Svéd a svédnek farkasa

A Stanley Kupa döntőjében a klubhovatartozás messze felülírja a nemzeti összetartozás érzését.

A döntőbe jutott két csapatban természetesen a kanadaiak vannak a legtöbben, őket az amerikaiak követik, a svédek a harmadikok. A skandináv országot Nashville-ben Mattias Ekholm, Viktor Arvidsson, Filip Forsberg, Calle Jarnkrok és Pontus Aberg képviseli. A Pittsburghben ?csak? ketten vannak: Carl Hagelin és Patric Hörnqvist. Mindazonáltal elmondható, hogy a létszámuk által indokoltnál többször találják meg egymást. Az ötödik mérkőzésen is jó néhányszor láthattunk svéd belső villongást. Ezek közül a leglátványosabb Arvidsson és Hagelin öklözése volt a harmadik harmadban, egy tömegjelenet után. Hagelin nem volt nagy vitéz: idősebb, magasabb, súlyosabb is ellenfelénél, a végén mégis ő húzta a rövidebbet. A végén Jarnkrok is odament, hogy pár szóval kedveskedjen a kétségkívül igen kellemetlen stílusú játékosnak. Őt hamar ellökdösték onnan.

Nem volt ilyen nagyszabású Ekholm és Hörnqvist ütközete. Ekholm tudta, hogy a Preds gépezetének egyik legfontosabb láncszemeként aligha kockáztathat végleges kiállítást, így inkább a pszichológiai hadviselést választotta. A bemikrofonozott játékosok párbeszédét a svéd szövetség honlapja le is fordította. Eszerint a kakaskodó Hörnqvistnek Ekholm csak annyit mondott: minek vesződnék egy negyedik soros játékossal?

A hatodik meccsen, a tétek emelkedésével, érdemes lesz erre a sajátos svéd?svéd párharcra külön is figyelni.