Egészen hihetetlen szériát fut a Buffalo

Tavaly az NHL legrosszabb csapata volt a Sabres, két napja a legjobb, most épp a harmadik. 9 meccs óta nem találnak legyőzőre.

Igen mélyről indult el felfelé a Buffalo. A csapat legutóbbi aranykora az 1990-es évek második felében volt, amikor Dominik Hasek állt a kapuban. 1999-ben eljutottak a Stanley Kupa döntőjébe is, ahol igen kiélezett párharcban kaptak ki a Mike Modanót és Ed Belfourt is a soraiban tudó Dallas Starstól. A döntő hat meccséből kettőn volt két gól a különbség, az egyiken üres kapura született az utolsó találat, két találkozó egygólos differenciát hozott, kettőnek csak hosszabbítás után lett vége. Közte az utolsónak is, amelyen a harmadik hosszabbításban, a 116. percben született a mindent eldöntő találat. Ezt az korszakot követően 2006-ban és 2007-ben konferenciadöntőig jutott a csapat, majd 2009-ben és 2010-ben is tudtak egy kört menni a rájátszásban ? de az utóbbi hét évben egyetlen egyszer sem jutottak a vonal fölé.

A dolgok akkor kezdtek el jobbra fordulni, amikor a 2015-ös drafton a második pickkel elvitték Jack Eichelt, egyből Connor McDavid mögött. Egy évre rá Alexander Nylander, tavaly Casey Mittelstadt, idén Rasmus Dahlin került a rendszerbe. A korábban draftolt játékosok közül is ott van Sam Reinhart (2014) és Rasmus Ristolainen (2013), de legalább ilyen fontos volt, hogy kik kerültek ki ebből a rendszerből. 2017-ben ugyanis a tulajdonosok menesztették Dan Bylsma vezetőedzőt és Tim Murray általános igazgatót, a helyükre pedig Phil Housley és Jason Botteril érkezett.

Attól azonban, hogy az alapok kezdenek a helyükre billenni, még nem lesz automatikusan sikeres egy csapat, a számtalan példa közül talán az Edmonton Oilers vezetőinek esete illusztrálja ezt legjobban, akik kínjukban Taylor Hallt is elcserélték McDavid mögül, hogy aztán két év alatt MVP legyen New Jersey-ben.

Az előző idényben a Buffalo szinte minden mutatóban a legrosszabb volt. 62 pontot gyűjtöttek, egyetlen csapatként 200 gólnál kevesebbet ütöttek, a harmadik legtöbbet kapták, egyedül a speciális egységek teljesítményében súrolták a középmezőny alsó határát. A semmiből jött tehát az idei szezon, amelynek negyedénél 34 pontjuk van, ennél eggyel többet eddig csak a Nashville és a Tampa tudott gyűjteni. A lőtt gólok számában (3 meccsenként) továbbra sincsenek az élvonalban, de a kapottakat tekintve (2,75 gól/meccs) már ötödikek. Ehhez hasonló módon az emberelőnyük nem javult (20%), viszont a hátrányos védekezés (82,6%) az ötödik legjobb. November 4-én kaptak ki utoljára, kilencmeccses győzelmi szériában vannak, amelynek során olyan nagyágyúkat győztek le, mint a Montréal, a Tampa, a Winnipeg, a Minnesota, a Pittsburgh, továbbá a Vancouver, a Philadelphia és a Detroit is meghajolt előttük.

A szezon legnagyobb pozitív meglepetése tehát a Buffalo szereplése. Joggal merül fel a kérdés, hogy minek köszönhető mindez. Egyrészt a nyáron nagyon jó helyeken és jó érzékkel nyúlt a csapathoz a szakvezetés. Egy merész húzással Ryan O?Reillyt elcserélték a St. Louis csapatával, amivel csináltak egy kis helyet a fizetési plafon alatt. A pénzből megszerezték a Carolinától a 26 éves Jeff Skinnert. A kanadai csatár egyéni legjobbja eddig 63 pont volt, amit két szezonban is elért, tavaly azonban 50 pont alá csökkent a teljesítménye. Idén 24 meccsen 26 pontnál jár, ha így folytatja, akár a 88 pontot is elérheti. Emellett kiválóan védekezik, +13-as egyenleget mutat a plusz/mínusz mutatója. Hasonlóan kiugróan szerepel Jason Pominville, aki szintén karrierje egyik legjobb szezonja felé tart. Ez annál is meglepőbb, mivel a mai NHL egyértelműen a fiatalokról szól, miközben Pominville november 30-án betölti a 36-ot. Jobb híján került a szezon elején az első sorba, Eichel és Skinner mellé, de aztán annyira működött a kémia, hogy a liga legjobb első triója lettek. Egy óra 5-5 elleni játékra vetítve ez a sor 8 gólt tud összehozni, miközben a második legeredményesebb ? Gourde, Point és Johnson Tampából ? 6,7-et, a félelmetes bostoni, coloradói és winnipegi első triók pedig ?csak? 6 körül termelnek.

