3-ból 3 ? meg még 9-3
Megint nagyszerű napja volt vasárnap a magyar jégkorongnak. Kisesszéztünk egyet ennek okán.
Ilyen sem volt még, de már van: 3 meccs, 3 diadal ? írhattuk le nemrégiben. Alig tizenkét nappal ezelőtt, november 28-án. Először volt ilyesmire módunk akkor, mivel két és fél hónapnak kellett eltelnie a szezonkezdet után, hogy a bivalyerős nemzetközi bajnokságokban játszó mindhárom klubcsapatunk győzelmet ünnepelhessen ugyanazon a játéknapon.
A következő alkalomhoz két hét sem kellett.
November 27-én az EBEL-es Fehérvár AV19 a Grazot verte, az extraligás DVTK Jegesmedvék a Gyetvát múlták felül, míg sors- és vetélytársuk, a MAC Újbuda 8-2-vel küldte haza a Liptószentmiklóst. December 9-én aztán a Volán a Villach otthonából hozta el az összes lehetséges pontot ? az idén eddig nem aratott rendes játékidős sikert a magyar EBEL-csapat idegenben ?, míg az extraligások egyaránt favoritokat győztek le. A Jegesmedvék a kétszeres címvédő, sorozatban 9 megnyert meccsnél tartó Besztercebányát, a MAC a korábbi listavezető Zólyomot.
Ebben a pillanatban természetesen nem tudhatjuk még, hogy ezek a fejlemények valamifajta tendencia jeleiként értékelhetők-e, vagy csak egy hullámhegy tetején tartózkodunk, amit akár komolyabb -völgy is követhet nemsokára. Messzebbre ne menjünk, simán megtörténhet, hogy a végén egy csapatunk sem lesz az EBEL és/vagy az Extraliga rájátszásában. A jégkorong kemény és kiszámíthatatlan, ezen a szinten pláne. De ettől még miért is ne örülhetnénk annak most, hogy a Fehérvár az utóbbi 5 meccséből 4-et megnyert, hogy a MAC már harmadik kiütéses sikerét aratta ? ebből kettőt idegenben, a bajnoki tabella első két helyezettje ellen ?, és hogy a Jegesmedvék impresszív és ihletett hokijának 6 meccses győzelmi széria az eredménye? Egyszerű ez végül is: minden ilyen nap nagy nap a számunkra, és ezt kellő szerénységgel érdemes észben tartanunk. Persze meg tudnánk szokni. Lehet, hogy egyszer meg is fogjuk?…
És amivel ez a vasárnap a múltkori 3-ból 3-as keddnél is több volt: a magyar juniorválogatott 9-3 arányban intézte el Ukrajnát a lengyelországi divízió 1/B csoportos világbajnokságon. A kezdeti percek nehézségeit leszámítva fergeteges összecsapás volt, klassziskülönbséggel a két gárda között. Két győzelemnél járó csapatunk természetesen az élre állt a tornán, onnan várhatja a folytatást az olaszok, a szlovénok és a lengyelek ellen. Ami jön, nem lesz sétagalopp, és nincs az a 9-3 ? bármennyire ijedhettek meg a riválisok ?, ami garantálná a feljutásunkat. Ez ilyen buli, minden csatát meg kell nyerni, a jutalmat a végén osztják. De ebben a pillanatban nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy olyan U20-as válogatottat láthattunk, amelyben csupa-csupa tehetség jégkorongozik ? sőt messze nem férhetett be az összes arra érdemes fiatal a korosztályból ?, akik közül a mindennapok szintjén sokan megtették már azt a nagyon nehéz lépést a junior és a felnőtthoki között is. Igen: van mit várnunk tőlük hosszabb távon is, konkrétan erre akartunk kilyulkadni.
De nem vonunk le túlzó következtetéseket, nem szaladunk előre, csak rögzítjük: szívesen gyűjtögetnénk eztán is az ilyen és a hasonló napokat. Folytassuk innen. Ebben a szellemben. Rajtunk nem fog múlni. HMH!
fotó: TSH-photo/MJSZ