Hiába kutatják a valaha volt legdurvább talány okait

Sokáig fogják még keresni az okait annak, hogy miként zuhanhatott így össze a Tampa Bay Lightning a 62 győzelemmel abszolvált alapszakasz után.

Ryan Callahan a New York Rangers csapatkapitánya volt három szezonon keresztül. Hat évvel ezelőtt került Tampába, öt éve viseli az A betűt. 757 NHL-meccsel a háta mögött felesleges lenne kibúvókat keresnie, nem is tette, a Columbus elleni negyedik vereség, a 0-4-es kiesés után ezt nyilatkozta: ?Mind a négy meccsen lejátszottak bennünket a pályáról.? A csalódottsággal vegyes keresetlen őszinteség a csapattársaira is jellemző volt. Steven Stamkos, a kapitány például elismerte, a szezon elején azt gondolták, ez az év az övék lesz: ?De egy dolog hinni benne és mondogatni, egészen másik történet véghezvinni, keresztülmenni rajta.?

Ezzel együtt a dologra nincs magyarázat. Az első meccs első harmada még megvolt, utána már semmi sem. Sokan mondták a playoff előtt, hogy a Stanley Kupa elnyerésének a titka abban áll, hogy két csapatot, két eltérő játékstílust kell felépíteni szezon közben. Bruce Boudreau, aki 2008 óta vezetőedző a legmagasabb szinten, kerekperec kijelentette: ?Egy dolgot mindennél jobban megtanultam pályafutásom során. Az alapszakaszban nem játszhatod ugyanazt, mint a rájátszásban. Még legalább 20 százalékot rá kell pakolnod. Ha a Lightning ugyanazt fogja játszani a folytatásban, akkor bármilyen jó is volt az alapszakaszban, ki fog kapni.? Profetikus szavak. Az igazi titok azonban, amit valójában senki sem tud, az az, hogy mi is ez a 20 százalék. Stamkos így nyilatkozott ennek kapcsán: ?Nem tudom, mit mondjak. Ha lennének válaszaim, továbbjutottunk volna.?

Az biztos, hogy a Columbus más utat járt be, mint a Lightning. A Blue Jackets az egész szezonban szenvedett. Hogy is ne szenvedett volna, amikor két legjobb játékosa, a kapus Szergej Bobrovszkij és a csatár Artyemij Panarin is kijelentette, nyáron szedik a sátorfájukat. John Tortorella edzői képességeit dicséri, hogy ezzel együtt elnavigálta a csapatot, egyben tartotta az öltözőt. Aztán jött az átigazolási határidő, amikor mindent egy lapra feltéve megszerezték Matt Duchene-t, Ryan Dzingelt és Adam McQuaidet. Számtalanszor elmondtuk, hogy ezek a húzások jól hangzanak, ám menet közben felkavarni a struktúrát több kockázatot rejt magában, mint elsőre gondolnánk. Az igazán sikeres csapatok ilyenkor csak apró, ám később kulcsfontosságúnak bizonyuló ráncfelvarrásokat végeznek. Jó példa erre, ahogy a Capitals tavaly megszerezte a cseh hátvédet, Michal Kempnyt. A Columbusra visszatérve: döcögött is a szekér, épphogy bejutott a rájátszásba. Azután azonban lekerült róluk minden teher.

Matt Duchene az alapszakaszban 23 meccsen 12 pontot szerzett a Jacketsben a csere után. A Lightning ellen négy mérkőzésen 7-ig jutott. A világ egyik legjobb centere eddig 8 meccsen 6 pontig jutott, idén feleannyi idő alatt jutott többre. Ez a Tortorella által alkalmazott stratégia nyomán vált lehetővé. A Blue Jackets 1-2-2-t használt, ahol az első csatár agresszíven támadja a korongot felhozó játékost, a másik két támadó, valamint a két hátvéd pedig megszállja a semleges zónát, lefedve a lehetséges passzsávokat. Ez lelassította a Lightning játékát, amire nem voltak felkészülve, és amire nem volt válaszuk. Ez annál is meglepőbb, mert olyan csapatról beszélünk, amelyet tudatosan a hokiintelligenciát szem előtt tartva építettek fel. A fizikai attribútumok sosem voltak igazán fontosak a keret kialakításakor. Minden sor minden posztján kiemelkedő tudású játékosok játszottak, a párharc legelső harmadában 3-0-val gázolták el az ellenfelet ? a végén mégis győzelem nélkül estek ki. Nem egy kivételesen jó formában lévő kapusnak vagy a szerencsének köszönhetően ? hanem mert a gyengébbnek vélt csapat egyszerűen lejátszotta őket a pályáról.

Ez történelmi. Ez példátlan. Ez megmagyarázhatatlan. Ez jégkorong.