Kommunikációból bukás

A Rangers elleni párharcban két egymást követő meccsen volt szót érdemlő húzása Craig Andersonnak.

Mióta kiderült, hogy Criag Anderson felesége súlyos beteg, nagyon szorítok az ottawai kapusnak és persze a feleségének is. A világ legerősebb bajnokságában kell napról napra csúcsra járatnia magát, ez nem könnyű ilyen helyzetben.

Miként kommunikálunk (vagy nem) a hátvédeinkkel? Nem vitás, hogy a belőtt korongokra ki kell mozdulni, meg kell játszani azokat. De nem mindegy, miként tesszük. A hátvéd vagy passzra számít, ilyenkor adjuk szépen a bot tollára a korongot. Vagy csak állítsuk meg a pakkot, és vigye el a védőnk, vagy lőjük el úgy, hogy ne legyen baj, vagy adjunk gólpasszt a saját társunknak, de ne az ellenfélnek. Mindegyik szituációban BESZÉLNI, KIABÁLNI kell a védőnek, hogy irányítsuk őt, segítsünk az eligazodásban. Vezényszavak lehetnek: “Adom”, “Tied, gyere!”, “Lövöm”.

Előbb nézzük meg a hármas sorszámú meccsen történteket, mert ebből gól lett. Vagy nem kellett volna kijönni, vagy állítsa meg Anderson. De így csak megzavarta a védőt.

A három nappal ezelőtti hiba a hirtelen halálban történt, azaz ha ez gól, akkor most nem a Senators vezetne 2-1-re összesítésben, hanem a Rangers. Nem mindegy. Itt még az egyik védő, Turris megmentette Andersont a leégéstől, és talán a párharcot is, mert ezen a meccsen a kanadai brigád a második OT-ban győzött. El kellett volna lőni a pakkot időben, nem fonákkal kockáztatni.