Az agyrázkódás nagyon komoly veszélyt jelent

Allan Walsh játékosügynök szerint az NHL-t nem érdekli a hokisok egészsége, a per az egyetlen eszköz, amit komolyan vesznek.

Az egyik legismertebb észak-amerikai játékosügynök gondolatait az olimpiai részvétel kapcsán már összefoglaltuk, az interjú második részében az agyrázkódásról szóló perről mond megdöbbentő részleteket. Legutóbb februárban írtunk arról, hogy az NHL milyen jogi/adminisztratív eszközökkel igyekszik ellehetetleníteni a krónikus traumatikus enkefalopátia (CTE) kutatását abban a perben, amit egykori játékosok indítottak a liga ellen. Walsh szerint a per társadalmi megítélése a liga számára sokkal kedvezőbb a valóságos helyzetnél, mindenkinek meg kell értenie, hogy ezek a játékosok súlyos egészségügyi és anyagi problémákkal küzdenek: ?Nagyon sokan azt hiszik, hogy az agyrázkódással kapcsolatos csoportos per semmi másról nem szól, mint hogy bizonyos játékosok pénzt akarnak maguknak szerezni ezzel. A liga propagandája is úgy szólt, hogy itt vannak ezek a játékosok, akik alamizsnáért könyörögnek. Ha azonban kicsit is beleássuk magunkat a történtekbe, azonnal kiderül, hogy ebből egy szó sem igaz. Ez megtévesztés. Ez egy fals narratíva, egy hazugság.

Mit akarnak a játékosok? A játékosok orvosi ellenőrzést akarnak. Azt akarják, hogy az agyrázkódással kapcsolatos orvosi kiadásaikat fedezzék. Nem arról van szó, hogy azt várják, megnyíljon az ég és az ölükbe pottyanjon 3-4 millió dollár, amiből elmehetnek valami menő helyre vakációzni, tudnak venni egy új kocsit vagy felújítani a házukat. Túl sokáig sugallták ezt a képet róluk és túl sok ember hagyta, hogy ez a kép kialakuljon. Az igazság az, hogy rengeteg volt játékos szenved nagyon súlyos neurológiai problémák miatt, amelyek a mindennapi életminőségüket rontják le, egészen odáig, hogy képtelenek állást találni. Ezek a játékosok súlyos depresszióban szenvednek, emlékezetkihagyásuk, dührohamaik, szorongásaik, agyvérzéseik vannak.?

Walsh ? természetesen név nélkül ? konkrét példát is mond arra, hogyan lehetetleníti el a mindennapi működést a CTE: ?Egy volt ügyfelem, akit évekig képviseltem, tavaly felhívott telefonon azzal, hogy Allan, segítségre van szükségem. Otthonról elindultam kocsival a szupermarketbe, és bár csak két mérföldre lakom a bevásárlóközponttól, de eltévedtem és nem találok haza. Sírva hívtam fel a nejemet, hogy segítsen nekem hazatalálni, melyik utcán kell lefordulni. Korábban tíz évig jártam erre, és most már soha többet nem tudom megtenni ezt az utat. Ilyen természetű problémákról van szó és ezt az embereknek világosan kell látniuk és érteniük. Amikor Gary Bettman megkérdőjelezi az orvosszakmai konszenzust és azt állítja, hogy a CTE-vel kapcsolatos kutatások még gyerekcipőben járnak, akkor egyszerűen nincs igaza. Minden komoly kutató, neurológus és orvos egyetért abban, hogy az agyrázkódást még éppen nem okozó fejet ért ütések okozati tényezők a később kialakuló CTE-ben. Nagyon sok mindent nem tudunk még. De azt igen, hogy a CTE csak olyan sportolók és emberek agyában alakul ki, akiknek agyrázkódásuk volt. Ez nem olyasféle betegség, amely bármely embert érhet, akinek korábban nem érte ütés a fejét.?

Az NHL ugyanakkor azt állítja magáról, veti közbe a riporter, hogy már évekkel ezelőtt felállított egy agyrázkódásokkal foglalkozó munkacsoportot, sőt, az NHL volt az első profi liga, amely így tett. Walsh szerint azonban ez a munkacsoport csak látszatmunkát végez: ?Vicces, hogyan használják ezt. Mindenütt ezt a hamis információt terjesztik, hogy ők voltak az első professzionális liga, amely felállított egy agyrázkódásokkal foglalkozó munkacsoportot. A per során kiderült, hogy valóban létrehoztak egy ilyet. Gyűjtöttek adatokat is. Aztán teltek az évek és nem csináltak semmit ezekkel az adatokkal, feloszlatták a csoportot minden eredmény nélkül, anélkül, hogy megvizsgálták volna az adatokat. Ez semmi más nem volt, csak egy eszköz Gary Bettman kezében, amely lehetővé tette, hogy egy évtizeddel később kiálljon és azt mondhassa, mi vagyunk az első profi liga, amelynek volt az agyrázkódásokkal foglalkozó munkacsoportja. A tény ezzel szemben az, hogy ez az agyrázkódási munkacsoport csak színlelés volt, nem csináltak semmit, majd feloszlatták őket minden eredmény nélkül. Később mit tettek? Felállítottak egy másik agyrázkodással foglalkozó munkacsoportot. Ma már a játékosok biztonsága sokkal előrébb tart, de ezért vajmi kevés köszönet illeti az NHL-t, amelyet inkább érdekelt a felelősségre vonás elől történő menekülés, mint a játékosok egészsége iránt érzett őszinte aggódás.?