Győzzük le akkor most már Japánt is

A budapesti EIHC-torna második helye a tét este 6-tól a Tüskecsarnokban.

A magyar és a japán válogatott is egy-egy győzelemmel és vereséggel kezdte a Roland Divatház Négy Nemzet Tornát. Mivel egyik és másik csapat is a lengyelektől kapott ki, miközben az olaszokat verte, ezért két nap után eldőlt, hogy közép-európai barátaink az első, nagy déli riválisaink az utolsó helyen végeztek a tornán. Egy ilyen eseményen persze a helyezések másodlagosak, fontosabb, hogy milyen következtetéseket lehet levonni, mekkora lépéseket lehet tenni a világbajnoki felkészülés terén.

Jarmo Tolvanen szövetségi kapitány ? aki két győzelemmel és egy vereséggel áll, mióta elkezdte a munkáját csapatunk élén ? mindenesetre a következőket nyilatkozta a szövetség honlapjának az olaszok 5-2-es legyőzése után: “Az első harmadban sokat korcsolyáztunk, de hollywoodi hokit játszottunk, akárcsak az olaszok. Szerencsésnek éreztem, hogy vezettünk az első harmad után, a másodiktól jobb volt az egyensúlyunk, türelmesebbek is lettünk. A semleges harmadbeli játékunknak még javulnia kell, de az első csatárunk máris hamarabb visszazárt. Minden a védekező harmadbeli játékkal kezdődik, szeretnénk aktívan védekezni, de mégsem túlzóan ? ebben is fejlődünk.”

Érdemes idézni csapatunk egyik legjobbjának, Sebők Balázs csatárnak a véleményét is: ?Úgy érzem, most tényleg nyerni akartunk, megmutatni a pénteki mérkőzés után, hogy tudunk győzni. Ez volt a második meccsünk együtt, nyilván idő kell ahhoz, hogy hozzászokjunk az új játékrendszerhez, összeérjen a csapat. Ez olyan mérkőzés volt, amelyről el kell tenni az összes pozitív dolgot, és menni előre. Áprilisig még azért nagyon sok idő van, de kevés meccs, ezért mindből ki kell hozni a maximumot, úgy, ahogy ma tettük. Felszabadultabbak voltunk, mint a lengyelek ellen, ebben az is segített, hogy jöttek a gólok.?

Ha átkattintanak, további nyilatkozatokat is olvashatnak, de addig is térjünk ki arra, hogy a Sebők által említett kevés meccs egyikére máris sor kerül. Az ellenfél ideális: bár Japán most éppen egy szinttel alattunk szerepel, játékereje lényegében azonosnak számít. Az elmúlt évtizedben hatalmas meccseket játszottunk velük mindig, nem is nagyon ragadható ki közülük egyik vagy másik. Bár ha mégis, akkor emlékezhetünk a 2015-ös krakkói nyitányra, amelyen hátrányból álltunk fel és fordítottunk ? ennek a vége, mint emlékszünk, feljutás lett ?, vagy a 2014-es koreai csatánkra, amikor is az A csoporttól ütöttük el őket az utolsó pillanatban, egy számunkra már tét nélküli találkozón.

2015-ben Mark Mahon elhagyta a japán válogatottat, amelynek 12 éven át szövetségi kapitánya volt. 2016-ban Greg Thomson irányításával pont nélkül esett ki a csapat a katowicei divízió 1/A csoportos világbajnokságon ? azok után tehát, hogy két évvel korábban kis híján feljutott, ez is mutatja, milyen sűrű a mezőny az általunk is belakott szinteken ?, majd 2017-ben Belfastban nem sikerült a visszakerülés a korábbi legendás játékos, Szuzuki Takahito vezetésével. Így tőlük szokatlan módon a japánok ebben az idényben ismét új szövetségi kapitánnyal próbálkoznak. Az 55 éves Ivamoto Judzsi legutóbb a Nikko Icebucks vezetőedzője volt, de korábban három évig az egyik legjobb észak-amerikai utánpótlás bajnokságban, az NAHL-ben is tanulhatta a szakmát másodedzőként.

A magyarokhoz, lengyelekhez, olaszokhoz hasonlóan a távol-keletieknél is új korszak kezdődött, és ennek, valamint a jövő keresésének nem is nagyon van szembeötlőbb jele, mint hogy a három, Budapestre utazott kapus egyike, Szato Eiki mindössze 16 éves középiskolás. A japán csapatból mindenki otthon játszik, és honosított játékosuk sincs. Az Ázsia Ligában ebben a szezonban egyelőre jobbak a japánok, mint a koreaiak, de hogy ez jelent-e valamit válogatottjuk játékerejére nézve, azt nehéz eldönteni. Annyi biztos, hogy az elmúlt három szezont az egyetlen versenyképes koreai csapat, az Anyang Halla dominálta, és a téli olimpia rendezésére készülő válogatott fel is jutott az elitbe legutóbb. Idén az orosz Szahalin tűnik a legerősebbnek, a legjobb japán csapat, a Tohoku Freeblades a második, de ők csak három játékost adnak a keretbe, a legkevesebbet a négy AL-csapat közül. A legtöbbet, hetet-hetet az Oji Eagles és a Nikko Icebucks, ők a többieknél kevesebb meccset játszva az 5. és a 6. helyen állnak. A negyedik helyen álló Nippon Paper Cranes négy játékossal képviselteti magát Budapesten.

A korszakváltást jelzi az is, hogy mindössze kilencen vannak itt abból a csapatból, amely Belfastban nem tudta kivívni a feljutást a második vonalba. A japán hoki korábban mindig hosszú távon gondolkodott, ennek volt a jele Mark Mahon maratoni megbízása is, ami az utóbbi idő kudarcaival megtört. De a sok új játékos, a sok fiatal és az új kapitány azt sejteti, jó pár olyan jégkorongozót láthatunk a négy nemzet tornán, akik évekig meghatározhatják a japán válogatottat.

Fotó: Mudra László (MJSZ)

A novemberi EIHC-torna menetrendje:

2017. november 10., péntek, 15:30: Japán?Olaszország 2-1
2017. november 10., péntek, 19:00: Magyarország?Lengyelország 1-4
2017. november 11., szombat, 15:30: Lengyelország?Japán 3-2
2017. november 11., szombat, 19:00: Magyarország?Olaszország 5-2
2017. november 12., vasárnap, 14:30: Lengyelország?Olaszország
2017. november 12., vasárnap, 18:00: Japán?Magyarország

A magyar válogatott játékoskerete: