A kapura lövés az új passz az NHL-ben

A kaput eltaláló lövések száma mindig a jégkorong egyik legfontosabb mérőszáma volt, de a jelentősége egyre nő.

Ebben a szezonban már kétszer produkált egy csapat 30 lövést egy harmadon belül. A Dallas Stars ennyit lőtt az Anaheimnek október 13-án, majd néhány nappal később a Tampa a Chicago ellen megdöntötte az NHL-rekordot 33-mal. A tavalyi szezon elején is előfordult hasonló, amikor a Montreal vette tűz alá a Ducks kapuját. Ám azelőtt ez finoman szólva sem volt megszokott jelenség, utoljára 1984-ben sikerült ilyet produkálnia a Toronto Maple Leafsnek a Hartford Whalers ellen. De ha eltekintünk a szélsőséges példáktól, akkor is azt látjuk, hogy a lövések száma konzisztensen nő: az 1997/98-as szezonban egy átlagos meccsen 55-nél valamivel kevesebbet regisztráltak belőlük, míg az előző idényben már 63-at. Mindezt úgy, hogy manapság a blokkolt lövések jelentősége is egyre nagyobb, holott nem is olyan régen még az is felmerült: büntetni kellene a blokkolást annak érdekében, hogy a gólok számának a csökkenését megállítsák.

A szám növekedésével, illetve a lövések szerepének változásával kapcsolatban Randy Carlyle, az Anaheim Ducks vezetőedzője osztotta meg gondolatait a The Athletic hasábjain: ?Arról van szó, hogy mivel ma már mindenki lő, a lövés inkább a passz egyik formája lett. Ha kipattan a mamutról, az passz. Lőj laposan, magasan vagy távolról, érj bele a kapu előtt ? minden a kipattanókból keletkező második esélyekről szól. Rossz szögből is bátran ellőheted köténybe, a kapus kivédi, de a kipattanóból még lehet gól. Ez inkább passz a mamutról, mint valódi lövési kísérlet. Olyasmi, mint annak idején a tévétenisz volt. De ugyanez a helyzet a felívelt korongokkal. A semleges zónában alig van játék. Vagy hosszú passzok vannak, vagy belöbbölik a korongot a kapu elé, és hátulról érkezve próbálnak eredményesek lenni. Ez megváltoztatta az egész játékot. Szerintem emiatt kisebb a technikás hoki szerepe.?

Paradox módon részben a blokkok járultak hozzá a lövések számának emelkedéséhez. Ahogy egyre nőtt a blokkok szerepe a védekezés rendszerének kialakításában, úgy a játékosok is realizálták, hogy nem sok idejük maradt a koronggal pepecselni. Hampus Lindholm, a Ducks hátvédje, aki 25 perceket tölt a jégen, így beszélt erről: ?Hogyan tudod megverni az emberedet? Ha ravasz vagy, egy kicsit trükközhetsz. Amikor megkapod a korongot, tisztában vagy vele, hogy az ellenfél megpróbálja blokkolni a lövésedet. Korábban könnyebb volt rátenni. Manapság okosabbnak kell lenned, el kell döntened, hogy ezt egyből ellődd, vagy próbáld megtartani, és időt nyerni. Szerintem a legfontosabb, hogy ma a srácok sokkal jobban tudják, hogy ki hol helyezkedik.?

Ettől függetlenül továbbra is igaz a tétel, hogy jó lövésből lesznek a gólok, rossz helyzetekből, az alacsony színvonalú lövések számának emelésével egyik csapat sem lehet sikeres. De az is tendencia, hogy a jó kipattanót eredményező lövések szerepe felértékelődik. Ennek számos további következménye van, a beleérés után születő gólok számának emelkedésétől a kapu előtti forgalom növelésén át a sokkal tudatosabb pozíciós játékig. Kedvenc sportágunk állandóan változik, és a változások fő csapásirányát legtöbbször az NHL határozza meg. Érdemes tehát közelebbről is nyomon követni, hogy miként vélekednek ezekről a tengerentúli szakemberek és játékosok.