Itt az ideje felszállni a Subban-vonatra

Ritka, amikor egy egykori kapus egy számára vadidegen hátvédet vesz a védelmébe, de Corey Hirsch a minap ezt tette a The Score hasábjain.

Az ügy közvetlen előzménye, hogy John Scott, a közönségkedvenc verőember a minap kendőzetlen őszinteséggel fejtette ki véleményét a Nashville egyik sztárjáról, P.K. Subbanről. Egészen pontosan a következőket mondta: ?Nem szeretem. Szerintem egy rakás hulladék, amit csinál a jégen.? Ezek után jöjjön az olimpiai ezüst- és világbajnoki bronzérmes kapus véleménye:

?Emlékszem, amikor P.K. Subbant először láttam játszani.

Néhány évvel ezelőtt történt, a kanadai juniorválogatott számára figyeltem meg egy kapust Belleville-ben. Akkoriban Subban a helyi csapatban, a Bullsban játszott, és őt is figyeltük mint feltörekvő tehetséget.

Subban kitűnt, valahányszor a jégre lépett. Nála volt a korong, vagy elvesztette azt, visszaszerezte, elesett, felkelt, majd adott egy zseniális passzt, amiből gól született. Izgalomba hozott, valósággal hipnotizált a játéka, amely ugyanakkor egy kicsit rémisztő is volt. Jó vagy rossz, de valami mindig történt P.K. körül. Végül inkább őt figyeltem, nem a kapust, akit kellett volna.

Ismerősen hangzik?

P.K. a jégen kívül is éppen olyan fickó, mint a jégen, és az NHL-nek több ilyen játékosra lenne szüksége. Subban eladhatóbbá teszi a játékot. Az NHL-től azt várják, hogy szórakoztató legyen, hokimeccset azért is néz az ember, hogy kiszabaduljon a való élet jelentette nyomás alól.

A hokisok persze sportolók, de gyakran megfeledkezünk arról, hogy ők ugyanakkor a szórakoztatóipar részei is. Az emberek fizetnek azért, hogy láthassák őket játszani és szórakozzanak ? és Subban megbízhatóan teljesít, míg az NHL többnyire nem.

Kevesen voltak előtte ilyenek, Jeremy Roenick jut eszembe. De ahogy barátom, Tyson Nash mondja, Subban jótékonysági tevékenysége az, amitől az ember végképp leteszi a haját. Ámulatba ejtő az a pozitív energia és jószándék, ami a közösség felé árad belőle.

Természetesen ez a fajta rivaldafény vonzza a gyűlölködőket is. P.K. tele van energiával, nem mindennapi jelenség, aki még nem találkozott olyan kamerával, amit ne szeretett volna. A Subban-vonat soha nem áll meg, ezért aztán néha még a csapattársai számára is fárasztó lehet az a figyelem, amit magára von. Személyes véleményem szerint ez volt az egyik oka annak, amiért menesztették a Montréal Canadienstől.

A liga néhány nagy öreg hátvédje sem kedveli, mert szembemegy azzal a képpel, aminek megőrzésén ők olyan keményen fáradoztak: hogy senki nem lehet nagyobb a csapatnál. Ez a konzervativizmus még az NHL legelső éveiből származik.

Egyszer a Hall of Fame-tag, Dave Taylor mondta nekem, hogy mindenki a Montréal Canadiens játékosa akar lenni. Azok igazi gentlemanek, mindig jól öltözöttek, nem mondanak soha egy árva szót sem, viszont akár kezet is fognak veled, miután szétrúgták a seggedet.

Még manapság is szükségünk van ezekre a csendes úriemberekre a játékunkban, ez nem is kérdés. Ők jelentik az alapot, amire ez a játék épült. Mégis, tegye fel a kezét, akit már untattak halálra az egy kaptafára készült játékosinterjúk, amelyekben monoton hangon ugyanazokat a kliséket hallani. Én azonnal elkapcsolom a tévét, ha egy játékosinterjú közben előjönnek ezek a régi panelek.

Akár tetszik, akár nem, itt az ideje, hogy felszálljunk a P.K. Subban-vonatra. Soha nem áll meg ? és az NHL csak jobb tőle.”