Barry Trotz csodát tett az Islandersszel

Még csak az alapszakasz felénél járunk, de már elmondható: a brooklyni csapat az NHL-szezon egyik legnagyobb meglepetése.

Tavaly nem volt egyszerű Islanders-szurkolónak lenni. A csapat csodálatos volt az ellenfél kapuja előtt, 3,18 gólt lőtt meccsenként, ami a hetedik legtöbb volt a ligában. Többször találtak be, mint a későbbi bajnok Washington Capitals. Ehhez képest közel sem kerültek a rájátszáshoz, 17 ponttal maradtak le róla. Aminek nagyon egyszerű magyarázata van: hátul sokkal rosszabbak voltak, mint amilyen jók elöl. Három és fél gólnál is többet kaptak, ez egy bő tizeddel volt rosszabb, mint a hátulról második Ottawa Senators mutatója. Nem véletlen, hogy a vb-negyedik kanadai csapatban szereplő 5 Islanders-játékos közül négyen csatárok voltak: Anthony Beauvillier, Mathew Barzal, Jordan Eberle és Josh Bailey.

Nyáron nagy változások történtek. Menesztették Dough Weight vezetőedzőt és Garth Snow általános igazgatót. Utóbbi helyére Lou Lamoriello érkezett a Toronto Maple Leafstől, és elsőként azt a Barry Trotz vezetőedzőt igazolta le, akinek a Capitals nem kínált új szerződést a Stanley Kupa megnyerése után. Lamoriello a következő komoly csatáját elvesztette, nem sikerült megtartania a legértékesebb játékost. John Tavares hatalmas hullámokat kavarva épp a Torontóhoz igazolt, Lamoriello utóda, a 32 éves Kyle Dubas halászta el őt korábbi főnökétől.

Aztán a nyár többi részében nem nagyon történt semmi Brooklynban. Érkezett Leo Komarov, Valtteri Filppula, Robin Lehner, Luca Sbisa és Thomas Kühnhackl ? egyik sem az a név, amire felkapná az ember a fejét. Pláne nem olyan, aki Tavareshez lenne mérhető. Öten együtt nem keresnek annyit, mint Tavares egymaga. A legtöbbet talán attól a Jan Kovartól remélték, aki végül egy meccset sem kapott, és némi AHL-es próbajáték után Plzenben kötött ki. Erről a periódusról később Lou Lamoriello azt mondta: a nagy beszélgetések ideje volt. Minden játékossal leültek, mindenki tiszta lappal indult, próbálták kitalálni, kinek hol lehet a legjobb helye. Lamoriello 1986-ban kezdte NHL-es karrierjét a Devils elnökeként,  de feltehetően ő az egyik legfürgébb észjárású 76 éves ember a Földön. És a jelek szerint kiváló partnerre lelt Barry Trotzban, a vezetőedző ugyanis nyáron a következőket nyilatkozta: ?Lesznek változások. Az egyik legkönnyebb dolog azt kijavítani, hogy a pakk ne kerüljön a hálónkba. Akkor, ha megvan a kellő elkötelezettség a játékosok részéről, és sikerül őket a magunk oldalára állítani.?

Erős mondat volt ez a világ legerősebb ligájának leggyengébben védekező csapatát irányító szakembertől. De Trotz nem a levegőbe beszélt. Úgy megszervezte az Islanders védelmét, hogy egyszerűen nem találják az ellenszert a riválisok. A dolog nyitja leegyszerűsítve abban rejlik, hogy három emberrel védik a saját kék vonalukat, aminek következtében mindenki baja meggyűlik a korongbevitellel. Ha pedig csak bedobják a pakkot a támadóharmadba, az Islandersnek nyert ügye van. Trotz annyira beleverte játékosaiba az ilyen szituációk megoldását, hogy csukott szemmel is tudják, hova helyezkedik a csapattárs, akinek ki lehet passzolni a játékszert. A taktikai felállást kiválóan mutatja az alábbi két kép, amelyet a The Athletic cikkéből vettünk:

A dolog működik: az Islanders 2,41 gólt kap meccsenként, ami egyrészt egy góllal kevesebb, mint tavaly, másrészt a ligában a legjobb (!) mutató. Az NHL 101 éves történetében még soha nem volt példa arra, hogy az egyik szezon legrosszabbul védekező csapata a következőben a legjobb legyen. Akkor sem, amikor még csak négy csapat alkotta a ligát.

Messze a vége, de az már kijelenthető, hogy Trotz és az Islanders teljesítménye történelmi perspektívában is kiemelkedő. A szakember egyébként november 26-án kapta meg a bajnoki gyűrűt, a kapusedző Mitch Kornnal és a segédedző Lane Lamberttel együtt, akik követték főnöküket New Yorkba. Ezen a napon a Capitals lépett jégre a Barclays Centerben, és az edzők kihasználták az alkalmat, bementek volt csapatuk öltözőjébe. Nagy szeretettel fogadták őket. Trotz rövid beszédet is rögtönzött, amiben elmondta: ?Idén is meg tudjátok csinálni. Igaz, ehhez túl kell majd jutnotok a kibaszott Islandersen, de újra meg tudjátok csinálni.? A meccset akkor a Capitals nyerte 4-1-re, de egy héttel ezelőtt már nem volt ilyen szerencséje: lőtt gól nélkül kaptak ki hazai pályán 2-0-ra volt mesterük új gárdájától.

A védekezés annyira hatékony, hogy elöl a tavalyihoz képest középszerű teljesítmény is elég a sikerhez. Meccsenként nem egészen három gólt lő a csapat, ami a 16. helyre elég. Mathew Barzal, akit tavaly az év újoncának választottak ? miután 82 meccsen 85 pontot termelt első teljes idényében ?, továbbra is a pont/meccs átlag közelében teljesít: 49 meccsen 45-nél jár. De figyelemre méltó, hogy miközben ő a házi pontkirály, a plusz/mínusz mutatója a második legrosszabb, neki és a sorának tehát van még mit tanulnia az új rendszerről. Saját edzője azt nyilatkozta Barzalról, hogy a fiatalokhoz több türelem szükséges: ?Egy veterán játékos bármikor képes arra, hogy bedobja a korongot és utánarohanjon, ha a helyzet úgy kívánja. A fiatalok hajlamosak csak azt játszani, amiben igazán sikeresek voltak a múltban. Náluk nehezebben megy a váltás.?

A másik pont, ahol még jelentős tartalékok vannak, az emberelőnyös játék. Tavaly a fórjaik 23,2%-át értékesítették, ami a hatodik legjobb volt az alapszakaszban. Idén 16,7%-nál járnak, amivel a nem túl előkelő 24. hely az övék. Ha Trotz a puzzle ezen darabjait is a helyére tudja tenni, akkor a playoffban is messzire juthat a csapat, amely utoljára 35 évvel ezelőtt járt döntőben, az elmúlt két szezonban pedig be sem jutott a rájátszásba. Egyelőre azonban ez a teljesítmény is elég volt arra, hogy az All Star-gála szünetét a Metropolitan-divízió élén töltsék, három pontot verve az egy meccsel többet játszó címvédőre, a Washington Capitalsra. A szezon egyik legnagyobb párharcát ettől a két csapattól várhatjuk.