Hiába győzött, a Pittsburghnek kell többet javulnia

A Stanley Kupa döntőjének második mérkőzését rendezik csütörtök hajnalban, a Penguinsnek és a Predatorsnak is van dolga előtte.

A döntő első meccse előtt azt írtuk, a történelem itt zajlik a szemünk előtt. Nem pont erre gondoltunk, de már a második harmadban igazunk lett. Az NHL-ben 60 éve számolják a kapura lövéseket, ennyi idő is kevés volt a bravúrhoz, amit a Pittsburgh véghez vitt hazai pályán: vagyis hogy egy teljes harmadon keresztül egyetlenegyszer se lőjön kapura. A harmadik harmadban erre a rekordra rátettek még 17 percet, Jake Guentzel zseniális találattal törte meg a csendet, meg is nyerték vele a meccset. Ebből egy másik történelmi rekord született: az 50. születésnapját idén ünneplő Penguins még sosem nyert meccset 12 kapura lövéssel.

Abban is igazunk lett, hogy a két edző nem csak a sztárjátékosaira számíthat. A mérkőzést eldöntő gólt szerző újoncról, Jake Guentzelről már volt szó, de a második évét taposó Conor Sheary is a legfontosabb pillanatban szakította meg április 6-a óta tartó gólcsendjét, és varrta be Kunitz álompasszát. A túloldalon Colton Sissons gólja már nem is meglepetés, ezzel a találattal a rájátszás 17 meccsén több pontja van, mint amennyit az alapszakaszban 58 mérkőzésen szerzett. Frederick Gaudreau harmadszor kapott szerepet a rájátszásban, összesen 12 meccse van az NHL-ben, meg is szerezte élete első találatát a legnagyobbak közöttt, ezzel egyenlített a Nashville.

A 24 éves Gaudreau sem mindennapi figura. Egy évvel fiatalabb, mint Ryan Johansen, akinek a pótlására érkezett, azonban karrierjük igencsak különböző: Johansent a 2010-es draft első körének negyedik helyén vitte el a Columbus, Gaudreau-t soha nem draftolták, juniorban sem. Utoljára Justin Abdelkader volt az a játékos, aki a Stanley Kupa döntőjében lőtte karrierje első NHL-es gólját, még 2009-ben, szintén a Pittsburgh ellen. Őt a második körben draftolta a Detroit. El sem tudjuk képzelni, az ösztönös tehetség mellett mennyi kitartás kell ahhoz, hogy valaki ennyire mélyről, a jól kitaposott karrierutaktól ennyire messze járva fel tudjon törni, és nyomot is hagyjon maga után a döntőben. Nem csoda, hogy szülei még a tízórás autóutat is vállalták, hogy láthassák fiukat.

De nem csak az újoncok, a sztárok is hozzátették a magukét. Jevgenyij Malkin talán az egész meccs legjobb játékosa volt, a két kapitány, Sidney Crosby és Mike Fisher két gólnál is második asszisztot vállalt.

Bár a meccset a Pittsburgh nyerte, mégis nekik kell többet javulniuk, ha meg akarják őrizni a pályaelőnyt. Sokkal jobban kell kezdeniük a meccset. Bármilyen jól is játszottak az első harmad második felében, tíz perc hoki feltehetően nem lesz elég. Növelniük kell az energiaszintet, amin játszanak, és a játék sebességét is, magyarul vissza kell találniuk a saját hokijukhoz, amit konzisztens módon, 60 percen keresztül kell hozniuk.

A túloldalon látszott a playoffrutin hiánya. A kedvezőtlen bírói ítélet túlságosan mélyre vitte a csapatot, rossz döntések sorozatát követték el ekkor, beragadt cserék, késleltetett kiállítás alatt elkövetett buta szabálytalanságok. Ezek még egyszer nem nem férnek bele egy olyan jó csapat ellen, mint a címvédő. A problémát az jelenti, hogy ezek jó része nem tanulható képesség.

Emellett a Pittsburgh ellen nem elég jónak lenni. Ha le akarják győzni Crosbyékat, az csak kiváló teljesítménnyel fog menni. A Penst a rájátszás során számos csapat felülmúlta már olyan fontos statisztikákban is, mint a lövésszám vagy a korongbirtoklás. A konferenciadöntő első meccsén a Senators 32-17-re nyerte a kapura lövéseket egyenlő létszám mellett. Győznie mégsem sikerült.

Az idei Pittsburghre ? részint a sérült Letang hiányában ? nem a korongbirtokláson alapuló domináns játék a jellemző. Eredményességük záloga a kiváló kapusteljesítmény, a rengeteg blokk, a gyors ellentámadások és a kivételes képességű csatárok roppant hatékony helyzetkihasználása. Ezzel nagyon nehéz felvenni a versenyt. Az irány jó, de mindent egy picivel még magasabb szinten kell végrehajtania a Predatorsnak is.