Egy Larkin nem csinál nyarat

Detroitban sem, ahol komoly újjáépítés zajlik, és el is tart még néhány évig.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

Detroitban nem egyszerű idők járnak mostanság. A csapat 25 éven keresztül stabil tagja volt a rájátszásnak, két éve azonban a közelébe sem kerül. Ehhez képest bő hárommillió dollárral vannak a fizetési plafon fölött, miközben Dylan Larkin az egyetlen játékosuk, aki hosszú távon is meghatározó egyénisége lehet a ligának. A csatársorban öt játékos van, aki még nem töltötte be a 25-öt, viszont hatan harminc felett járnak. Nyáron mindhárom poszton erősödtek, a kapusok közé érkezett Jonathan Bernier, a hátvédek közül újabb két évre hosszabbított Mike Green, míg a csatársorban ott találjuk az osztrák Thomas Vaneket. Ők mindannyian kiváló játékosok a saját posztjukon ? de a harmincas éveiket tapossák. A ligában messze a Detroit átlagéletkora a legmagasabb, a közelében sincs egyik csapat sem.

Az igazsághoz tartozik, hogy egy kapusnál és egy hátvédnél eleve nem annyira lényeges az életkor. A fenti trióból Vanek a legidősebb, de ő 34 évesen is a liga egyik leggyorsabb játékosa, vele tudatosan erősített a Red Wings, hiszen emberelőnyben kiválóan fogják tudni használni. Márpedig ez a speciális egység egykor a csapat erőssége volt, de az elmúlt két évben drasztikus romlásról beszélhetünk: az előnyös helyzetek kihasználása 16,3%-ra csökkent az előző két évi 21,4%-ról. Utóbbi a negyedik legjobb volt a ligában, előbbi a legrosszabb. Vanek és Green 51 pontot termeltek emberelőnyben az elmúlt két szezonban, de nagy kérdés, hogy tudják-e még hozni ezt a teljesítményt.

Greennek egyéb feladatai is lesznek, hiszen a Red Wings védelme keveset tesz hozzá a támadásokhoz. A mögöttünk álló szezonban 128 pontot hoztak össze, ami 15 pontos javulás az előző szezonhoz képest, de ettől függetlenül mindkét mutató siralmas, a 28. helyre elég. Amit jól csinálnak, az a büntetőzés. Az elmúlt két szezonban 15 alkalommal került sor szétlövésekre, és 14-et megnyertek. A hetedik legtöbb gólt lövik, a legkevesebbet kapják. A kulcs itt Frans Nielsen, aki egészen elképesztő módon minden második próbálkozásából betalál, már 48 rávezetéses gólnál tart. Vanek sem rossz, ő 70 kísérletből 28-szor volt eredményes.

Összességében azt lehet mondani, hogy a csapat jelentős átalakítás előtt áll. Larkin hosszabbítása optimizmusra ad okot, de a keret magja továbbra is idősnek mondható. Jelentős tartalékok vannak ugyanakkor a rendszerben, hiszen már a következő szezonban bemutatkozhat a pardubicei Filip Zadina, az idei draft hatodik helyezettje, aki a junior-világbajnokságon neki jutott hét meccsen hét gólt szerzett. Vagy ott van a kanadai Michael Rasmussen, aki center létére iszonyatosan erős: 197 centi magas, 100 kilós, és a WHL tavalyi playoffjában 14 meccsen 33 pontot ért el. Ha hozzájuk számítjuk Joseph Velenót, aki már 15 évesen felhívta magára a figyelmet, akkor tényleg nincs messze az új aranykor. De nem az idén jön el.