Szinte mindent Rajz Attilától tanultam meg

László Márk számára minden megváltozott. Nyáron a Kiskőröstől a MAC Budapesthez került.

Ahol profi csapat, profi játékosok, profi edzői stáb fogadta. László Márk egy szezon alatt jutott el egy kis pályán edző csapattól a magyar U15-ös válogatottságig, sőt a rangos lettországi tornán két gólt is szerzett piros-fehér-zöld mezben. Az ő példája is bizonyítja, hogy minél több pályát telepítünk az országban, annál több tehetséget vonzunk be a sportágba. És ebből a szempontból nem fontos, hogy szabvány méretű legyen a jégfelület.

“A beilleszkedéssel nem volt problémám, hamar ment ? kezdte a 15 éves csatár. ? A tempót azonban nehéz volt felvennem, és bár a Kiskőrössel a hazai meccseinket Dunaújvárosban játszottuk, tehát tudtam, milyen nagy pályán jégkorongozni, szükségem volt némi időre, mire hozzászoktam a Kisstadion jegéhez. Nagyon jó döntés volt, hogy a MAC-ban folytattam a hokit. Rengeteget fejlődtem fizikálisan és mentálisan is.”

Márk hatévesen kezdett jégkorongozni, de tízéves koráig ezzel párhuzamosan focizott is. Akkor úgy érezte, a hoki sokkal jobban érdekli, így abba fektette az energiáit. Hét évet töltött a Kiskőrösben, Halász Gyula és Halász Ákos tanította meg korcsolyázni, majd hat évig edzette. Ezután fél évig a 2014-ben elhunyt Rajz Attilával dolgozott. ”Az alatt a fél év alatt fejlődtem a legtöbbet. Szinte mindent tőle tanultam meg. Nagyon jól ismertem és szerettem, ezért rendkívül fájdalmasan érintett, amikor elhagyott minket.”

A MAC-ban töltött első szezonja után úgy látja, a legtöbbet korcsolyázásban lépett előre. Ezen a téren elég gyengének érezte a tudását, és a soron következő nyári táborban is azon lesz, hogy még tovább fejlessze. A szezonjával nagyon elégedett, nem gondolta volna, hogy ennyire jól zárja az idényt: fontos gólokat, pontokat szerzett az U16-os bajnokságban, ezüstérmes lett a MAC-cal. Az U15-ös válogatottal részt vehetett a budapesti Négy Nemzet Tornán, majd a rangos rigai nemzetközi tornán is, amelyen bronzérmes lett az együttes.

“A Négy Nemzet Torna nagyon nagy dolog volt számomra, mert akkor vehettem fel először a magyar válogatott mezét. Azt már alig hittem el, hogy bekerültem a Rigába utazó csapatba. Egyáltalán nem számítottam rá. A tornán nagyon jól ment a játék, rengeteg tapasztalatot szereztem, lőttem két gólt, ennek nagyon örültem. A legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor megszereztem a második találatomat, ránéztem apáékra, és tudtam, hogy nagyon büszkék rám. Köszönöm nekik a sok-sok támogatást. A következő szezonban sem lehet más a célom ? amellett, hogy a bajnokságban pontokat szerezzek ?, mint bekerülni a válogatottba és segíteni a csapatot.”