Akinek egyszerre két csapata játszik a Stanley-döntőben

George McPhee általános igazgató új csapata játszik a régivel, senki nincs, aki jobban ismerné a Washingtont, mint ő.

A Stanley Kupa idei döntőjének felvezetésekor beszéltünk már két kulcsjátékosról, a liga legjobb gólszerzőjéről és a legjobb kapusáról. Itt az ideje, hogy a harmadik legfontosabb szereplőről, George McPhee-ről is ejtsünk pár szót. Az 59 éves mester csatárként megjárta az NHL-t, 115 meccsen 49 pontig jutott, amihez a rájátszásban még 29 mérkőzést, valamint 8 pontot tett hozzá. Karrierje 1989-ben ért véget, szakemberként 1992-ben kezdte el a pályáját, a Vancouver Canucksban volt hokiügyekért felelős igazgató és alelnök. Öt év után, 1997-ben került az amerikai fővárosba, ahol általános igazgató lett. Akkor még olyan játékosok alkották a Capitals keretét, mint Olaf Kölzig, Peter Bondra, Szergej Goncsar vagy Phil Housley. Első évében döntőig jutottak, soha azóta nem jártak még a közelében sem ennek: hatszor be sem jutottak a rájátszásba, másik hat alkalommal már az első körben kiestek, háromszor jutottak el a második körig.

2014-ben elváltak útjaik, egy év pihenő után az Islandersnél lett vezető tanácsadó, emellett a kanadai válogatott GM-je is volt Brad Trelivinggel együtt, meg is nyerték a világbajnokságot. A Golden Knights csatlakozási kérelmének elfogadása után ő volt az első, akit Bill Foley tulajdonos leszerződtetett. Alighanem még a milliárdos és roppant sikeres üzletember sem hozott sok ennél jobb döntést életében. A bővítési drafton olyan csapatot rakott össze, amely első évében a döntőig menetelt, ilyesmire pedig nem volt példa az amerikai major sportok történetében. Vitte is a hoki hírét szerte az országban. Utólag persze jöttek a fanyalgók, akik szerint a könnyített szabályok mellett nem volt nehéz versenyképes csapatot összerakni. Nos, utólag könnyű okosnak lenni, ezért talán érdemes felidézni, miket írtak a lapok akkoriban. A The Hockey News draftról szóló cikkének címe ez volt: ?Hogy mennyire lesz jó a Golden Knights? Nem túlzottan.? A Deadspin imigyen fanyalgott: ?Micsoda meglepetés, a Golden Knights rossz lesz?. A Newsweek is mindent tudni vélt jó előre: ?A Vegas Golden Knights szívni fog a 2017/18-as szezonban és azt is megmondjuk, miért?.

Nos, a többi már ismert. McPhee egyesével rakta össze a puzzle darabjait. Elsőként edzőt keresett maga mellé, és meg is találta Gerard Gallant személyében. A hátproblémái miatt korán, 32 évesen visszavonult egykori NHL-es játékos alacsony termete ellenére igen jó erőcsatár volt, társai és edzői is kedvelték, aminek nagy hasznát vette edzői karrierje során. A Detroitban például Steve Yzerman sortársa volt, aki 2007-ben, a kanadai válogatott általános igazgatójaként őt nevezte ki a csapat mellé egyik segédedzőnek. A következő két szezonban az Islandersnél töltötte be ugyanezt a pozíciót, ahol az a Ted Nolan volt a vezetőedző, aki az Adirondack Red Wingsben csapattársa volt. Később Montréalban is dolgozott, Michel Terrien alatt, oda Marc Bergevin általános igazgató révén került, akivel viszont a Tampában játszottak együtt. A kettő között a QMJHL-es Saint John Sea Dog csapatában volt vezetőedző. Három év alatt 159-34-9 volt a mérlege, háromszor nyerték meg az alapszakaszt, mindháromszor döntőbe kerültek, kétszer megnyerték a québeci juniorligát, egyszer a Memorial Cupot, kétszer a CHL év edzője díját is elnyerte. NHL-es karrierje csúcsát Floridában érte el, ahol első évében 25 ponttal többet ért el a csapattal, mint az előző szezonban. A 2015/16-os szezonban tovább menetelt, 103 pontig jutott, a Jack Adams-trófeára is jelölték, az All Star hétvégén az Atlanti csoport vezetőedzője lett. A 2016-os szezon azonban rosszul kezdődött, a szezon első negyedében csak 50% körül álltak, így menesztették. Nem maradt sokáig munka nélkül, 2017. április 13-án jelentették be, hogy ő lesz a ligaújonc vezetőedzője.

