Egyszerűen véget ért egy korszak az NHL-ben

A Detroit Red Wings 25 egymást követő szezon után először nem került be a rájátszásba.

1991. április 4-ét írunk. Ott kezdődött minden, hogy a Red Wings legyőzte a St. Louis Bluest a rájátszás első körének első mérkőzésén. Steve Yzerman mesterhármast ért el, az ellenfélnél Brett Hull három pontot hozott össze. Dylan Larkinnak, a csapat jelenlegi fiatal centerének még öt évet kellett várnia, hogy megszülessen. Majd életének első húsz éve során a Red Wings rendre bejutott a rájátszásba. A michigani születésű támadó úgy nőtt fel, hogy nem is lehet kérdés: kedvenc csapata ott lesz a legjobb 16 között. Mióta hokieszét tudta az ember, ennek így kellett lennie. Akár szurkolt nekik, akár nem.

Idén áprilisban a Red Wings nélkül folytatódnak a küzdelmek. A 2008-as bajnokcsapatból már csak Henrik Zetterberg maradt hírmondónak. A 36 éves kapitány mindent megtett, amit tehetett, 76 meccsen 63 pontot ért el, csinálja utána bárki. Pavel Dacjuk nem vállalta, neki 38 évesen sok volt az NHL, a meccs és a tőle elvárható teljesítményhez szükséges felkészülés, így hazaigazolt Oroszországba. Zetterberg egyedül kevés volt. A fiatalok vagy túl fiatalok, vagy nincs meg bennük az a potenciál, amelynek köszönhetően az ősök hagyományait itt és most folytatni tudnák. Maga Larkin, a 20 éves első körös draft tavalyi 45 pontos nyitó szezonja után most csak 15+12-nél és ?30-nál tart.

A 25 éves sorozat nem a leghosszabb az NHL történetében ? de hogy a legimpresszívebb, az biztos. A Boston Bruins 1968-tól 29 éven keresztül került a rájátszásba, a Chicago Blackhawks 1970-től 1997-ig volt állandó résztvevő. A Red Wings teljesítménye azért egyedülálló mégis, mert olyan időszakban vitték végbe, amely soha nem látott változásokat hozott nem egyszerűen a liga, de az egész sportág életében.

Még a Campbell konferencia Norris divíziójában kezdték egy 21 csapatos ligában, olyan csapatok ellen, mint a Québec Nordiques és a Hartford Whalers. A San José Sharks még nem is létezett. Gary Bettmant még az NBA szurkolói fütyülték ki. Ma már 30 csapat van, jövőre 31 lesz, a rájátszás menete négyszer változott, 2005-ben pedig bevezették a fizetési plafont.

Ennek ellenére a detroitiak nemcsak bejutottak a playoffba, de ott többnyire a legkeményebb ellenfeleknek számítottak bárki számára. Az utolsó három év vergődését leszámítva 22-ből 15 alkalommal jutottak túl legalább az első körön, hatszor játszottak döntőt, négyet meg is nyertek. Egy olyan korszakban, amikor a győzelmek után máshol menetrendszerűen jöttek az újjáépítések.

Gondoljunk bele, 1991 és 2016 között a Red Wings mindössze kétszer draftolhatott a 16.-nál jobb helyről: 1991-ben Martin Lapointe-ot a 10., 2014-ben Larkint a 15. helyen választották ki. A többieket a zseniális érzékkel megáldott szakvezetés szerezte meg csiszolatlan gyémántként, úgy nevelt belőlük elit hokistát. A már említett Zetterberget a hetedik kör 210., Nicklas Lidströmöt a 3. kör 53. helyén vitték el. Az előtte draftolt hátvéd Veli-Pekka Kautonen volt, utána Jim Mathieson következett. Kettejüknek összesen két meccs jutott a legnagyobbak között, Lidström 1564 alapszakaszmeccsel fejezte be, amihez még jött 263 mérkőzés a rájátszásban. Olyan korszakos menedzsereknek volt ez köszönhető, mint Bryan Murray, Jim Devellano, Scotty Bowman vagy Ken Holland.

Mike Babcock is hozzátette a magáét. Néhányan úgy vélhetik, beleült a készbe, de utólag könnyű ítélkezni. A korabeli tudósítások inkább arról szóltak, hogy 2005-ben átmeneti periódus következett a csapatnál, ennek a levezénylésére érkezett a kanadai szakember. Mint tudjuk, átmeneti időkben sokféleképpen elsülhetnek a dolgok, a Red Winga viszont 2008-ban bajnok lett. Babcock most egy másik sorozaton dolgozik Torontóban.

A Detroit negyed század boldogságot adott a szurkolóinak olyan feltételek közepette, amelyek a legkevésbé sem kedveztek a hasonló sikersztorik megszületésének. Mégis megtették, világszínvonalú munkával emlékeztetve minket arra, hogy a lehetetlen is lehetséges, csak szorgalom, tehetség, kitartás és szerencse kell hozzá. Ez a legfontosabb lecke, amire a hoki megtaníthat bennünket.

(A cikk Greg Wyshynski munkája alapján készült, amely a Puck Daddyn jelent meg)