Felálltam, leporoltam magam, hajtok tovább

Hajdu Botond, a Tisza Volán U18-as csapatának kapitánya mesélt első ifi évéről.

Hajdu Botondot már gyerekként rabul ejtette a jégkorong. Édesapja is hokizott, eljárt a meccseire, azt mondja, folyton a felszerelését próbálgatta, mindenhová hokisokat rajzolt, és folyton jégkorongosat játszott a húgával.

“Abban nem vagyok biztos, hogy ő is annyira élvezte, mint én” ? mondja az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia 16 éves védője, aki a szezont a magyar U18-as bajnokságban kölcsönben a Tisza Volánban töltötte. Ott, ahol háromévesen megismerkedett a jégkoronggal, egy évre rá igazolt játékos lett, és tulajdonképpen azóta is ott játszik. “A szegedi éveim alatt teljes mértékben megtanultam kezelni a vereséget és megbecsülni a győzelmet. Szegeden korábban nagyon sok dolog akadályozott minket a normális fejlődésben, rengetegen abba is hagyták a játékot. Aztán jött két edző, Csiki Csaba és Balázs Csongor, akiknek rengeteget köszönhetek, mivel a kezeik alatt olyan szintre juthattam el ? mellettem még néhány volt csapattársam ?, hogy lehetőségünk nyílt eligazolni a legjobb klubokba. Ameddig lehetett, kitartottam a csapatom, a városom mellett.”

Mielőtt Fehérvárra került, egy szezont eltöltött a Dunaújvárosi Acélbikákkal közös U16-os csapat soraiban. Ez azután történt, hogy Szegeden sokan abbahagyták a hokit, így olyan kevés játékos maradt, hogy nem tettek volna ki egy csapatot. “Dunaújvárosban volt szerencsém megismerni Peterdi Imrét, tőle is sokat tanultam a profi hozzáállásról, és rengeteg segítséget kaptam ? magyarázza. ? A szezon vége felé jött szóba, hogy Fehérváron folytathatnám. A próbajátékon megfeleltem, már csak a döntést kellett meghoznom. Nem ment könnyen. Komoly terveim vannak a tanulással, ezért attól féltem, hogy mind a kettőt nem tudom magas szinten művelni. Aztán Pápai Miklós, a Tisza Volán szakosztályvezetője leült velem, elmondta a tapasztalatait, hogy hogyan került annak idején a Jászberényből a Dózsába, és ezzel sikerült eloszlatnia a kételyeimet. Nem bántam meg, hogy Fehérváron folytattam a hokit.”

Helyesebben Fehérváron és Szegeden is, hiszen a hátvéd a magyar ifjúsági bajnokságban a Tisza Volánt erősíti. Azaz erősítette, mert a rájátszásra visszatér a Fehérvárhoz, amelynek színeiben eddig csak az EBJL-ben lépett jégre a szezonban. “Úgy ítéltük meg, hogy ez a felállás szolgálja a leginkább a fejlődésemet, mivel így rengeteg játékidőt kapok. Másrészt azért is hasznos volt, mert a szegedi Ságvári Gyakorló Gimnázium magántanulója vagyok, és az otthoni meccsek utáni napokon mindig tudtam részvizsgákat tenni. Bár a Tisza Volán most indult először az U18-as bajnokságban, úgy gondolom, annyira sok új tapasztalatot nem szereztünk az alapszakaszban, inkább csak rutinosabbak lettünk. Játszottunk és élveztük.”

Szegeden ő viselte a C betűt, amit egyrészt kitüntetésként élt meg, másrészt átérezte a felelősségét: azt mondja, ha történik valami, mindig a csapatkapitányt veszik elő, ezért néha kicsit szigorúbb volt a csapattársaival. Általában azért pozitív visszajelzéseket kapott. “Idén nehezebb dolgom volt, mint az elmúlt években, hiszen olyan csapatot kellet összefognom, amely két különálló bandából lett összerakva. Még soha nem találkoztak egymással, illetve az egész szezonban külön edzenek. Voltak nehézségek, de a végére összeszoktunk. Persze talán éppen az összeszokottság hiánya és a pad rövidsége miatt nem jöttek a titkon várt eredmények.”

Erősségének a játék olvasását tartja, illetve a testjátékot. Utóbbira az EBJL-ben szüksége is van, hiszen az osztrák ligát a magyarhoz képest sokkal ütközősebbnek, időnként gyorsabbnak tartja. A két bajnokságban az a közös, hogy mindkettő megnyerése a rövid távú céljai között szerepel. Úgy fogalmaz, neki az nagyon nagy dolog lenne. “Az EBJL-ben nem játszhattam a magyar együttesek ellen, így sok mérkőzésen fel kellett adnom a pozícióm a csapatban, amit hétről hétre ki kell érdemelni Kiss Dávid edzőnél. Tőle is rengeteget tanultam arról, milyen a profi hozzáállás a jégkorongban. Most, hogy teljes értékű tagja vagyok a keretnek, meg akarok dolgozni a helyemért, amit reálisnak tartok a csapaton belül.”

Emellett az lebeg a szeme előtt, hogy fejlessze a korcsolyatechnikáját, valamint kialakítsa magában a higgadtságot és a magabiztosságot. Nem tartozik a legmagasabb hátvédek közé, de ezt tudatosan próbálja kompenzálni az izomzata építésével. Hosszú távú céljai között a profi jégkorongozás és az egyetemi tanulmányok, illetve ezek összekötése szerepel. Bár nehezen kivitelezhetőnek tartja, de nem lehetetlennek, sőt, szeretne ebben úttörő lenni.

A szezon java még csak most jön, amelyben bőven akadhatnak még feledhetetlen pillanatok, jelenleg ezt tartja a legemlékezetesebbnek: “A Red Bull Salzburg elleni meccsen nagyon jól összejött egy kanadai bodicsek, a magasba repítettem az egyik salzburgi srácot. Ezt nagyon nagy ovációval fogadta a csapat, a meccs végén pedig az ütközésért megkaptam vándordíjunkat, ami a meccs emberének jár.”

Exit meeting mentora, Szilassy Zoltán szerint a tavalyi szezonban közel volt ahhoz, hogy bekerüljön az U16-os válogatott végleges keretébe. Idén azonban a csapatváltás miatti adminisztrációs hiba okán nem kapott meghívót az U18-as válogatott rostálása kezdetén. Bár szomorú volt, hogy négy év után elesett a bizonyítás lehetőségétől, noha jól ment a játék ? a januári U17-es összetartáson ezért részt is vehetett ?, ambícióit ez sem törte meg. “Felálltam, leporoltam magam, hajtok tovább, hogy jövőre visszakapjam a lehetőséget, hogy megmutassam magam Glen Williamson stábjának.”