A szemünk előtt változik meg teljesen a jégkorong
Más tudáskészlettel rendelkező játékosok az NHL sztárjai, mint akár csupán tíz évvel ezelőtt.
Justin Bourne, a The Athletic szakírója írt egy remek esszét a témáról, amit érdemes röviden összefoglalni. Bourne-nek játékosként 16 meccse volt az AHL-ben, előtte az NCAA-ben töltött el négy szezont, utána az ECHL-ben kettőt, majd a Toronto Marlies videós elemzője lett. Az írás egy készülő cikksorozat keretei között keletkezett, amelyben Bourne igyekszik értékelni a liga játékosait. Teszi ezt azt firtatva, hogy a jégkorong hagyományosan fontosnak tartott elemeiben (korcsolyázási sebesség, ütközés, lövőerő) ki a legjobb. Ennek kapcsán szembesült a problémával, hogy egyrészt sokkal nehezebb egyetlen dologban megtalálni a kiemelkedő tudású játékost, másrészt bizonyos képességek, amelyek hosszú időn át a sikeres karrier elengedhetetlen részei voltak, veszítettek fontosságukból. A folyamat leegyszerűsítve úgy írható le, hogy az ?őszinte?, egydimenziós képességek helyét átvették az összetettebb,jelentős részben az ellenfél “megtévesztésére” irányuló készségek.
Az állítás szemléltetésére két statisztikát mutat be a cikkíró. Az első a lövések százalékos megoszlását prezentálja az elmúlt tíz évben. Látható, hogy a pattintott lövések szabályosan kezdenek eltűnni a játékból, a helyüket egyre nagyobb mértékben a trükkösebb csuklólövések veszik át. Hasonló az ütközések dinamikája is: miközben a 2012/13-as szezonban a Toronto Maple Leafs volt a legtöbbet ütköző csapat 2778 darabbal, addigra a 2017/18-as szezonban ezt a címet a Montréal Canadiens szerezte meg 2169-cel.
A legmegdöbbentőbb, hogy milyen rövid időtávon következtek be a változások. A pattintott lövések aránya tíz év alatt esett a felére, az ütközéseké öt év alatt csökkent több mint 20%-kal. Bourne szerint mindennek mélyebb értelme van: ?A ma sztárjai igazi kihívássá teszik megmondani, ki a jó és ki nem, mert azok az apró dolgok, amikre az edzők is állandóan hivatkoznak, még apróbbakká váltak. Úgy tűnik, már mindenki tud szélvészgyorsan korcsolyázni, hiszen az átlagos sebesség is sokkal nagyobb. Mi, akik napi szinten foglalkozunk ezzel a sporttal, meg tudjuk mondani, ki az a tucatnyi játékos, aki igazán kivételes ebben a speciális képességben, de a különbség mondjuk Kasperi Kapanen és a jelenlegi ligaátlag között közel sem akkora, mint volt Guy Lafleur és az akkori középmezőny között. Azt, hogy egy fiatal tehetség miért tehetséges, ma már nem lehet elmagyarázni olyan egyszerű kifejezésekkel, mint a termet, a sebesség vagy a lövőerő.?
Hogy akkor mégis mi különbözteti meg az igazi tehetséget a “csupán”nagyon jó játékosoktól a mai NHL-ben? Bourne erre egy általa szerkesztett videót hoz fel példaként: Ryan Johansen egyszerre látja meg a csapattársát a kapu előtt, veri át a passzsávot lezárni igyekvő David Krejcit, majd ? egy szempillantás alatt megváltoztatva a lövés szögét ? ad mértani pontosságú asszisztot. Teszi mindezt olyan rövid idő alatt, ami az egyszerű szurkoló számára felfoghatatlan.