, szenátorok, minisztériumok, polgármesterek mutogatnak egymásra és veszekszenek a közember számára követhetetlen módon.
Bukarest közben azon kevés európai fővárosok egyike lett, amelyek nem rendelkeznek jégcsarnokkal. Az utolsó mérkőzést a Flamaropolon 2013. április 9-én játszották, azóta a fővárosi csapatok bevásárlóközpontokban vagy Bukaresttől több száz kilométerre edzenek, idegenben játsszák bajnoki mérkőzéseiket is.
A helyzet most a milliárdos vállalkozó, Ion Tiriac jóvoltábol változhat. Ha nem is a fővárosban, egy vele határos településen végre olimpiai méretű jégcsarnok nyílt, amely elsősorban a gyerekeket és a fiatal sportolókat szolgálja, és amely alkalmas mérkőzések, versenyek rendezésére is. A megnyitón ott volt mindenki, aki számít, köztük a kanadai nagykövet, aki egy Hockey Canada korongot adományozott Tiriacnak. “Mintának szánom ezt a projektet ? mondta a milliárdos a megnyitón. ? Annak a demonstrálására, hogy 3 hónap alatt nem túl sok pénzből igenis fel lehet építeni egy pályát a mezőn. Most az államon és a településeken a sor, nekik kell folytatniuk.”
Ez a projekt sem volt zökkenőmentes. Ion Tiriac is többször futott neki a pályaépítésnek, úgy tűnt, a létesítmény ingyen sem kell a főváros egyetlen kerületének sem. Megunva a huzavonát a hatóságokkal Tiriac teljesen a saját kezébe vette a dolgokat. Az autómúzeuma mellett vásárolt földeken, a tervezett sportközpontja részeként, első elemeként 3 hónap alatt húzta fel a csarnokot. Az építkezés júliusban kezdődött, és az ígért 90 nap alatt el is készült. A csarnok helyén a nyár elején még krumpli és káposzta termett. Az, hogy a létesítmény kísértetiesen hasonlít az IIHF régebben kiadott Arena Guide-jában javasoltra, nem mellesleg pedig a debreceni és pesterzsébeti csarnokokra, nem a véletlen műve. Tiriac saját helikopterén ment el Debrecenbe megnézni, mit építettek ott és mennyiből, és bevallása szerint sem próbálta meg feltalálni a meleg vizet, helyette az IIHF receptje szerint építetkezett.
Az építkezés teljes értéke tokkal-vonóval 3,6 millió euró, azaz kevesebb, mint a kézdivásárhelyi, már félig kész pálya befejezésére előirányzott összeg. Ugyanakkor az Otopeniben épülthöz képest hatalmasnak tűnő és többször annyiba kerülő kézdivásárhelyi csarnokban a hírek szerint 400 néző fog elférni, míg Tiriac csarnokában a jelenlegi 500 fős lelátó 1000 fősre is bővíthető. Kétségkívül nem olyan impozáns a csarnok, mint bármely más félkész vagy csak papíron létező romániai létesítmény, viszont van egy óriási előnye: az, hogy működik, használható, és a töredékébe került.
Ráadásul Tiriac azt is elérte, hogy a csarnoknak névadó szponzora legyen, így Telekom Arena néven működik. Ez is iránymutató kezdeményezés a román sportban. Olvasva Alexandru Halauca főtitkár nyilatkozatát arról, hogy a Flamaropol bezárása utáni bukaresti pályahiány miatt a fővárosi hoki 500 játékost és 3 csapatot veszített el, arra gondolhatunk, lehet, hogy mégis inkább ez lenne a jövő útja a kacsalábon forgó paloták építése helyett. A 30 millió eurós új Flamaropolról ezt mondta Tiriac: “Nem tudom kommentálni az összeget, mert nem ismerem a részleteket. Ugyanakkor abból a pénzből én 10 ilyet építek. De kétségtelen, hogy a főváros megérdemel egy több ezres jégcsarnokot is.” A helyi viszonyokat jellemző adalék, hogy az október közepére elkészült pályát azért csak decemberben tudták megnyitni, mert meg kellett várni, hogy az oda vezető, az önkormányzat tulajdonában levő út megfelelő állapotba kerüljön. Ez kicsit tovább tartott, mint a csarnoképítés.
Az összesen 4863 négyzetméter beépített területű csarnok mindenben megfelel az IIHF-előírásoknak, nemzetközi mérkőzések rendezésére is alkalmas. A hokicsapatok számára 4 öltöző van benne, további 6 áll az egyéni jégsportok művelői rendelkezésére, és az ígéretek szerint 2017 elejétől beinduló közönségkorcsolyázáshoz nagy közönségöltöző is épült. A pálya a tervek szerint Romániában elsőként az év 11 hónapjában működik, ez pedig gyökeresen fogja megváltoztatni a bukaresti hokicsapatok körülményeit is. Az autóval érkezők rendelkezésére 70 parkolóhely áll, ezen kívül buszparkoló is épült.
Tiriac ígérete szerint a jégpálya elsődleges célja, hogy lehetőséget biztosítson a gyerekeknek, fiataloknak a korcsolyázásra, jégkorongozásra. Éppen ezért a pályát a Ion Tiriac Alapítvány nem nyereségorientált formában fogja működtetni. A gyerekek ingyen használhatják, és az árak rendkívül alacsonyak lesznek. Egyedül a profi csapatoknak kell majd fizetniük a fenntartásért. A volt teniszbajnok tervei szerint a gyerekeket buszokkal szállítja a pályára, hogy szervezetten tanulhassanak korcsolyázni. Az alapítványnak jelenleg egy busza van, de a terveik szerint négy vagy öt járművük lesz. “Szükség van az egészséges életmódra, ezért muszáj befektetni a sportba” ? nyilatkozta az alapítvány nevében Ilie Nastase, a románok másik világsztár teniszezője.
Tiriac nem bánik kesztyűs kézzel a politikával sem. Még november végén nyilatkozta, hogy az államnak el kellene különítenie 1,6 milliárd eurót sportlétesítmények építésére az egész országban. “Fizetem az adómat ? mondta dühösen ?, és az államnak a GDP-ből még csak 1%-ot sem ér meg a sport. Hát nincsenek gyerekek ebben az országban? Nincsenek unokák, nincsenek szomszéd gyerekek? Nem érdemlik meg az 1%-ot? Ami itt felépül, az itt is marad, nem megy Magyarországra. Nincs semmilyen humán infrastruktúránk. Semmink sincs. Nem szégyelljük magunkat? A rendőröknek, tanároknak, nyugdíjasoknak is vannak gyerekeik, unokáik. Nézzük meg, hol vagyunk most, és még onnan is megyünk szép lassan lefelé. A romokból kell elkezdenünk csinálni valamit. Nem akarok érmeket, semmit. Vettem egy buszt, elmegyek az iskolába, és hozom az osztályt a jégpályára. A busz megvárja őket az óra után, és szépen visszamennek az iskolába vele. A magyarok törvényt hoztak arról, hogy a gyerekeknek hetente legalább egy órát muszáj úszniuk, korcsolyázniuk az iskolában.”
A képeket elnézve annyit megállapíthatunk, hogy Tiriac büszke lehet a művére, a jégcsarnokával cseppnyi világszínvonal költözött az otopeni krumpliföldek mellé. A galériába az építkezés kezdetétől a megnyitóig és az ezt követő első napokig válogattunk képeket a közösségi oldalakon található temérdek fotóból.
