Néhány tanulság a Visegrád Kupa első köre után

Az év legfontosabb kezdeményezése eddig sikeresnek mondható, a DVTK pedig komoly kalaplengetést érdemel.

Hogy hosszabb távon mi sül ki a magyar?szlovák kapcsolatok építgetéséből, azt még nem tudhatjuk, annyit azonban máris leszögezhetünk, hogy volt értelme az erőfeszítéseknek. A Visegrád Kupa első kiírásának csoportkörében olyan meccseket rendeztek ? és ezeken a meccseken olyan eredmények születtek ?, amelyek egyrészt nagyban segítették a magyar jégkorong tényleges színvonalának felmérését, másrészt nyilvánvalóan hozzájárultak további fejlődéséhez.

Attól persze indokolt óvakodni, hogy néhány összecsapásból világra szóló tanulságokat vonjunk le, de a tapasztalatokat érdemes összegezni. Először is jegyezzük meg, hogy nem volt igazuk azoknak, akik azt feltételezték, szlovákiai partnereink nem fogják komolyan venni a sorozatot. Ennek a megközelítésnek eleve nem volt sok alapja ? hiszen miként is engedhette volna meg magának odaát bárki, hogy mondjuk ifistákkal feldúsított csapattal súlyos vereségekbe szaladjon bele? ?, majd be is bizonyosodott, hogy felkészülési szakasz ide vagy oda, valamennyi ellenfelünk erős összeállításban, a győzelem igényével lépett jégre minden alkalommal.

Más kérdés, hogy ezeket a győzelmeket magabiztos módon kizárólag a HK Nitra volt képes szállítani. A másik oldalról nézve: a magyar csapatok által kivívott sikerek, de akár a szoros csatákban elveszített találkozók is arra utaltak, hogy a két ország klubhokija között kisebb a távolság, mint azt gondolni szokás. Hiába szerteágazóbbak a tradíciók, hiába sokkal nagyobb a merítés, legjobbjaink képesek nemhogy felvenni a versenyt, de adott esetben győztesként tündökölni a jégen. Ezzel együtt ne feledjük, hogy még ez a torna sem ért véget, és akár az is előfordulhat, hogy egyik csapatunk sem jut tovább a negyeddöntőkből. De akkor is: a DVTK Jegesmedvék, a Fehérvár és az UTE begyűjtött pontjait, valamint a kiegyenlített csatákat nem lehet már elvenni tőlünk.

Rögzítsük konkrétan: a magyar jégkorong felülteljesített, és ez további bizakodásra kell ösztönözzön bennünket.

Kicsit részletesebben: azon túl, hogy elégedetten könyveljük el a Fehérvár által szerzett pontokat ? EBEL-csapatunktól hozzávetőleg ezt vártuk, de hogy e várakozásaink beteljesüljenek, kellett az az utolsó körös egyértelmű győzelem a Zilina ellen ?, külön dicséretben indokolt részesítenünk a DVTK Jegesmedvéket. A háromszoros MOL Liga-győztes talán nem csupán azért mutatott kivételes kvalitásokat, mert a közeledés és a konkrét sorozat ötlete is Miskolc környékén született. Hanem azért is, mert a DVTK az elmúlt évek szisztematikus munkájának köszönhetően igen jó csapat lett. Abból kiindulva, hogy a Jegesmedvék megnyerték a magyar csoportot ? négyből három győzelemmel! ?, némi merészséggel odáig is eljuthatunk: végleg vége annak az időszaknak, amikor egypólusú volt a magyar jégkorong.

Erősen bízunk benne, hogy ennek hosszabb távon rengeteg hozadéka lesz. A fejlődés záloga ugyanis mindig a rivalizálás. A verseny. A versenyhelyzetet akkor is érdemes megteremteni, amikor a szóba jöhető versenyzők ilyen-olyan okok miatt külön pályán futnak a szezon nagyobb részében.

Egy szó, mint száz, a kezdeményezés máris bizonyított. Nyilvánvaló, hogy volt értelme elindítani. Akkor is, ha a visszhangja egyelőre talán csekélyebb volt a médiában. Ami a fő, a szurkolók máris vevők a sorozatra, a nyolcból négy helyszínen 1500 fő körüli nézőszámok legalábbis ezt látszanak bizonyítani. Kezdő lépésnek jó ez így, a lényeg, hogy mindenképp legyen folytatás. Akár bővebb, más országok klubjait is bevonó mezőnnyel.

Fotó: dvtk.eu