Gebei Péter visszavonul a profi játékvezetéstől

KHL-es profi bírónk meglepő döntést hozott. A jövőben a magyar játékvezetők fejlesztéséért dolgozik.

Gebei Péter 35 éve van jégen, 14 éve játékvezető, 10 éve került be az EBEL-keretbe, 5 éve professzionális alapon vezeti a meccseket. 2016-ban teljesült álma, az A csoportban vezetett mérkőzéseket, ottani teljesítménye alapján KHL-szerződést kapott, több tucat meccset dirigált Európa legjobb bajnokságában.

A KHL hosszabbítást ajánlott, az EBEL is visszacsábította volna, de a 41 éves bíró úgy döntött: másfelé veszi az irányt. ?Nem tagadom, kicsit elfáradtam. Megkockáztatom, játékvezetőként többet dolgoztam azért, hogy feljussak a csúcsra, mint játékosként. Az utóbbi tíz évben folyamatosan nyomás alatt, ellenőrzés mellett dolgoztam. Minden évben egyre magasabb célokat tűztem ki magam elé. Élveztem, hogy ezeket egytől egyig sikerült elérnem. De a KHL-szezon végére rájöttem, új kihívásokra, másfajta életre vágyom. Több időt szeretnék a családommal tölteni, és kevesebbet utazással.?

Ezért úgy határozott, ezen a szinten nem folytatja pályafutását. A döntést elősegítette, hogy felkérést kapott a Magyar Jégkorong Szövetségtől. ?2017. július elsejétől az MJSZ alkalmazottja leszek. A magyar játékvezetők fejlesztése lesz a feladatom. Nagy kihívás, hogy a magyar jégkorongnak és a játékvezetésnek visszaadjam mindazt, amit kaptam tőle. A célkitűzéseim közé tartozik, hogy megtaláljam a következő generáció játékvezetőit, akik újra elindulhatnak azon az úton, ahol én jártam, és idővel a magyar játékvezetést képviselhetik a nagyvilágban. A jelen és a jövő játékvezetőinek továbbképzésével, fejlesztésével fogok foglalkozni, kapcsolataimmal, megszerzett tudásommal segítem munkájukat.?

Fotó: Mudra László

Gebei káprázatos pályafutást tud maga mögött. Számos magyar bajnoki és Magyar Kupa-döntő mellett 9 évig vezetett az EBEL-ben, 6-szor döntőt fújt. Vendégszerepelt a német és a svájci élvonalban. A 2016/17-es szezont a KHL-ben töltötte, rengeteg alapszakaszmeccs mellett 3-szor a rájátszásban is közreműködött. 15 világbajnokságon fújta a sípot, ebből 3 A csoportos volt: 2 ifjúsági és 1 felnőtt. Több olimpiai kvalifikációs tornára küldték, kétszer a döntő körben is részt vett. 5 Kontinentális Kupa-tornán volt jelen, 1 döntőt fújt ezen a szinten. A Deutschland Cupon Kanada, Szlovákia, Svájc és Németország meccseit dirigálta.

?6 éves korom óta vagyok jégen, az utánpótlás-bajnoki címektől indulva a Fehérváron eltöltött csodás évekig rengeteg élményben volt részem. Játékosként a bajnoki címek, a Magyar Kupa-győzelmek és a világbajnoki szereplések örök emlékek maradnak. Mégis az utolsó 14 évem az, ami felvitt, eljuttatott arra a csúcsra, amire mindig vágytam már játékosként, majd később persze mint játékvezető.

A sikereket, amelyeket elértem, nem adták könnyen. Évről évre kemény felkészüléseket végeztem, hogy a saját magam által felállított célokat meg tudjam valósítani. Ha mégis kaptam egy-egy pofont, felálltam, és megkerestem azt a pontot, ahol elrontottam, hibáztam, majd újra és újra nekiindultam.

