A Vegas történelmi tempóban szállítja a győzelmeket

Az NHL történetében még nem volt példa arra, hogy egy újonnan csatlakozott franchise december közepére 20 győzelemnél járjon.

Az idei év legnagyobb meglepetése kétségkívül a Las Vegas Golden Knights. George McPhee általános igazgató már a bővítési drafton mindenkit lenyűgözött, arra azonban, amit a csapat produkál még ezzel együtt sem számított senki. 31 mérkőzés után a csendes-óceáni csoport második helyén áll, a nála két meccsel többet játszott Los Angeles Kings mindössze egy ponttal gyűjtött többet, szinte nincs olyan nap, hogy a csapat ne döntene meg egy ligarekordot. Nem volt ez másként péntek hajnalban sem, amikor a Pittsburgh Penguinst fogadták. A meccs egyik pikantériája az volt, hogy sérüléséből ekkor tért vissza Marc-André Fleury, aki tavaly még a bajnokságot megnyerő Pens oszlopos tagja volt.

A 33 éves kapust 2003-ban az első helyen draftolta a Pittsburgh, 13 szezont húzott le a csapatnál, mialatt háromszor nyerte el a Stanley Kupát. A kiváló kapusnak nem okozott gondot belerázódnia a meccs tempójába, 25 lövésből 24-et fogott. Vele szemben az a Matt Murray állt a kapuban, aki a keze alatt vált a liga egyik legjobb kapusává. A tanítvány sem vallott szégyent, ő is 24 lövést fogott, de mivel eggyel többet kapott, így a végén a Vegas örülhetett a 2-1-es győzelemnek. Mondani sem kell, Fleury életében először játszott egykori klubja ellen, egy meccsből egy győzelem a mérlege a Pittsburgh ellen, és már csak egyetlen csapat van a ligában, amely ellen nyeretlen, ez pedig feltehetően már így is marad, hiszen a Golden Knightsról van szó.

A dolog annál is örömtelibb a Vegas szép számú szurkolója számára, mivel eredetileg úgy tűnt, hogy a kapusposzt a leggyengébb láncszem, ehhez képest viszont a sérülések miatt már az ötödik számú kapusnak is lehetősége adódott a bizonyításra. De tulajdonképpen valami ehhez hasonló igaz az összes többi csapatrészre is, McPhee és stábja kiváló érzékkel nyúlt azokhoz a jellemzően harmadik és negyedik soros játékosokhoz, akik klubjaikban kisebb szerephez jutottak. Közülük is kiemelkedik azonban a William Karlsson, Jonathan Marchessault páros. A 24 éves svéd válogatott tavaly 81 meccsen szerzett karriercsúcsot jelentő 25 pontot, jelenleg 26-nál jár. Akárcsak sortársa, a 26 éves Marchessault, aki az idényt megelőzően 124 meccsen lépett pályára, melyeken 70 pontot szerzett. Most közel pont/meccs átlagot produkál, kiválóan értik egymást Karlssonnal és Reilly Smith-szel, aki már a Floridában is csapattársa volt tavaly.

Az eddigi menetelést látva mindenki azon tanakodik, meddig tarthat ki a Vegas lendülete. Az első hónapban mindenki a kedvező sorsolást és a sok hazai meccset emelte ki. Mostanára világossá vált, hogy ezek önmagukban nem adnak kielégítő magyarázatot a sikerre, így az újabb magyarázatok szerint lövőszázalék szerepel elsőszámú indokként. Ez az egyik mutató, amivel a szerencse-faktort szokás mérni a hokiban, hiszen az, hogy a korong kifelé vagy befelé pattan, sokszor tényleg csak egy hajszálon múlik, hosszú távon azonban az élet igazságos, az átlagot meghaladó hatékonyság hosszú távon nem tartható. A Vegas pedig nem panaszkodhat a szerencséjére, hiszen lövéseik közel 9,5%-ából gól születik, tehát várható, hogy ez a teljesítmény a jövőben visszaesik.

Mi mégis amellett tesszük le a voksunkat, hogy a csapatnál az emberi tényezők páratlan kvalitásai a legmeggyőzőbb magyarázó tényezője a sikernek, a marketingesektől a korcsolyaélezőig nagyon egyben lévőnek tűnik a társaság. Hogy ez a végén mire lesz, az majd kiderül, de érdemes legalább fél szemünket a csapaton tartani, hiszen nagyobb dolgok is kisülhetnek még ebből. A Jégkorongblogon még fognak róluk olvasni, az egészen bizonyos.