Sille Tamás: Hosszú távra tervezek Székelyföldön
Nemcsak klubot, hanem országot is váltott Sille Tamás, aki ezentúl Erdélyben segíti a fiatal játékosok fejlődését.
Sille Tamás játékosként elért szinte mindent, amit lehetett: többszörös magyar bajnok, a szapporói csoda egyik tevékeny részese, a 2009-es A csoportos válogatott tagja. Aktív hokiskarrierjének lezárulta után az edzői pályára lépett, az utóbbi időszakban pedig a KMH Budapest egyik vezetője volt.
?Három évet töltöttem el Hokiklub Budapestnél szakmai igazgatóként és vezetőedzőként, ami számomra nagy kihívást és rengeteg új feladatot jelentett, hiszen fiatal egyesületről volt szó ? mondta blogunknak a szakember. ? A játékosok nevelése hosszú folymat, amihez magas szintű munka, szülői támogatás és jó edzéskörülmények kellenek. Három év alatt sikerült olyan edzői csapatot összeállítani, amely szem előtt tartotta a gyerekek megfelelő fejlődését mind szakmailag, mind emberileg. Fontos, hogy a gyerekek olyan közegben mozogjanak és tanuljank, ahol jó hangulat és egészséges versenyhelyzet alakul ki. Erre törekedtünk az edzőkkel és a csapatok körül dolgozó minden kollégával. Három év alatt sokat fejlődtek a játékosok, a szülők és az edzők is, de később derül ki, milyen játékosokat és embereket sikerült nevelnünk.”
A KMH fokozatosan haladt előre. “Érkezésemkor az U18-as csapatunk volt a legidősebb korosztályunk. Ez már a következő szezonban megváltozott, amikor elindítottuk az U20-as korosztályt és a felnőttcsapatot is. Ez fontos része a klubszerkezetnek, mert játéklehetőséget biztosít és jövőképet mutat a kezdő vagy fiatal hokisoknak. Az első két évben a felnőttcsapatunk a szlovák harmadvonalban, illetve egy nemzetközi egyetemi bajnokságban, az EUHL-ben versenyzett kisebb-nagyobb sikerrel. A célunk a tapasztalatszerzés volt a magasabb szintű versenysorozatokban, illetve a felkészülés a következő lépésre, amit az Erste Liga testesített meg. Mindenképpen pozitívan értékelném az elmúlt három évet, mert sikerült olyan folyamatokat elindítani, amelyek segíthetik a magyar jégkorong előrelépését is, ha megfelelően működnek. Ezúton is szeretném megköszönni minden kollégának a munkáját, és mindazt az erőfeszítést, amit végeztek a közös célok elérése érdekében.?
Sille Tamás tehát nem folytatta a munkát a Tüskecsarnokban, a sors ehelyett Erdélybe irányította. ?Az előző szezon befejezése után, április végén, május elején vált hivatalossá, hogy távozom a Hokiklubtól. Mivel több magyarországi csapattól is komolyan érdeklődtek irántam, úgy tűnt, itt folytatom a munkám, és törlesztem a magyar jégkorongnak mindazt, amit az évek során itt kaptam. Végül minden másképp alakult. Mint az életben sokszor, ebben a szakmában is történnek meglepetések. A végén a Székelyföldi Jégkorong Akadámia érdeklődése bizonyult a legkomolyabbnak.”
Erről a fejleményről a minap adtunk hírt. De mi motiválta a döntést? “A kezdetektől tetszettek az általuk vázolt tervek, a jövőképük és a küldetésük, és végül úgy döntöttem, hogy tapasztalataimmal én is megpróbálok segíteni ezeknek az elszánt embereknek. A Székelyföldi Jégkorong Akadámia Csíkkarcfalván működik, félúton Csíkszereda és Gyergyószentmiklós között, összesen nyolc központtal Székelyföldön. Munkájukat két mentoredző segítette eddig, de mivel a gyerekek száma jelentősen megnőtt, szükségesnek láttak több szakembert bevonni a rendszerükbe. Így adódott lehetőség számomra is. Mentoredzőkén két kollégával segítjük a gyerekeket és a többi edzőt a központokban, U8-tól egészen U23-ig.?
A feladat olyan összetett, hogy azt nem lehet távmunkában elvégezni. ?Mivel a feladatkör igen időigényes és teljes embert igényel, így természetessen odaköltözöm. A sixtusi kápolna sem készült el egy év alatt, meggyőződésem, hogy ez a küldetés is hosszú távra szól. Ebben számomra az a legfontosabb, hogy az emberek, akik körülvesznek, boldogok és elégedettek legyenek. Ezt szeretném elérni az új környzetemben is. Minden tőlem telhetőt megteszek ennek érdekében. Természetesen azt szeretném látni, ahogy a gyerekek és a fiatal jégkorongozók megfelelően fejlődnek sportolóként és emberként, emellett sok pozitív sportélményel gazdagodnak. Az edző vagy a tanár számára az a legjobb érzés, ha látja a sportolóját, a diákját elérni a céljait, teljes mértékben kihasználva adottságát, tehetségét.?
