Ezért szenved az USA a világbajnokságokon

Versenyképes kerettel utaztak a tornára az idén is, mégis sima vereséggel estek ki a negyeddöntőben. Sokan kutatják az okokat.

Az Egyesült Államok szereplése a világbajnokságokon nem sikertörténet. Az ezredforduló óta rendezett 17 tornán egyszer sem jutottak a döntőbe, hatszor kerültek a legjobb négy közé, ebből három bronzérem született, de 9 alkalommal már a legjobb nyolc között búcsúzni kényszerültek, kétszer pedig az is megesett, hogy a kiesés elkerüléséért kellett harcolniuk. 2003-ban és 2010-ben is a 13. helyen végeztek. Ugyanezen időszak alatt négy olimpián vettek részt, kétszer döntőt játszottak, a két ezüst mellett szereztek egy bronzérmet is, és csak egyszer véreztek el a negyeddöntőben: 2006-ban a finnektől kaptak ki 4-3-ra, akik később Oroszországot 4-0-val söpörték ki, és a svédektől is csak egy góllal kaptak ki a döntőben.

Erős kerettel érkeztek az idén is Kölnbe, bár korábban sem elsősorban ezzel volt a probléma. Megnyerték a csoportjukat, megelőzték Oroszországot és Svédországot, mindkét csapatot le is győzték. Zsinórban aratott hat sikerrel érkeztek a negyeddöntőbe, ahol a bukdácsoló, párizsi negyedikként épphogy továbbjutott Finnország várt rájuk. A finnekről eleve lehetett tudni, hogy közel sem olyan erős a csapatuk, mint a döntőig jutott tavalyi volt. Mégsem sikerült legyőzniük őket Larkinéknak, sőt gólt sem sikerült szerezniük.

Fotó: Andre Ringuette/HHOF-IIHF Images

A kudarcokról már régóta polemizálnak a tengerentúlon. Az ESPN egy hónappal a világbajnokság kezdete előtt járta körbe a visszatérő sikertelenség lehetséges okait. Írásukban egykori és jelenlegi játékosokat is megszólaltattak. Arról már mi is írtunk, hogy a kék galléros kultúra hagyománya miatt az USA kerete nem mindig olyan erős, amilyen lehetne. Ennek részeként inkább preferálták a főiskolai bajnokságban játszókat, gyakran még az NHL-esek rovására is. Idén összesen három NCAA-s került a keretbe, de továbbra sokan mondták le a részvételt.

Ez frusztrálja a többi játékost, az edzőket és szurkolókat is. Egy neve elhallgatását kérő válogatott NHL-es játékos szerint ennek az az egyik oka, hogy a világbajnokságot egyszerűen nem nézik az Államokban: ?Egészen más kultúrában növünk fel. A kanadaiak tévén nézik a junior-világbajnokságot. Megnézik a kanadai válogatottat a felnőtt világbajnokságon is. Az Államokban nincs meg ez az érzelmi kötődés. Inkább nézzük az NBA rájátszását, a baseballt, bármi mást. Kanadában isten vagy, ha a nemzeti válogatottban szerepelsz. Minden meccset ad a tévé, teljesen mindegy, milyen szintű a verseny. Több lány köszön rád a kocsmában, ha válogatott vagy.?

Fotó: Andre Ringuette/HHOF-IIHF Images

Az USA utánpótlás-fejlesztési programját az egyik legkiemelkedőbbnek tartják a világon, de ennek is megvannak a maga árnyoldalai, mivel megosztja a játékosokat. Akik kimaradnak a programból, és úgy kerülnek magas szintre vagy a válogatott közelébe, joggal érzik úgy, hogy őket méltánytalanul hanyagolták el korábban. A játékosok szerint további hátrány, hogy az amerikai szövetség közel sem áldoz annyit arra, hogy a legjobbak vállalják a szezon meghosszabbításával járó kényelmetlenségeket, mint a kanadai. A juharlevelesek komoly pénzeket fordítanak arra, hogy a játékosok hozzátartozói elkísérhessék szeretteiket a szezon végi megméretésre, ami így számukra családi program is. Ez korántsem elhanyagolható körülmény, hiszen az NHL-ben egész évben utazni kell. A 82 meccses alapszakasz teljesítéséhez nyáron is rengeteget kell dolgozni, vagyis a családdal töltött minden perc aranyat ér. Ugyanakkor ez rengeteg pénzbe kerül, ráadásul a hasonló színvonalú ellátást a nők számára is biztosítani kell.

Összességében tehát érthető okai vannak a gyengébb szereplésnek, kezdve a gyermekkortól az utánpótlásban eltöltött éveken át a felnőtt korig. Érthető, ha egy játékos a megerőltető szezon után nem kockáztat meg még egy világversenyt, nem zavarja meg a következő szezonra történő felkészülés ritmusát, amely ma már tudományos precizitással váltja a különböző intenzitású erőnléti edzéseket és a pihenést. Ugyanakkor van egy indok, amivel egészen biztosan egyik jégkorongos sem tudna vitatkozni: ha valaki nagy terveket dédelget, akkor nem jó, ha hozzászokik, hogy májusban már nem hokizik, még ha a Sabres, a Devils, a Coyotes vagy a Hurricanes játékosa is.

Fotó: Andre Ringuette/HHOF-IIHF Images