McPhee-vel egészen kivételes párost alkottak, olyan csapatot raktak össze, amelyben szinte mindenki egyéni karriercsúcsot ért el, függetlenül attól, hogy húzóember, feltörekvő titán, vagy éppen tapasztalt negyedik soros rutinróka. Közülük is kiemelkedik öt játékos: William Karlsson, aki végig versenyben volt a gólkirályi címért, azok után, hogy korábban 9 gól volt az egyéni csúcsa. Az éppen Floridából érkező Jonathan Marchessault úgy szerzett 75 pontot Karlsson társaként, hogy korábban az AHL-ben sem volt erre képes. Nem csak gólokban, hanem asszisztban, lövésekben, blokkokban és jégidőben is felülmúlta korábbi önmagát. Karlssonnal és Marchessault-val ellentétben David Perron tapasztalt NHL-es játékosként érkezett Vegasba, ahol ő is újjászületett. 66 pontjával harmadik lett a házi kanadai táblázaton, James Neallel és Erik Haulával alkotott sorukban ő a playmaker. 50 gólpassza a legtöbb a csapatban, talán ő sem volt tisztában ezzel a képességével, hiszen korábbi legjobbja 15-tel maradt el ettől, még a 2008/2009-es szezonban érte ezt el. Ha már Haula szóba került, az ő 29 gólja és 55 pontja kétszer annyi, mint amire Minnesotában valaha képes volt. A stáb arra is rájött, hogy Haulának nagy hasznát veszik emberelőnyben, 12 pp-gólja a legtöbb a csapatban. Deryk Engellandnak is fontos szerep jutott, hiszen ő volt a keretből az egyetlen játékos, akinek Las Vegas volt az otthona. Róla tényleg mindenki azt gondolta, hogy a kispadon sem kap majd helyet, ehhez képest 36 évesen ő is csúcsot döntött gólpasszban (18), pontokban (23), lövésekben (107), jégidőben (20:16), blokkokban (142), miközben a legkevesebb időt töltötte a büntetőpadon (24 perc). Engellandnak fontos szerep jutott a csapat és a közönség identitásának megteremtésében. Amikor pár nappal a szezonnyitó előtt egy elmebeteg lelőtt 58 embert, további 851-et pedig megsebesített a Mandala Bay Hotel 32. emeleti szobájából, akkor Engelland volt az, aki érzelemdús beszédet mondott a csapat első hazai meccse előtt. Ez volt az a pillanat, amikor csapat és közönsége végérvényesen egymásra talált.

McPhee tehát lényegében már most történelmet írt, van azonban valami, ami ennél is jobban aggaszthatja a Capitals híveit. Nem csak a Vegas alapjait rakta le ugyanis, de a Washington kerete is az ő keze nyomát viseli. Mint említettük, 1997-től 2014-ig volt általános igazgató Washingtonba, kis túlzással azt lehetne mondani, hogy egyszerre két csapattal szerepel a döntőben, hiszen a jelenlegi Capitalsnek az alapjait is ő rakta le. A jelenlegi keretből nem kevesebb, mint 14 játékost draftolt le, többek között Alekszandr Ovecskint, Braden Holtbyt, Jevgenyij Kuznyecovot, Nicklas Backströmöt, Dmitrij Orlovot, Jay Beaglet, John Carlsont, Tom Wilsont, Andre Burakowskyt, Philip Grubauert. Ez a kivételes játékosállomány sorra nyerte az alapszakaszt, csak a rájátszásban nem jött ki nekik a lépés. McPhee vesztét végül az okozta, hogy a 2013/14-es szezonban lemaradtak a rájátszásról, illetve hogy Martin Erattal alaposan mellényúlt, a harmincon túli cseh csatárért odaadta az akkor még húsz év alatti Filip Forsberget a Nashville-nek. Helyére az a Brian McLellan került, aki ebben a csapatépítésben végig a jobbkeze volt. Érdekes lesz látni, hogy mire megy egymással mester és tanítványa, akik most a Stanley Kupa döntőjében találkoznak.