Rantanen számára az NHL az egyetlen opció

A KHL-es Ak Barsz Kazany vinné a finnt, ha nem írna alá a Coloradóhoz. Rantanen egyelőre Norvégiában készül.

Korábban nem volt szokás, hogy RFA státusú játékosok szerződéshosszabbítása hónapokig húzódjon. Ez a tendencia tavaly indult a William Nylander-sagával, amikor a Toronto svéd játékosa nem fogadta el a klub ajánlatát, és csak az utolsó pillanatban írt alá. Idén eddig kivár Point, Marner, Tkachuk, McAvoy, Boeser, Laine és az Avalanche csatára, Mikko Rantanen is, aki tavaly 87 pontot tett a közösbe. A finn szélső Nathan MacKinnonnal és Gabriel Landeskoggal az NHL egyik legjobb támadótrióját alkotja, így joggal tart igényt 8-10 milliós éves fizetésre. Ez első látásra nem okozhatna gondot Joe Sakic GM-nek, hiszen 15 millió dolláros helye van a bérkeretben, a megegyezés mégsem jött létre még. Ennek oka egyszerű: a mai világban 15 millió dollár pillanatok alatt képes elpárologni, a Colorado GM-jének pedig két év múlva nem kisebb nevekkel kell hosszabbítania, mint a csapatkapitány Gabriel Landeskog és a hatalmas tehetségnek tartott Cale Makar.

Az NHL-ben az edzőtáborok szeptember 13-án kezdődnek, így Rantanennek bő egy hete maradt, hogy megegyezzen a klubbal és felvegye a munkát. Ennek apropóján megkérdezték a finnt, hogy, mire számít a következő napokban, és mit szól ahhoz, hogy a KHL-es Ak Barsz Kazany évi 4 millió dollárt kínált a szolgálataiért. Rantanan szűkszavúan foglalta össze mondanivalóját: “Ezzel az ajánlattal jobb, ha nem engem keresnek meg, hanem az ügynökömet. Megmondom őszintén, én nem hallottam semmi konkrétumot. Számomra az egyetlen opció az NHL most, de soha nem tudhatod, mit tartogat a jövő. Még egy hónap van az alapszakasz kezdetéig, addig Norvégiában készülök, mert kiválóak a körülmények.”

Rantanen szavai után természetesen megszólalt Joe Sakic is, aki elárulta, hogy a klub és a játékos között augusztus 16-án szakadtak meg a tárgyalások. Sakic azonban bizakodó, és úgy gondolja, az edzőtábor közeledtével felgyorsulnak az események, Rantatnen pedig ott lesz a csapatban. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy most már nem kapkodnak, igyekeznek megvárni, amíg a piacon elkel egy hasonló kaliberű játékos, és ez segít beárazni a többieket is.

A problémát az jelenti, hogy ezzel a többiek is ugyanígy vannak, senki nem akar elsőként szerződni. A helyzet nagyon érdekes, hiszen most élünk át egy trendfordulót az NHL-ben. Mindössze két évvel ezelőtt három olyan játékos írt alá nyolc évet az újoncszerződés lejárta után, mint Connor McDavid (100 millió dollár), Jack Eichel (80 millió dollár) és Leon Draisaitl (68 millió dollár). Aztán Nylanderrel minden megváltozott, a svéd játékos már csak hat évre írt alá. Ezt tovább fokozta Auston Matthews, aki öt évre kötelezte el magát. Az időtényező azért kiemelten fontos, mert például Matthews öt év múlva már önmaga döntheti el, hova igazol. Ezzel egyrészt tovább srófolhatja az árát, másrészt olyan csapathoz mehet, amelynek reális esélye van a Stanley Kupa megnyerésére. Ugyanezt nem mondhatja el magáról a jelenleg a legjobbnak tartott McDavid, aki rövidke pályafutásából három évet is feláldozott egy olyan klub színeiben, amelynek még a playoff elérése is jelentős kihívást jelent, és amely képtelen felnőni a feladathoz, hogy versenyképes csapatot építsen a világ legjobb játékosa köré.

Ebből is látható, mennyi múlik azon, milyen ügynökhöz igazol egy játékos. Kreativitással, a kilépéssel a megszokott keretek közül alapvető változások indíthatók el a dinamikusan változó ligában. Ennek eredménye, hogy szupersztárok egész sora hagyhatja ki az edzőtábort, egyszerűen azért, mert a korábbi évtizedekhez képest sokkal többet érnek és kérnek, és rövidebb időre akarják magukat leláncolni egyetlen klubhoz.