A legjobbak közé erősödött a San Jose

A Sharks minden értékét megtartotta, és még két igazi kiválóságot is igazolt melléjük.

Az nhl.com 31 részes sorozatban mutatta be az NHL-csapatokat a rövidesen kezdődő új szezon előtt, ezek alapján mi is összefoglaljuk olvasóinknak a legfontosabb változásokat, és rövid elemzést adunk arról, hogy kitől mire számíthatunk.

Doug Wilson ismét bajnokesélyes csapatot épített. Az egykori kiváló chicagói bekk már 15 éve igazgatja a San Jose Sharksot, de az elmúlt fél év még az ő életében is eseménydúsra sikeredett: megszerezte Kane-t és Karlssont, hosszabbított Hertl, Couture, Vlasic és Jones. Mindez nem sok jót ígér az amúgy is bombaerős Csendes-óceáni csoport többi csapatának.

Az egész még tavaly februárban kezdődött, amikor a cserestop előtti utolsó napon Wilson megszerezte a Buffalóban renitens magatartása miatt is lapátra tett Evander Kane-t, aki a szezon további részében 17 meccsen 14 pontot, közte 9 gólt szerzett a Sharksnak. Ezután megkínálta a 26 éves játékost egy hétéves szerződéssel, ami egyértelművé tette: Kane nemcsak átutazóban járt Kaliforniában. A csapat rangidős csatára, Joe Thornton és Kane még sohasem játszottak egymás mellett, de a nyári felkészülési időszakban többnyire így álltak fel, és “Big Joe” elmondta: “Alig várom, hogy együtt legyünk a jégen, remélhetőleg minél többet. Ő fiatal, roppant ügyes, és még nem is láttuk a legjobb formáját. Kiválóan korcsolyázik, hihetetlenül lő, igazi dinamikus játékos.” Ezzel párhuzamosan Kane arról áradozott, hogy mekkora élmény volt számára, hogy amikor első alkalommal új állomáshelyére érkezett, az éjjeli óra ellenére nem más várta személyesen a reptéren, mint a csapatkapitány.

Alapesetben Thornton és Kane mellé Joe Pavelski kerülhet, míg a második sorban Meier, Hertl és Couture kaphat helyet. Wilson az utóbbi két játékossal is hosszabbított, így megvan a mag, amely továbbviszi Peter DeBoer elképzeléseit. Ha hozzávesszük, hogy a védelemből tavaly Brent Burns, idén Vlasic és Martin Jones hosszabbított, akkor megállapíthatjuk: Doug Wilson az egyik legkeményebben dolgozó általános igazgató. Ezt nyáron a szabadpiac második legnagyobb üzletével fejelte meg, amikor mindenki más elől elhalászta az Ottawából mindenképpen távozni akaró Erik Karlssont.

A GM ráadásul nemcsak az igazolások és a hosszabbítások nagymestere, hanem ért a fiatalok beépítéséhez is. A csapattól távozott néhány idősebb játékos: Joel Ward, Eric Fehr, Mikkel Boedker. Helyükre ugyanakkor olyan tehetségek érkeztek, mint Barclay Goodrow, Dylan Gambrell és Antti Suomela. Főleg utóbbira lesz érdemes figyelni, akit nem draftoltak ugyan, de legutóbb a finn elitliga kanadai táblázatának első helyén végzett 24 évesen.

Ami a csatárok játékrendszerét illeti, továbbra is kulcsszerep jut Pavelskinek, aki az NHL egyik legsokoldalúbb és legkiegyensúlyozottabb hokisa. Az elmúlt nyolc szezonból hétben szerzett legalább 60 pontot, ez csak három játékosnak sikerült rajta kívül (Tavaresnek, Ovecskinnek és Pat Kane-nek). A kapura is mindig veszélyes szélső tíz szezonból kilencszer lőtt legalább 220 alkalommal, ez mellette Ovecskinnek és Kesselnek jött össze. Az elmúlt 12 szezonban Kunitz és Crosby mellett az egyetlen, aki mindig pluszban végzett a +/- táblán, a nyolcadik legjobb a buliknál, és emellett 70 lövést is blokkolt a szezonban. Ha már blokkolás: nem szabad elfelejteni, hogy a San Josénak ez az egyik legnagyobb erénye, amivel végtelenül megkönnyítették kapusaik dolgát az elmúlt években. A Sharks ebben a kategóriában tavaly listavezető volt, és az elmúlt hét évben egyszer sem végzett a hatodik helynél hátrébb. És nemcsak a bekkek térdelnek a lövésekbe, hanem a csatárok is: Couture 72, Hertl 71, Pavelski 70, Karlsson 69 korong útját állta el.

A csatársor után érdemes rátekinteni a Brent Burns vezette hátsó alakzatokra. Doug Wilson mélyen a zsebébe nyúlva hozta el az Ottawa kapitányát, Erik Karlssont, összerakva így az NHL alighanem legponterősebb védelmét. Akik kettejük mellett eddig is a keret tagjai voltak: Vlasic, Braun, Dillon, Heed és Ryan. Meglepő lenne, ha Karlsson és Burns egy párba kerülne akár 5 az 5 ellen, akár emberelőnyben, mert két ilyen kvalitású hátvédet külön-külön játszatva folyamatos nyomás alatt lehet tartani az ellenfelet. A San Jose elölre-hátra remekül funkcionáló védelemébe nehéz lesz bármilyen újoncnak is bekerülnie. Erre Ryan Merkleynek és Mario Ferrarónak van sansza, de nekik is inkább a 2019/20-as szezonban, most esetleg egy-egy sérülés vagy eltiltás nyithat utat valamelyiküknek.

Amire paradox módon Karlsson érkezése után is szüksége van a San Jose-i védelemnek, az a keménység és egy jobb Burns, mint a tavalyi. A nagy szakállú klasszis két éve még megkapta a legjobb bekknek járó Norris-trófeát, de a 2017/18-as szezonban romlott a teljesítménye. Lövési hatékonysága 3,6%-ra csökkent, +/- mutatója pedig +19-ről ?16-ra esett, ami karrierje legrosszabb teljesítménye. Ami a keménységet illeti, a lövések blokkolásáról már volt szó, ebben kiemelkedik a San Jose. Az ütközések terén viszont csak 29. a gárda, ami azt jelenti, hogy a korongért vívott csatákat rendszeresen elveszíti a sarkokban.

Összességében elmondható, hogy a Sharks nagyon egységes és jól menedzselt gárda. A csapat jövője hosszú távon biztosított. A húzóemberek kivétel nélkül többéves szerződésekkel rendelkeznek, a harmadik-negyedik sorban pedig olyan fiatalok vannak, akik adott esetben akár vállukra is vehetik a csapatot. Természetesen vannak kisebb-nagyobb hibák, hiányosságok, de ha ezeket orvosolják, akkor komolyan számolni kell a San Joséval. A rájátszás alapelvárás az SAP Centerben, de az sem lenne meglepetés, ha a playoffban legalább a konferenciadöntőbe bejutnának.