Eddig a Boston és a St. Louis stábja is ötöst érdemel

Mikor indul be a Bruins első sora? Javul-e a Blues emberelőnye? A Stanley Kupa-finálé első két meccsének legfontosabb tapasztalatai.

A Stanley Kupa döntőjének első bostoni meccsei után a szakvezetés mindkét csapatnál ötöst adhat stábjának, miután 1-1-es meccsállással utazhattak a felek St. Louisba. Itt is és ott is elvégezték a házi feladatot, alaposan felkészültek a másikból. Ennek leglátványosabb jele, hogy a Boston félelmetes első sora eddig mindössze két pontot szerzett: Brad Marchand az első meccs végén betalált az üres kapuba, a második mérkőzés elején pedig David Pastrnak jegyzett második asszisztot emberelőnyben. Patrice Bergeron viszont pont nélkül áll. Ez nem akármilyen teljesítmény a St. Louis védelme részéről, hiszen ez a hármas halálos fegyvernek bizonyult a playoff első három fordulójában, megoldhatatlan feladatot jelentve az ellenfelek számára. A csatártrió 19 mérkőzésen 46 pontot ért el, ami azt jelenti, hogy meccsenkét közel 2,5 ponttal gazdagodtak hárman együtt.

Az első két meccs egymás fordított tükörképei voltak. Az elsőn a Boston lőtt többet kapura és nyert, a másodikon a Blues támadott többet és szintén győzött, igaz, csak hosszabbításban ? de a döntőben ennek semmi jelentősége. Abban is megegyezett a két meccs, hogy elsősorban a feszes védekezésről szóltak. Mindkét csapat elképesztő munkát mutatott be saját harmadában, a korongot cipelő játékosok előtt nem nyíltak könnyű utak. Ebből a szempontból különösen az első összecsapás volt kiélezett. Travis Yost, a TSN szakírója a Natural Stat Trick adatai alapján kimutatta: a két csapatnak együtt volt összesen 7 veszélyes helyről leadott lövése (a Bostonnak 6, a St. Louisnak 1), miközben a ligaátlag csapatonként is magasabb ennél (9). A második meccsre a Blues fejlődött többet, már 11 alkalommal próbálkozhattak a kapu előtti legveszélyesebb területekről, meg is lett az eredménye.

Ha a védekezés ennyire szervezett, az felértékeli a fegyelmezettség és a speciális játékok szerepét. Mindkettőben a Boston a jobb eddig. Noha előzetesen is lehetett tudni, hogy a Bruins legveszélyesebb fegyvere az előnyös játék, a vendégek számolatlanul szedték össze a kiállításokat, elsőre máris ötöt. Ezek többsége ráadásul nem olyan helyzetből született, ami megérte volna az áldozatot. Kettőt a támadóharmadban kaptak, volt egy magas bot is, kijelenthető, hogy felelőtlenül játszott a Blues. Nem csoda, hogy bár csak egy fórból született gól, a végére elfogyott az erő az egyenlítéshez. Ebben a második meccsre sem tudtak javulni, ekkor is öt alkalommal ültek ki a büntetőpadra, bár kétszer a kapus akadályozásáért, amiben benne lehetett az edzők utasítása is, hogy agresszívebben törjenek kapura. A védekezés ekkorra összeállt, a Boston nem tudott mit kezdeni a lehetőségekkel, és ez a meccsbe került. Ugyanakkor a túloldalon sem lehetnek büszkék az előnyök kihasználására, az első alkalommal ők is ötször, a másodikon háromszor kerültek előnybe, és még nincs ilyen találatuk.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha a liga legveszélyesebb sorát eltüntették, és az emberelőnyök nem nagyon működnek, akkor mégis ki lőtte a gólokat. Az első összecsapáson a Boston hőse a negyedik sor, ezen belül is Sean Kuraly volt. A 26 éves játékos alig valamivel több mint egymillió dollárt keres, a playoffban mégis 8 pontja van már. Az első hazai gólnál első asszisztos volt (ezzel zárkózott a Bruins a második játékrész elején 2-1-re), majd a záró periódus elején ő maga vágott be egy helyzetet, ez volt a győztes találat. Minden dicséretet megérdemelnek a sortársak, Joakim Nordström és Noel Acciari is, akárcsak a harmadik bekkpárt alkotó Matt Grzelcyk és Connor Clifton. A túloldalon nem lehet panasz a sztárjátékosokra, Vlagyimir Taraszenko mindkétszer betalált, sorozatban negyedszer szerzett gólt, nyolcadszor pontot. De Jaden Schwartz (2 assziszt), Brayden Schenn (1+1) és Ryan O?Reilly (1 assziszt) is ért feliratkozott a táblára, illetve óriási munkát végeznek a mezőnyben.

A kapusokról nem beszéltünk még. Jordan Binnington folytatja január óta tartó menetelését, miközben Tuukka Rask is karrierje egyik csúcsteljesítményét nyújtja. A kettejük közötti csata ? akárcsak a párharc ? egyelőre inkább döntetlenre áll, talán valamivel Rask áll jobban, de neki ez a harmadik döntője, egyelőre hozza azt a védési átlagot, mint 2011-ben (94% körül), amikor bajnokok lettek. Binningtonnak is voltak óriási védései, ezzel együtt a második meccs első harmadában 8 bostoni lövésből kapott két gólt, mindkettőt kötényben, vele kapcsolatban tehát nagyobb a bizonytalanság, ami a rutin hiányában érthető.

Hogy mindezek alapján mi várható a szombat éjjeli harmadik mérkőzésen? Arra tippelnénk, hogy a rendelkezésre álló időt a játékosok regenerálódásra, a szakvezetők további videózásra használják. Ebből az követlezik, hogy az első St. Louis-i mérkőzésen visszatérhet a fegyelmezett védekezés. Nem valószínű, hogy olyan kaliberű csatárok, mint Pastrnak, Marchand vagy Bergeron sokáig pont nélkül maradnának, előbb-utóbb be fognak indulni. Bruce Cassidy vezetőedző már a második meccsen változásra szánta el magát, Pastrnakot levitte a második sorba, ahonnan Danton Heinen került az elsőbe, de ez aligha marad így. Ami a regenerálódást illeti, a Bluesnál biztosan nem játszik Robert Thomas, akit Torey Krug ütközött le brutálisan. A túloldalon Matt Grzelcyk játékára nem lehet számítani, akit Oskar Sundqvist kent a palánknak. Sundqvist kapott is egy meccs eltiltást, tehát ő sem lesz a pályán.

Az állás most tehát 1-1, és mint az NHL-ben mondják: a playoffban a párharc az első vendéggyőzelem után kezdődik, amire esetünkben nem kellett sokáig várni. Hogy mi lesz ezután, azt lehetetlen megjósolni.