A St. Louis Blues elvitte a Stanley Kupát

A Blues háromgólos győzelemmel zárta a hetedik mérkőzést Bostonban. O’Reilly az MVP, Bouwmeester belépett a Triple Gold klubba.

Mindkét szakvezető belenyúlt a keretbe a hetedik mérkőzés előtt. A nagyobb meglepetést Bruce Cassidy szolgáltatta azzal, hogy visszatette a csapatba az agyrázkódásából felépült Matt Grzelcyket. A bekk visszatérésével a Boston ismét hat hátvéddel állt fel, Connor Clifton maradt ki a keretből. A másik oldalon visszakerült az egy meccsre eltiltott Ivan Barbasov és a hátvéd Joel Edmundson.

Az első két kapura lövés a vendégeké volt, de az ezt követő negyed órában több momentumuk nem volt. A Boston óriási offenzívát indított, az történt a jégen, amit Cassidy fiai akartak, lényegében egykapuzás folyt. Jordan Binnington egymaga tartotta életben a St. Louist, több óriási bravúrt is bemutatott, a legnagyobbat akkor, amikor Marchand közeli lövését fogta emberhátrányban. Ehhez képest három perccel a harmad vége előtt a semmiből jött Ryan O’Reilly gólja, aki Bouwmeester lövésébe szúrt bele tökéletesen. O’Reilly nem akármilyen sorozatot ért el: A Blues centere zsinórban a negyedik meccsen volt eredményes a döntőben, ilyen produkciót legutóbb 1985-ben látott az NHL Wayne Gretzky jóvoltából. A Bruins lendületét nem törte meg a bekapott gól, továbbra is mentek előre, életveszélyt teremtve minden másodpercben a Blues kapuja előtt. Másodpercekkel a játékrész vége előtt azonban rosszul cserélt a Boston, Pietrangelo elindult, és egy fonák emeléssel megduplázta a vendégek előnyét. Az első 20 percben a hazaiaknak 12 lövésük volt, és még kilencet blokkoltak a vendégek, ennek ellenére kétgólos St. Louis-vezetéssel mehettek a csapatok az első pihenőre. A kétgólos hátrány nem volt jó ómen a finálék hetedik mérkőzésének történetében, ilyen különbséget ugyanis csak két csapat tudott ledolgozni: a Detroit 1950-ben és a Montreal 1971-ben.

A második harmadra, ahogy várni lehetett, teljesen megváltozott a játék képe. Ekkor már azt történt, amit a St. Louis akart. A Boston megtartotta a mezőnyfölényét, de korántsem tudott olyan veszélyes lenni, mint az első húsz percben. Bergeronék el-el jutottak lövésig, de ezek nem voltak minőségiek, a Bruins játékából hiányzott az átütő erő, a magabiztosság, teljesen görcsössé váltak. Eközben a St. Louis remekül védekezett, kiválóan szűrt a semleges zónában, és nem mellesleg pörgette az órát. A Blues támadott is, és a harmad közepén majdnem megszerezte a harmadik gólját, de Tuukka Rask a szezon egyik legnagyobb és legszerencsésebb védésével életben tartotta a fekete-sárgák reményeit. A Boston csak a harmad végére tudott felpörögni, de most is elhaltak a lövései vagy Binnington, vagy a blokkok által. 40 perc után 23-10 volt a kapura lövési arány a Bruins javára, de a Blues vezetett 2-0-ra.

A harmadik harmadban a Bruins mindent egy lapra tett fel. Ám a játékukat ugyanaz jellemezte, mint az előző játékrészben: mentek előre, nyomtak, de igazán nagy gólveszélyt csak egyszer tudtak kialakítani a Blues kapuja előtt. Joakim Nordström került a vendégek kapuja elé, el is húzta a pakkot Binnington mellett, de a Calder-trófeára jelölt hálóőr óriási spárgával átért a hosszú oldalra. A kihagyott helyzet azonnal megbosszulta magát: Taraszenko küzdött meg a korongért a sarokban, középre tette a játékszert, amit Schenn azonnal a hosszúba lőtt. 8 és fél perccel a befejezés előtt hárommal ment a St. Louis, lényegében eldőlt a mérkőzés és a párharc. A teljesen szétesett Bostonnak négy perccel később Zach Sanford adta meg a kegyelemdöfést, aki Perron passzát vágta be. Bő három perccel a befejezés előtt a Bruins tisztességből lehozta a kapusát, ami azt eredményezte, hogy megszerezte a becsületgólját Grzelcyk révén.

A Bostonnak a meccs végére 54 kapura lövési kísérlete volt, pontosan kétszer annyi, mint a vendégeknek, akik a jobb helyzetkihasználásuknak és a hihetetlen kapusteljesítménynek köszönhetően húzták be a mindent eldöntő mérkőzést. A rájátszás legjobbjának járó Conn Smythe-trófeát az a Ryan O’Reilly kapta, aki 23 ponttal új franchise-rekorder lett. O’Reilly ezenkívül az NHL történetének első játékosa, aki klubváltást követően rögtön az első szezonban playoff MVP lett. A 35 éves hátvéd, Jay Bouwmeester a két világbajnoki arany és az olimpiai bajnoki cím után az ezüs serleget is megszerezte, ezzel ő a 29. tagja a Triple Gold klubnak.

A St. Louis Blues a megalapítása után 18 872 nappal, 4046 alapszakasz-találkozót, 391 playoffmérkőzést, 72 párharcot és 42 playoffszereplést követően lett bajnok. Győzelmével St. Louis csatlakozott ahhoz a hat amerikai városhoz (New York, Boston, Chicago, Detroit, Philadelphia, Los Angeles), amelynek mind a négy major sportágban (NHL, NFL, MLB, NBA) van már bajnoka.

Boston?St. Louis 1-4
G.: Grzelcyk ill. O’Reilly, Pietrangelo, Schenn, Sanford

NYUGATI FŐCSOPORT

KELETI FŐCSOPORT