Ráadásul az első sor összetételét meccsen belül is variálja Phil Housley. Jó példa erre a Montréal elleni legutóbbi mérkőzésük. A quebeci csapat, amely egyébként szintén rájátszást érő helyen áll, 2-1-re vezetett, amikor Housley az utolsó hét percre kivette az első sorból Pominville-t, és a helyére beküldte a 2014-es draft második választottját, Sam Reinhartot. A jó felépítésű 23 éves csatár a hajrára új energiát adott az előrejátéknak, amivel a Habs nem tudta tartani a lépést. Előbb kiegyenlített a Sabres, majd a hosszabbításban a győzelmet is megszerezte.

Mindez kiemelkedő kapusteljesítménnyel párosul. A St. Louistól Ryan O?Reillyért kapott 32 éves Carter Hutton az utolsó hét meccsén 93,5% felett véd. A csapat így most úton van afelé, hogy megismételje a 2006. őszi teljesítményét, amikor tízet nyertek megszakítás nélkül. Ugyan a rájátszásba az évnek ebben a szakaszában nem lehet bekerülni, de kikerülni ki lehet a versenyből, ezért a jó kezdés mindenképp nagyon fontos. Ez már megvan.

De nagy kérdés, hogy tartható-e ez a teljesítmény. Nos, az első sor termelékenysége aligha lesz az ezen a szinten, ahogy az ellenfelek is egyre nagyobb figyelmet fordítanak majd rájuk, de a rendszerben bőven van tartalék rajtuk kívül is: 17 játékos szerzett már gólt a Sabresben, 18-nak van legalább egy pontja. Az idei 1/1-es Rasmus Dahlin ugyan a vártnál lassabban kezdett, de az utóbbi hét meccsen első éves bekként is hozza a pont/meccs átlagot. Az elmúlt 9 meccsen a Sabres 31 gólt lőtt és 22-t kapott, ebből Dahlin csapata 18 találatánál volt fent a jégen, és csak hétszer mattolták őket, amikor ő is a pályán volt. Casey Mittelstadtban szintén van még tartalék. A 2017-es draft nyolcadik helyén elkelt játékos tavaly a junior-világbajnokság pontkirálya és MVP-je lett, a szezon végén már ismerkedhetett az NHL-lel, 6 meccsen 5 pontot szerzett. Idén egyelőre nem tudja megközelíteni ezt a teljesítményt, 24 meccsen 4+4 került a neve mellé.

Csapatszinten az emberelőnyös játék javult valamennyit a tavalyihoz képest, minden ötödik előnyüket értékesítik, de ezzel is csak a 18. helyen állnak, tehát bőven van hova fejlődniük. Hátul továbbra is több lövést engedélyeznek az ellenfeleknek, mint amennyire elöl ők képesek, ennek következtében sokszor kerülnek hátrányba, de eddig ezeket a helyzeteket többnyire remekül oldották meg. Az említett 9 siker során hat alkalommal is hátrányból küzdötték vissza magukat, ötször még 40 perc játék után is az ellenfél vezetett, de egyszer sem törtek össze. Hosszabbításos mérlegük 3/3, kétszer szétlövésre került sor, mindkettőt behúzták. Ezek fontos erények, de hosszabb távon nem engedhető meg, hogy rendre mínuszból kelljen nekiindulniuk a végjátéknak. Jó hír ugyanakkor, hogy hamarosan felépül Matt Hunwick, aki a védelem fontos oszlopa lehet.

Összességében azt mondhatjuk, várható volt, hogy a Buffalo magára talál, de arra talán senki nem számított, hogy ez ilyen korán bekövetkezik. Már most 15 győzelemmel állnak, éles kontrasztban tavalyi teljesítményükkel, amikor február 15-én érték el ezt a határt. A klub közel fél évszázados történelme során kétszer jutott el a fináléba, a harmadikra még egészen biztosan várni kell egy darabig, de az alapokat megteremtették ehhez.

Szezon előtti előzetesünkben Jason Botterilt idéztük várakozásai kapcsán, aki a következőket mondta: ?Nagyon örülünk, hogy ilyen csapatot tudtunk összeállítani. Ezzel a kerettel képesek vagyunk bejutni a rájátszásba. Szeretnénk azt elérni, amit a Colorado tavaly: mindenkit meglepve bekerülni a legjobb nyolcba. Azt hiszem, ez reális.? Valóban az lehet, és az NHL egyik leglelkesebb szurkolótábora meg is érdemelne végre egy jó csapatot ? tettük hozzá ehhez akkor.  Az eddigiek alapján még kíváncsibban várjuk, hogy végül mi lesz a történet idei fejezetének a vége.