Lecavalier 4-es meze nyugdíjba vonult

Martin St.Louis után az egykori kapitány, Vincent Lecavalier száma a második, amit visszavonultatott a Tampa Bay.

Vincent Lecavalier óriási tehetségként érkezett az 1998-as draftra. A Bolts nem lőtt mellé, amikor a 18 éves csiszolatlan gyémánt játékjogát az első választás jogával lefoglalta. Lecavalier a draft után azonnal bemutatkozott a legjobbak között és a következő 14 évben nemcsak a délkeleti franchise, de az egész NHL egyik legmeghatározóbb játékosa lett. A Martin St. Louis, Brad Richard párossal karöltve sikert sikerre halmozott. 2004 tavaszán értek fel a csúcsra, amikor elhódították a Stanley Kupát. Még ugyanazon év őszén részt vett Világkupán a kanadai válogatott tagjaként, ahol nemcsak aranyérmet szerzett, de elhozta a legjobb játékosnak járó MVP-címet is.

Egyénileg a 2006/07-es szezonja volt a legjobb, ekkor gólokban (52), gólpasszokban (56) és pontokban (108) is egyéni csúcsot ért el, sőt 52 találatával a liga gólkirályi címét is megszerezte. Egy évvel később csak 92 pontot termelt, de így sem maradt elismerés nélkül, humanitárius tevékenységéért megkapta az NHL Foundation Player-trófeát és a King Clancy-díjat. 2013-ig szolgálta a Tampát, ezután Philadelphiába került, ahol a harmadik szezonjában elcserélték Los Angelesbe, itt fejezte be a karrierjét 2016-ban. Összességében 1212 meccsen lépett jégre, amelyeken 421 gólt lőtt, 528-at készített elő, azaz 949 pontot gyűjtött, ebből a Tampára eső rész 1037 találkozó volt, 383 góllal, 491 assziszttal és 874 ponttal.

A Los Angeles elleni mérkőzés előtt rendezett ceremónián Lecavalier így nyilatkozott: “Még most is úgy tűnik, mintha tegnap lett volna a nap, amikor a Tampa draftolt. Magas, nagyon sovány tinédzser voltam, akinek hosszú francia neve volt, amit sokan ki sem tudtak ejteni. A Bolts lett aznap a csapatom, de ami még fontosabb volt, hogy Tampa lett az otthonom. Nagyon fiatal voltam akkor, akárcsak a franchise, egymás mellett nőttünk fel és láttam, hogy növi körbe a várost a jégkorong. Ennek a folyománya és az eredménye volt 2004, amikor megnyertük a bajnokságot. A Stanley Kupa-győzelem olyan dolgot adott, amit sohasem fogok elfelejteni. Kivételesen jó csapatunk volt, mert megvolt a kémia, nemcsak a jégen, de a jégpályán kívül is, életre szóló barátságokat kötöttünk. Sohasem fogom elfelejteni 2004-et, amikor elhoztuk a Stanley Kupát Tampába. Idén van a franchise 25 éves születésnapja és bízom benne, hogy a csapat megnyeri a Stanley Kupát, mert higgyétek el, nincs jobb dolog annál, hogy a kupa ide kerüljön. Az utolsó mondatomat a szurkolóhoz intézném. Szenvedélyes és hűséges rajongók vagytok, akik minden este megjelentetek itt a csarnokban, mert bíztatok bennem, a társaimban és a mostani játékosokban. Köszönöm nektek.”