Nem lehet minden évben megmászni a Himaláját

Gebei Péter fantasztikus idényt tud maga mögött. 50 KHL-mérkőzés alapján bejutott a rájátszáskeretbe. Az A csoport viszont idén nem jött össze. Az interjúnk rávilágít arra, hogy a hokin túl is van élet. 

A legjobb magyar játékvezető összeszámolta, 7 hónap alatt 84 repülőutat tett meg, 8-szor vonatozott, végigjárta a KHL összes városát. 50 alapszakasz- és három playoffmérkőzést vezetett Európa legjobb bajnokságában, emellett a rájátszásban még három mérkőzésen foglalkoztatta a KHL a jégen kívül. Hivatalosan még nem ért véget számára a szezon, de a következő etapban már csak tartalékként számítanak rá, a nagydöntő utolsó mérkőzéséig. Folyamatosan rendelkezésre kell állnia, 24 órán belül a helyszínre kell érkeznie, bárhová is írják ki.

Milyen volt az első szezon a KHL-ben?

Hatalmas várakozás volt bennem a szezon előtt a ligával kapcsolatban. Vártam a profizmust és a hatalmas tempót. Szerettem volna, megélni mindent, mi Oroszországban a jégkorongot jelenti. Ebben a szezonban világbajnokokkal dolgoztam együtt, Dacjukkal, Kovalcsukkal, Gyenisz Gyeniszovval, Medvegyevvel, hogy csak néhányat emeljek ki, mert gyakorlatilag kimeríthetetlen a sztárjátékosok névsora. Mindegyik más és más egyéniség a jégen. Ha egy szóval akarom kifejezni magam: fantasztikus volt!

Mi volt az igazi nehézség?

Számomra a legnehezebb az időeltolódások kezelése, az utazások. De az orosz tél, az orosz társadalomba való beilleszkedés, valamint a játékvezető-társaimmal való megismerkedés és a személyem elfogadtatása sem volt könnyű.

Mi a legnagyobb különbség az EBEL és a KHL között?

A játék sebessége és stílusa. Teljesen más stílusjegyeket hordoz a két liga. A csarnokok méretéről és a nézők számáról nem is beszelve. Az EBEL-ben ütközős, kanadai stílust játszanak a csapatok az észak-amerikai jégkorong minden stílusjegyével együtt. A KHL-t rendkívül magas szinten korcsolyázó és technikailag maximálisan képzett játékosok alkotják. A játék szépségét helyezik előtérbe, hatalmas taktikai csatákkal ötvözve, híres orosz edzőkkel és legendás játékosokkal. Mindkét ligát teljesen másért lehet szeretni, de mindkettő szervezettsége nagyon profi. Ebben nincs különbség.

Mit jelentett játékvezetői szempontból a KHL-ben dolgozni?

A KHL számomra fantasztikus élmény, kihívás, munka, megbecsülés. Nagy koncentrációt, folyamatos felkészültséget igényel. Az 50 alapszakasz-mérkőzésemből 45-ot ellenőriztek. Videózták az összes kiállításomat és segítették a pozicionálásomat, a periférikus látásomat fejleszteni a jégen. Azzal hogy KHL-játékvezető lehettem, elértem azt, amiről álmodni sem mertem volna. Ez a szezon a pályafutásom csúcsát jelenti.

Hogyan tovább, mik a terveid a jövőre nézve?

Jelenleg pihenek és feltöltődöm egy kicsit, próbálok visszazökkenni a normális életbe. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben a jövőmmel kapcsolatban. A KHL-lel tárgyalásokat folytatok a következő szezont illetően. Kifejezték hosszabbítási szándékukat, szeretnék, ha maradnék és tovább folytatnánk az együttműködést. A munkámmal elégedettek voltak, ezért most várják az én álláspontomat és feltételeimet a jövővel kapcsolatban.

A korábbi állomáshelyeiddel milyen a viszonyod?

Természetesen már a jövőmön is gondolkodnom kell. Idővel játékvezető-képzőként, -ellenőrként is kipróbálnám magam, szívesen átadnám tudásom a jövő generációjának, segíteném őket a fejlődésben. Szeretnék a jégkorongot fiatalon befejező játékosoknak jövőképet, motivációt adni, ha visszavonulok, szeretnék sok mindent visszaadni a magyar jégkorongnak abból, amit én kaptam tőle. Szeretném, ha még több fiatal játékvezető lenne. Az EBEL-lel sem szakad meg a kapcsolatom. A szezon közben folyamatosan tájékoztattam őket a KHL-ben elért eredményeimről. A napokban pedig kiutaztam az EBEL-irodába, újra felvettük egymással személyesen a kapcsolatot. Szóval egyelőre pihenek, tárgyalok és gondolkodom.

Úgy érzem, nem egyértelmű, hogy jövőre is a KHL-t választod. Miért?

A KHL egy csoda számomra. A csúcs, ami elérhető. Véghez vittem sok mindent, mint játékvezető, elértem sok szép dolgot. De az elmúlt egy év arra is jó volt, hogy átgondoljak sok mindent. 41 éves leszek májusban, 2-3 évet tervezek még a jégen eltölteni játékvezetőként. Van két kamasz fiam, nekik most tudok a leginkább segítségükre lenni gondolataimmal, személyes közelségemmel. Később már hiába vagyok itthon, amikor már ők nem igénylik, vagy ha már alig lesznek idehaza. Lehet, hogy itt lenne az ideje annak, hogy ne újabb csúcsokat próbáljak megmászni, hanem egy biztos, stabil terepen csinálni azt, amit szeretek, amihez értek, és tudásom legjavát adva segítsem a jövő játékvezetőit. Óriási élmény a KHL-ben ledobni a korongot. De mire az ember oda eljut, addig sok nehézségen kell átmennie. Az orosznyelv-tudás hiánya pedig mindent nagyon megnehezít. Most több lehetőségről tárgyalok és próbálom megtalálni a legjobb megoldást.

Szerdán hozták nyilvánosságra az idei A csoportos játékvezetői keretet. Tavaly sikerült, idén az utolsó szűkítésnél kiestél. Csalódás ez?

Sajnos idén ez nem jött össze. De ezt éreztem már előre, amikor a KHL-t elvállaltam. Tudtam, hogy nem fognak elengedni IIHF-, illetve CHL-mérkőzésekre. Ez így is történt. A KHL-ből gyakorlatilag csak Roman Gofman jutott be, aki a tavalyi vb-döntőt fújta. De rajta nem nagyon volt, mit nézzenek a válogatók. Tudomásul kellett vennem, hogy ez egy teljesen profi, magas színvonalú liga, amelyik nem engedi el a játékvezetőit más eseményre. Ez érthető. Én pedig el tudom fogadni, hogy nem lehet minden évben megmászni a Himaláját.

Fotó: Mudra László (MJSZ/jkb.hu)