Vízválasztóhoz ért az agyrázkódások ügye az NHL-ben

Odáig juthatnak a felek, ameddig az NFL nem ment el, pénteken kezdődnek az első meghallgatások.

Négy éve már annak, hogy az első keresetet beadták arra vonatkozóan, hogy mi a liga felelőssége a volt játékosok agyi megbetegedéseivel kapcsolatban. Azóta 300-an fogták perbe a ligát, de a potenciális érintettek köre ennél jóval nagyobb lehet, elfogadott becslések szerint ? számukra kedvező ítélet esetén ? 5000 egykori játékos léphet fel kártérítési igénnyel, ami jelentősen emeli a tétet. Az igazságszolgáltatás persze az Egyesült Államokban sem dolgozik gyorsan, különösen azok után, hogy a liga minden törvényes lehetőséget kihasznált az ügy késleltetésére.

Laikus nyelven fogalmazva, a per előttünk álló szakaszában Susan Nelson bírónő arról dönt, hogy indokolt-e összevontan kezelni a játékosok keresetét vagy minden felperes ügye egyedi elbírálás alá essék. Az első meghallgatás várhatóan több órán keresztül fog tartani, mely a két fél ügyvédeinek beszédével kezdődik, fél-fél órában. Ezt követően a bírónő azt is mérlegelni fogja, hogy mely esetekben jogos a liga kérése bizonyos szakértők kizárására. Mint látható, ebben a szakaszban már érdemi kérdések kerülnek terítékre, a játékosok ügyvédei várhatóan több bizonyítékot is benyújtanak, amelyek azt hivatottak igazolni, hogy a liga hosszú ideje, tudatosan törekszik az agyrázkódások ügyét levenni a napirendről.

Többek között a következő dokumentumokról van szó:
1) Az NHL egyik vezető ügyvédjének levele Gary Bettman ligaelnökhöz 2009-ből, amelyben azt a stratégiát javasolja a ligának, hogy semmilyen pénzt ne fektessen a korábbi NHL-játékosok egészségügyi állapotának vizsgálatára, hagyja meg a fejet ért traumák degeneratív agyi változásokat előidéző hatásának ügyét az NFL-re.
2) Bill Daly 2011-ben állítólag több e-mailben is elismerte a fejet ért sérülések és a verekedések kapcsolatát az olyan hosszú távú egészségügyi problémákkal, mint a depresszió.
3) 2007-ből előkerültek olyan levelek is, amelyek arra utalnak, hogy az NHL hagyta csendben elvérezni egy olyan bizottság munkáját, amely 1997 óta gyűjtött adatokat a fenti összefüggés vonatkozásában. A bizottságot az NHL hozta létre, de aztán nem fizette az abban működő szakértők munkáját.
4) E-mailek egy meg nem nevezett csapatorvostól, aki opportunista etikával vádolja a ligát azok után, hogy 2009-ben Martin Havlatot két nappal az eszméletvesztése után már engedték pályára lépni a rájátszásban.

Az összeállításunk alapját képező TSN-cikk megszólaltatta a játékosok vezető ügyvédjét, Charles Zimmermant, aki a következőket mondta: ?Ez a meghallgatás jó lehetőség a bírónak arra, hogy elmondja a feleknek, és különösen a játékosoknak, hogy ő miképp vélekedik az ügyről. A bírónak véleményt kell nyilvánítania abban a kérdésben, hogy kinek a bizonyítékai erősebbek. El kell döntenie, hogy össze lehet-e vonni az egyes kereseteket, ami nagy jelentőséggel bír azon játékosok számára, akiknek még nincs ügyvédjük. Szintén nagy jelentőséggel bír ez a kérdés a tudomány szempontjából, amely szerintünk alátámasztja azt a vélekedést, hogy a fejsérülések és az agykárosodások között kapcsolat áll fent.?

Ez utóbbi talán a legfontosabb, mivel Zimmerman szerint az ügy vízválasztó lehet a fejet ért traumák és a profi sport kategóriájában: ?Az NHL érvelése szerint nincs olyan tudomány, amely kimutatta volna, hogy a CTE vagy az agy bármely degeneratív elváltozása és a hoki között kapcsolat lenne. Ez az első alkalom, hogy egy bíróságnak ezzel a kérdéssel kell szembesülnie bármely sportág vonatkozásában. A foci és az NCAA megállapodtak, mielőtt a bíró ebben a kérdésben dönthetett volna. Ezért ilyen fontos az előttünk álló tárgyalás.?

A cikk szerint két eset merül fel, amely támpontként szolgálhat a hokisok ügyében. Az egyik a legnagyobb amerikai sportág az NFL hasonló pere. Ott Anita Brody bírónő egy évig nem hozott döntést abban a kérdésben, hogy a játékosok keresete összevonható-e, ez idő alatt pedig a fociligára elég nyomás helyeződött ahhoz, hogy peren kívül megegyezzen a játékosokkal 2015-ben.

A másik például szolgáló eset a dohánygyáraké lehet, akik a végsőkig tagadták, hogy összefüggés lenne a tüdőrák és a dohányzás között. Nos, a pert elvesztették, Nelson bírónő viszont az 1990-es évek elején a felperesek ügyvédje volt, ami újabb nem túl jó előjel a liga számára.