Félidejéhez érkezett az NHL-szezon

Röviden összefoglaljuk, mi történt eddig és mi várható az évad második felében.

Ha egyetlen jelzővel akarnánk jellemezni az október óta történt eseményeket az NHL-ben, akkor a bombameglepetés illene rá a legjobban. Elég csak rátekinteni a táblázatra, ahol azt látjuk, hogy a Nyugati konferencia élén az a Vegas áll, amely első évét tapossa és majd minden héten átír valamilyen évszázados rekordot. De nem csak a Knights okozott hatalmas meglepetést, hanem másik hat csapat is. A Tampa, New Jersey, Winnipeg, Los Angeles, Dallas, Colorado hatost és a Vegast az köti össze, hogy a poszt megírásának pillanatában, a szezon felénél mind a nyolcan rájátszást jelentő helyen állnak úgy, hogy az előző idényben nem sikerült bejutniuk a playoffba. Ráadásul a Bolts, a Jets és a Knights vezeti a saját csoportját. Mi a meglepetés, ha nem ez? De lássuk, hogy hogyan is jutottunk ide októbertől.

A Keleti konferenciában mindenképpen az első helyre kerül a Pittsburgh szereplése. A kétszeres bajnok rengeteg vízhordót veszített a holtszezonban, a pótlásuk azonban nem volt megfelelő, nem tudtak a farmból olyan fiatalokat felhozni, akik lényegesen hozzá tudtak volna tenni a csapat szerepléséhez, és a játékospiacról sem tudták pótolni a távozókat. Ráadásul az eddig csodakapusnak kikiáltott Murray szereplése is messze elmarad a várakozástól, így nem csoda, hogy a Pens bár jelenleg rájátszást érő helyen áll, mindenkinél több meccset játszott, divízión belüli előnye az utolsó helyezett Carolinához képest 5, az utolsó előtti Islandersszel szemben mindössze 2 pont. Nem lennénk meglepve, ha Jim Rutherford általános igazgató a február 26-i átigazolási határidő előtt frissítene a kereten. Akár így lesz, akár nem, azt a csapatot hiba lenne leírni, ahol olyan korszakos zsenik játszanak, mint Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin vagy Phil Kessel.

A Devils egészen szilveszterig vezette a Metropolitan-csoportot és a rájátszás egyik biztos várományosa volt. Hischierék azonban most hullámvölgybe kerültek, aminek következtében visszacsúsztak a hetedik helyre. Sokak szerint azonban ez nem is hullámvölgy, hanem a lejtmenet kezdete. Tény, hogy a Jersey eddig erőn felül teljesített és nem lenne meglepő, ha a saját maga diktált iramában elfáradt és kipukkadt volna. Kísérteties a hasonlóság a Devils és az Islanders között. A New York-iak végig ott loholtak az New Jersey mögött, köszönhetően annak, hogy Tavares ontotta a pontokat, de ő is gödörbe került és egy rossz kéthetes periódusnak köszönhetően a divízió alján találták magukat. Talán ebből is látható, hogy a Metropolitain-csoport igen szoros, minden egyes divíziómeccs dupla jelentőséggel bír, amelynek során minimális kilengést sem engedhetnek meg maguknak a csapatnak. A második helyezett Columbusnak 57, az utolsó Hurricanesnek 52 pontja van, óriási tülekedés lesz itt még a szezon végéig.

Nyugaton a központi divízióban hasonlóan szoros az állás. Ezt a nyolcast egyelőre a Winnipeg vezeti, ami akkor is hatalmas bravúr, ha tudjuk, hogy a Nashville Predators három meccsel kevesebbet játszva van egypontos lemaradásban. Még meglepőbb, hogy a Jets önerőből jutott el idáig. Kevin Cheveldayoff hetedik éve általános igazgató, ez idő alatt tudatos munkával újjáépítette a csapatot, melynek során csak a draftokon volt aktív. Hét esztendő alatt mindössze két olyan cseréje volt, amelyben NHL-játékos volt érintett, ez egészen elképesztően kevés. Mindennek az eredménye, hogy nem csak a jelen, de a jövő is fényes Winnipegben: az öt legponterősebb játékosuk közül négyen 24 év alattiak, hárman (Patrik Laine, Nikolaj Ehlers és Kyle Connor) 21 évesek vagy fiatalabbak. A csapat az egyik legerősebb védelemmel rendelkezik, a kiváló szezont futó Connor Hellebuyck kapta a legkevesebb lövést a legveszélyesebb zónákból. Mindezt úgy, hogy az elmúlt hat szezonból ötször végeztek a 20. hely mögött, csak egyszer kerültek rájátszásba. De ebben a csoportban még bármi lehet, hiszen az első Jets és a hetedik helyen álló Minnesota között hét pont van, egyedül a nyolcadik helyezett Chicago van nagyobb hátrányban, de őket is csak négy pont választja el a Wild Card-helytől. A Nashville és a St. Louis már tavaly is nagyon erősek voltak, nincs ez másként idén sem, de Dallasban is megvan a keret ahhoz, hogy akár a szezon legvégén is versenyben legyenek még.

