Gasparics Fanninak csak megadatott az A csoport

A budapesti divízió 1/A csoportos világbajnokság legjobb hokisa túlkoros volt, amikor az U18-as válogatott az elitben szerepelt, de most kárpótolta az élet.

Hat évvel ezelőtt, amikor egy szép tavaszi napon Olaszország legyőzésével feljutott a divízió 1/B-be a női válogatott, majd a budapesti férfi divízió 1/A-s világbajnokság egyik hazai érdekeltségű meccse előtt ünnepséget tartottak, elhatároztam: egyenként interjút készítek a történelmi tettet véghezvivő lányokkal ? illetve azokkal is, akik bent maradtak az A csoportban U18-ban, de a nagyválogatottban nem játszottak ?, hogy jobban megismerhesse őket a jégkorongos világ. Ennek a 28 részes sorozatnak az utolsó bejegyzését itt találják, az interjú alján elérhető az összes többi lány portréja is. A szombaton elért divízió 1/A-s aranyérem után kíváncsiságból átböngésztem, hogy a hat évvel ezelőtt és most is aranyérmes lányok mit mondtak 2013-ban. Ezek közül most kiemelem azokat, amelyek így hat év távlatából érdekesnek tűnnek.

Németh Bernadettet, az osztrákok elleni győztes gól szerzőjét arról kérdeztem, gondolt-e már a légióskodásra, az ikertestvérével, a vb legjobb statisztikáival rendelkező kapusával, Németh Anikóval együtt. “Gondoltunk rá, mivel ha már majd nem játszhatunk fiúkkal, az egyetlen megoldás ez lenne. Jó lenne együtt játszani a testvéremmel, de nem biztos hogy sikerül egy csapatba kerülni.” Ez félig-meddig összejött számukra: Anikó a svéd másodosztályú Karlskrona, Bernadett az SHDL-es Sundvall/Timra légiósa volt a 2016/17-es szezonban, ám azóta mindketten hazatértek a KMH-hoz.

Jókai Szilágyi Kinga így képzelte el a légióskodást: “Egyelőre anyukám nem szeretné, hogy itt hagyjam az iskolát. Svédországba mennék szívesen, mert Zsófi volt Svédországban, és apukánk is azt akarta, hogy menjünk oda jégkorongozni.” Kinga nővére, Jókai Szilágyi Zsófia 2013-ban éppen itthon jégkorongozott, de 2014-ben visszatért Svédországba, ahol azóta háromszoros bajnoknak vallhatja magát a Luleával. Kinga a 2017/18-as szezonban kipróbálta magát nővére oldalán, de a jelenlegi idényt már újra a KMH-ban töltötte. A két Jókai Szilágyi testvér a 2013/14-es szezonban Svájcban is együtt játszhatott.

Horváth Tifanit ? aki gólt lőtt Kanadának ? már 2013-ban sem kellett félteni, válaszai akkor is frappánsak voltak: “Szeretném, ha a női hoki eljutna arra a szintre, hogy ha megkérdezik tőlem, mit sportolok, és azt mondom, jégkorongozok, akkor ne az legyen a reakció, hogy te jó ég, az nem túl nőies sport, hanem azt mondják, hogy igen, a magyar női hoki nagyon jó. Néha úgy gondolom, hogy a tolókocsimra is korcsolyát kell majd szerelni, de legalábbis addig szeretném csinálni, ameddig csak lehet!” A tolókocsi még mindig nagyon messze van ? szerencsére! ?, Horváth Tifani viszont továbbra is rendszeresen az ellenfél kapuja előtt tartózkodik.

Gasparics Fanni hiába volt ott a tromsői csodánál, amikor az ifjúsági válogatott feljutott a legjobbak közé, a 2013-as elit vb-n már nem játszhatott, mivel kiöregedett a korosztályból. “Amikor Norvégiában a házigazdák legyőzése után biztossá vált a világelitbe jutás, szintén feledhetetlen, leírhatatlan élmény volt. Könnyek közt borultunk egymás nyakába a lányokkal, hiszen hatalmas eredményt értünk el. Én már akkor is tudtam, hogy nem lehetek ott az A csoportos vébén, nem léphetek pályára a világelitben, de hogy ez mennyire rossz, azt igazán csak akkor éreztem, amikor a többiek elutaztak ? nélkülem. Természetesen itthonról szurkoltam a lányoknak, nagyon örülök az eredménynek, hiszen ez komoly hírnevet hozott a magyar női jégkorongnak. Szerettem volna én is kivenni a részemet az eredményből, de remélem, ez majd a felnőtt válogatottal sikerül egyszer.”

Az élet kárpótolta Gasparicsot: felnőttként ott lehet az A csoportban ? és hogy ez így lehet, abban enyhén szólva is óriási szerepet vállalt a múlt heti vb minden egyes mérkőzésén.

Csapatkapitányunk, Kiss-Simon Franciska gondolt-e a légióséletre: “Igen, mostanában egyre többet, mert idősebb játékosoknak nagyon nincs helyük már a fiúk között, és én is inkább már lányokkal szeretnék játszani. Amióta jégkorongozom, azóta fiúkkal játszom. Először akkor játszottam lányokkal, amikor volt az U15-ös válogatott, de három éve most már női bajnokságban is.” Az aucklandi diadal után Gasparics Fannival és Huszák Alexandrával közösen Oroszországnak vették az irányt. Mindannyian kiváló teljesítmény nyújtottak csapataikban, szerepeltek a ZSHL All Star-gáláján is, Gasparics orosz bajnok is lett az Agigyel Ufával. Huszák 2017-ben, a másik két oroszországi légiós 2018-ban jött haza.

Pintér Lili így képzelte el a jövőjét: “Fő célom pillanatnyilag, hogy egy külföldi egyetemi csapatban játszhassak és ott tanulhassak. Az elkövetkezendő két évemben ezt szeretném megvalósítani. Mivel a női jégkoronggal nem lehet pénzt keresni, nem tehetem fel rá az életemet. De pillanatnyilag úgy érzem, ha nem is versenyszerűen, de végig fogja kísérni a jövőmet. Kinek ne esne jól egy munka és család melletti kikapcsolódó, felfrissítő hokiedzés?” Ha az egyetemi csapat nem is jött össze, de Lili 2015 óta a svéd SDE jégkorongozója, ráadásul húgával, Hannával együtt játszhattak a 2016/17-es szezonban. Hanna az alábbit mondta 2013-ban: “Élvezem vele a játékot, mindig ellát tanácsokkal, és segít, ha kell. Jobb, hogy ő is ott van, mert ő mindig támogat.”

A történelmi hűség kedvéért végül egy táblázat mezszám szerinti sorrendben, amelyben a 2013-as divízió 2/A-s, a 2016-os divízió 1/B-s és a 2019-es divízió 1/A-s bajnokcsapat tagjai szerepelnek. Összesen 9 olyan jégkorongozónk van, aki mindhárom tornán ott volt és aranyérmet szerzett.