16 amerikai szenátor állt ki a női válogatott mellett
Levélben szólították fel az amerikai szövetséget, hogy tartsa be a törvényeket és végezze a dolgát.
Egyre fogy a levegő a szövetség körül, már a szenátus tagjai közül is többen megnyilvánultak az ügyben. A levél egyáltalán nem értelmezhető szimbolikus kiállásként a női egyenjogúság mellett, nagyon is konkrét törvényi kötelezettségekre és elvégzendő feladatokra emlékeztetik benne a szövetséget. A Dave Ogreannek, a szövetség tárgyalásokban is részt vevő igazgatójának címzett levél ? amely teljes terjedelmében többek között itt is olvasható ? egyik legerősebb része a következő: Az Amerikai Szövetséget, mint az USA jégkorongjának irányító testületét az ?Olimpiáról és az Amatőr Sportokról szóló Ted Stevens Törvény? kötelezi arra, hogy ?felkeltse az érdeklődést és ösztönözze a részvételt USA-szerte? a jégkorongban és hogy ?felelősségteljesen viselkedjék azon amatőr sportszervezetekkel és sportolókkal szemben, akiket képvisel.? Az amerikai szövetségnek szintén törvényi kötelezettsége, hogy ?méltányos támogatással ösztönözze a nőket a részvételre azokban a sportágakban, amelyekben nemenként elkülönülő országos szervezettségű programok léteznek.?
A levél üzenete egyértelmű: az aláíró szenátorok véleménye szerint a szövetség törvénysértést követ el, ha nem tesz eleget a női válogatott bizonyos kéréseinek. Ezek közül is kiemelik, hogy miközben a férfiak jelentős támogatást kapnak a válogatott tagságért, a nőktől ugyanazt az elkötelezettséget négy évre adott 6000 dollárért várják el. A levél szintén megemlíti, hogy míg a férfiak lényegében korlátlanul kapnak felszerelést, a nőknek gyakran maguknak kell azt megvásárolniuk. Ahogy a levél a későbbiekben fogalmaz: ?A személyzetben, felszerelésben, étkeztetésben, utaztatásban és publicitásban tetten érhető egyenlőtlen támogatások a fiatalabb korosztályokban is tetten érhetők: miközben az amerikai szövetség évi 3,5 dollárt költ az utánpótlás-fejlesztési programjára a férfiak esetében, a nők esetében semmilyen ehhez fogható kezdeményezés nem született.?
A szenátorok a levél végén felszólítják a szövetséget, hogy a lehető leggyorsabban vessen véget a vitának, és adjon méltányos támogatást a női válogatottnak. Mint látható, ez a levél már egészen más terminusokban beszél, mint az eddigi megnyilatkozások. Itt bizony törvényi kötelezettségek elmulasztásáról van szó, nem nehéz belátni, hogy ezek akár egy per jogalapját is képezhetik. Ha pedig így lesz, akkor a szövetségnek azt kell majd bebizonyítania, hogy jogosan diszkriminálta a nőket, akiknek ? a férfiakkal ellentétben ? még stabil pénzügyi lábakon álló profi ligájuk és biztos megélhetésük sincs, tehát még nagyobb szükséget is szenvednek. Nem beszélve arról, hogy ezúttal a legfelsőbb politikai döntéshozók nyúltak bele a vitába, bár az aláírók mindegyike demokrata.
A botrány minden nap tovább gyűrűzik, Brianne McLaughlin, a válogatott egykori hálóőre a minap egy interjúban elmondta, hogy a szocsi olimpiai döntő után a tévés társaságok masszív érdeklődést mutattak egy visszavágóra. El is indultak a tárgyalások, de ő nem hivatalosan azt az információt kapta kanadai ellenfeleitől, hogy az amerikai szövetség még azelőtt lemondta a dolgot, hogy igazán komolyan szóba került volna a megvalósítás. Nem tudjuk, valóban így volt-e, de ha igen, az roppant kellemetlen lehet a szövetség vezetői számára. A juharlevelesek által hosszabbításban megnyert találkozót 4,9 millió néző követte az Államokban, a Stanley Kupa döntőit leszámítva ennek a mérkőzésnek volt a legmagasabb nézettsége a férfiak 2010-es vancouveri döntője óta. Mindezt úgy, hogy a találkozót amerikai idő szerint délben adták. A vita tehát most már inkább arról szól, hogy a szövetségben miért spórolni próbálnak a női válogatotton, kihasználva az amúgy is sokkal védtelenebb helyzetüket ahelyett, hogy minden tőlük telhetőt megtennének azért, hogy a női szakág is növelje népszerűségét és képes legyen a saját lábára állni.
A világbajnokságig három-négy napja maradt a szövetségnek arra, hogy változtasson a helyzeten.