Jó hír: radikálisan csökken a verekedések száma

A hoki egyik leglátványosabb, ám egyben legveszélyesebb eleme eltűnőben van az NHL-ből. A gólok számának növekedése kárpótolhatja a nézőket.

A bunyók ügye az egyik legösszetettebb kérdés a hokiban. Egyrészt olyan sportról van szó, amely nem képzelhető el fizikai kontaktusok nélkül, és ezekből magától értetődően következik, hogy egy ponton túl a verekedés a legegyszerűbb módja a felgyülemlett feszültségek levezetésének. Ráadásul tisztább és emberibb ez, mint az alattomban elkövetett, a bírók szeme elől rejtve maradt törlesztések. Ne tagadjuk: látványos show-elem is ez, kevés dolog tudja inkább talpra ugrasztani a nézőket, mint amikor repülnek a kesztyűk. Ugyanakkor a fejet érő ütések hosszú távú degeneratív hatásairól is egyre többet tudunk, érkeznek a megrázó történetek egykori élsportolókról, akiket negyvenes éveik derekán támad meg a CTE. Akik bevásárlásból hazafelé tartva jönnek rá, hogy elfelejtették, merre laknak, akik egyszerre lesznek depressziósak és épülnek le szellemileg, akik rövid idő alatt az utcán találhatják magukat, akik a legközelebbi agyvérzésükkor már nem hívják a mentőt, mert nincs miből fizetniük a kórházi számlákat.

Semmi meglepő nincs tehát abban, hogy az NHL mindent megtesz azért, hogy a játék fizikai elemei helyett a tehetségnek adjon utat. Harminc éve tartó folyamatról van szó, és most Travis Yost, a TSN statisztikus guruja összeszedte a legfrissebb adatokat. Ezek szerint a bunyók száma megállíthatatlanul csökken. Miközben három évtizede még 1,3 verekedést láthattak a nézők meccsenként, addig az idén ez a szám 0,2-re csökkent. A fizikai hoki ikonikus csapatai is beálltak a sorba: a Philadelphia Flyers játékosai idei 23 meccsükön mindössze kétszer (!) bunyóztak. A grafikon az egy meccsre jutó verekedések számát mutatja történelmi perspektívában.

Forrás: Travis Yost / TSN

A jelenség nem áll meg az NHL-nél. Az elsődleges utánpótlást jelentő OHL-ben is hasonló folyamatok zajlanak, ott még 10 évvel ezelőtt is kitört meccsenként egy verekedés átlagban, de mára ezt az NHL-es szintre szorították vissza. Jót tett a folyamatnak, hogy egyre több az európai játékos a tengerentúlon, akik jellemzően olyan országokból érkeznek, ahol az észak-amerikainál sokkal szigorúbb szabályok vannak érvényben a verekedésekkel kapcsolatban.

A világ legjobb bajnokságának az egyik fő látványeleme tehát a dinoszauruszok sorsára jut lassan, de lesz miért nézni a meccseket továbbra is. A gólok számában ugyanis ? ettől nem teljesen függetlenül ? töretlen növekedés tapasztalható. Itt persze az aranykor a kilencvenes évek elejéig tartott, a meccsenkénti 3,5-es gólátlagot azóta sem sikerült újra elérni, de a tendenciák biztatóak.

Forrás: https://www.hockey-reference.com/leagues/stats.html