Karrierem első állomásaként az EBEL profi játékvezetői csapatába bekerülni nagy megtiszteltetés volt külföldiként. Átélni a feszültséget a jégen, együtt dolgozni jobbnál jobb játékosokkal, edzőkkel hatalmas élmény volt.  Hat döntő mérkőzést vezettem, melyek mindegyike külön-külön is emlék, ezek minden percét élveztem.

Az osztrák bajnokságban eltöltött évek alatt sikerült a német, majd a svájci bajnokságban is részt vennem. Helytállásom ebben a két bajnokságban szakmailag meghozta azokat a plusz motivációkat, amelyektől tovább lobogott bennem a tűz, és sikerült Kanadában a Level VI. fokozatot megszereznem.  Pályafutásom alatt több világbajnokságon is részt vettem, de amikor Brnóba kikerültem az U18-as top vb-re, akkor hittem el először, hogy helyem van a nemzetközi szintéren is.

Az álom, a célom, amiért mindig folyamatosan küzdöttem, és amiben talán egyedüliként én hittem töretlenül, az A csoportos szereplés volt. 2016-ban sikerült felérnem pályafutásom csúcsára, és Szentpéterváron bemutatkozhattam a világ 16 legjobb játékvezetője között. Amit akkor éreztem, az felfoghatatlan és leírhatatlan a mai napig. Minden addigi munkát, fáradságot megért, hogy ott lehettem. Egyszerre minden szépre fordult.

Ezen a világbajnokságon kaptam meg Európa legjobb bajnokságának ajánlatát. Hogy KHL-játékvezető lehettem, az a pályafutásom tényleges csúcsát jelentette, elértem azt is, amiről már álmodni sem mertem volna soha.

Karrierem legkeményebb felkészülési időszaka következett, tudtam, hogy csak így lehetek tettre, versenyre kész egy ilyen bajnokságban. Nyáron hajnali 4-kor már a Duna-parton lépcsőztem, hogy elkerüljem a nagy meleget, majd hattól a személyi edzőmmel másfél órát edzettünk a teremben. Közben óriási várakozás volt bennem a szezon előtt a ligával kapcsolatban. Vártam a profizmust és a hatalmas tempót. Szerettem volna magaménak tudni mindazt, ami Oroszországban a jégkorongot jelenti. A szezon előtt a playoffba kerülést tűztem ki célul. Boldog és büszke voltam, megtisztelve éreztem magam, hogy beválogattak abba a keretbe, amelyre a kieséses szakaszban is számítottak. Az egész KHL-szezonom végig nagy élmény volt, Oroszország összes szépségével és belső nehézségeivel együtt.

A hazaérkezésem után pihentem és töltődtem, próbáltam visszazökkenni a normális életbe. Rengeteg gondolat cikázott a fejemben a jövőmmel kapcsolatban. Átgondoltam az elmúlt két kőkemény évemet, majd újra nekiálltam edzeni, és kerestem a motiváló feladatokat a játékvezetői pályafutásommal kapcsolatban. De most életemben először nem találtam. Ekkor éltem át a karrierem során először azt, hogy leraktam egy súlyt, és leültem mellé.

Gondolkodtam, és arra jutottam, a motivációmat már nem a jégen kell keresnem, hanem ott, ahol a megszerzett tudásomat az utánam érkező kollégáknak tovább tudom adni. Meg szeretném találni a következő generáció azon képviselőit, akik folytatják ezt az utat. Hosszú gondolkodás után úgy érzem, hogy erre az újabb motivációra van szükségem, ezért 14 év után befejezem jégkorong-játékvezetői pályafutásomat.

Köszönöm minden kollégámnak, akikkel együtt dolgozhattam, és együtt élhettem meg a legnagyobb mérkőzéseket a jégen, hogy segítették munkámat. Köszönöm a Magyar Jégkorong Szövetségnek, a Játékvezetői Egyesületnek és a világ legjobb szurkolóinak, hogy én is részese lehettem a csodának, amit jégkorongnak hívnak.?