Normál esetben a szezon felénél botorság lenne azt megmondani, hogy egy csoportból ki jut be a rájátszásba, de ezt a szabályt az Atlantic-divíziónál idén elfelejthetjük. A Tampa előnye 15 pont a negyedik helyen álló Detroittal szemben, de a harmadik helyezett Toronto is 10 ponttal van lemaradva. A Boltsnál idén minden összeállt egy tökéletes szezonra. Csak olyan apró kérdések merülnek fel, hogy meglesz-e az alapszakasz győzelem, Nyikita Kucserov az Art Ross-trófea mellett a gólkirályi címet is hazaviszi-e. A Boston újra a régi néhány évvel ezelőtti önmagát idézi. A Marchand, Bergeron, Pastrnak trió repíti az együttest, miközben hátul Tuukka Rask is összekapta magát a kezdeti bizonytalanság után. Ráadásul ott van a Heinen, Debrusk, McAvoy újonctrió amelyre lehet alapozni nemcsak a közeljövőben, de hosszútávon is. Nem véletlen, hogy a csapat sorozatban 18. meccsén szerzett pontot.

Hasonló a helyzet a csendes-óceáni csoportnál, ahol a Vegas egyeduralkodónak tűnik. Olyannyira, hogy jelen állás szerint a Tampa Bay Lightning egyetlen vetélytársa lesz az alapszakasz megnyeréséért folytatott versenyben. A szezon elején még mindenki csak hitetlenkedett a ligaújonc elképesztő sikerei láttán, aztán november közepén már inkább azt elemezték, hogy meddig tarthat ki a lendület, ma már arról beszélnek, lehet-e esélye a csapatnak arra, hogy első évében döntőt játsszon. Ettől egyelőre még messze vagyunk, de az eddigiek alapján akár egy hosszabb rájátszás is kinézhet a csapatnak. A csoport negatív meglepetését az Edmonton Oilers szállította, akik meg sem tudják közelíteni a tavalyi teljesítményüket, így éppen 10 pontra vannak a rájátszástól.

A Philadelphia Flyers, a Calgary Flames vagy a Colorado Avalanche is megérdemelne legalább egy bekezdést, hiszen mindhármuknak fantasztikus szezonja van eddig, ám hely hiányában nem tudunk mindenkiről szót ejteni.

Mi vár még ránk? Az alapszakasz április 8-án ér véget, az addig hátralévő tíz hetet majdnem pontosan a felénél szeli ketté az átigazolási határidő, amely idén február 26-ra esik. A csapatok továbbra is öldöklő küzdelmet folytatnak majd, különösen a Metropolitan- és a Central-divízióban, a szakvezetés pedig mindenhol megpróbál valami üzletet kötni, amellyel feltuningolhatja a keretét a szezon legfontosabb részére. Potenciális nevekből persze nincs hiány, de az utóbbi évek tapasztalata azt sejteti, hogy az általános igazgatók jóval óvatosabbak annál, hogy fenekestül felforgassák az erőviszonyokat. A legtöbbször Max Paciorettyről hallani Montréalban. A 30. évében járó csapatkapitány 4,5 millió dolláros szerződése ugyan csak jövő nyáron jár le, de nincs kizárva, hogy már most túladnak rajta, hiszen karrierje leggyengébb szezonját futja.

A közelgő határidő érdekes helyzetben találja majd George McPhee-t, a Vegas általános igazgatóját is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a ligaújonc célja nem lehet más, mint begyűjteni néhány értékes játékost, akiket aztán majd a cserestop előtt elcserélhet és az utolsók között végezve rámehet az 1/1-es játékos megszerzésére, aki idén minden bizonnyal Rasmus Dahlin lesz. 1990 óta kilenc csapat csatlakozott a ligához, akik első évükben átlagosan 23 győzelmet arattak és 57 pontot értek el. A Vegas valamivel a félidőn túl már 29 győzelemnél és 60 pontnál jár, egyelőre semmi nem utal arra, hogy visszább vennének a tempóból. Annak az esélye, hogy a svéd hátvédfenomén Nevadában kezdje NHL-es karrierjét, gyakorlatilag nulla. Mihez kezdjen ebben a helyzetben az általános igazgató? Ha tartja magát az eredeti tervekhez és mondjuk eladja James Nealt vagy William Karlssont, azzal nem csak a tulajdonost, de valószínűleg a példátlanul hangos vegasi közönséget is magára haragítaná. Ennél sokkal valószínűbb, hogy addig menetelnek majd, ameddig bírnak és a draft helyett a játékospiacról próbálnak erősíteni majd. Ha tudnak menni 1-2 kört a rájátszásban, azzal végképp vonzó célponttá válhatnak olyan játékosok számára is, mint John Tavares, James van Riemsdyk vagy Erik Karlsson.

Az igazi versenyfutás tehát február 26. után kezdődik majd, amikor a csapatoknak már csak öt hetük lesz arra, hogy bebiztosítsák részvételüket a rájátszásban, az ugyanakkor már most látszik, hogy egyre több a pontosztozkodás, ami azt is jelenti, hogy az óvatosabb meccstaktika alkalmazásával ez még sokkal nehezebb lesz, mint a szezon korai szakaszában.