Kanada?USA klasszikussal kezdődik a junior-vb
Bravúr lenne a finnektől a címvédés a csehországi A csoportos eseményen, amely 26-án startol. A németek az új Draisaitlt is bevetik.
Máris kezdődik az elit junior-világbajnokság a szomszédban. A tornán tíz csapat vesz részt, amelyek két csoportban küzdenek a továbbjutásért. Az első négy-négy kerül a negyeddöntőbe, a két utolsó két nyert meccsig tartó párharcot vív a bent maradásért. A világranglista alakulása folytán a csoportok között idén jelentős különbség lesz erősség szerint.
Az A jelű kvintettben Finnország, Svédország, Svájc, Szlovákia és Kazahsztán szerepel, a B jelűben Kanada, az USA, Oroszország, Csehország és Németország.
A tavalyi vb-t Finnország nyerte, amely idén is esélyesként érkezik ? de nem a legnagyobb esélyesként. Ki ne tudná, hogy övék az egyik leghatékonyabb utánpótlásprogram a világon: összesen ötször nyertek aranyat 1977 óta, ezzel ők a harmadik legeredményesebbek a tornák történetében. Sokat elmond róluk, hogy az ötből három aranyat az elmúlt hat évben vittek haza, vagyis a közelmúltat tekintve nincs náluk sikeresebb. E sikerek alapja a roppant erős felnőttbajnokság, ahol már nagyon fiatalon lehetőséget kapnak a legtehetségesebbek. Jó példa erre Kaapo Kakko esete, aki 16 évesen a Liigában játszott, majd 18 évesen 13 hónap alatt nyert aranyérmet az ifik, a juniorok és a felnőttek világbajnokságán. Bár elvileg idén is ott lehetne a vb-n, ám ehelyett az NHL-ben játszik. Hiányában Ville Heinola lehet a csapat vezére, aki szintén az első körben kelt el a tavalyi drafton, a 20. helyen vitte el őt a Winnipeg Jets. Hozzá hasonlóan a védelmet erősíti az az Anttoni Honka, aki három éve a felnőttek között edződik, idén 14 pontja van a Liigában. Bátyja, Julius Honka a Dallasban próbált szerencsét, neki nem jött be az élet Texasban, így idén visszatért a JYP-hez. A csatárok között Rasmus Kuparitól már tavaly is sokat vártunk, végül öt ponttal fejezte be a tornát. Idén az AHL-ben játszik, 27 meccsen 6 gól és 8 pont a mérlege. A csapat legnagyobb sztárja azonban a kispadon található: Raimo Helminen a finn jégkorong ikonja, 1983 és 2002 között nem kevesebb, mint 331 alkalommal játszott a válogatottban, 6 olimpián és 11 világbajnokságon szerepelt.
Svédország teljesítményét furcsa kettősség jellemzi a junior-világbajnokságokon. Csoportmeccsen több mint egy évtizede nem kaptak ki, ám az aranyérem csak egyszer jött össze ezalatt. Emellett van három ezüstjük és egy bronzuk is. A skandináv ország jégkorongjának erősségét jelzi, hogy a felnőttválogatott 2017-ben és 2018-ban is világbajnok lett, míg az NHL-ben idén rekordszámú svéd játékos lépett pályára, számuk elérte a százat. A válogatottban az idén egy kapus és 3-3 hátvéd, illetve csatár ismételhet a tavalyi keretből. A bekkek közül mindhárman első körös draftoltak, Tobias Björnfot az AHL-ben, Philip Broberg és Victor Södertsröm az SHL-ben játszik. A csatárok közül Lucas Raymond a legnagyobb tehetség, őt a témában jártas fontosabb irodák mindegyike az első négybe várja a 2020-as drafton. Két sortársa Karl Henriksson és Alexander Holtz volt egy éve. Holtz mindössze két meccset játszott a szezonban a juniorbajnokságban, ezeken 9 pontot szedett össze, erejét inkább az SHL-re összpontosítja, ahol 21 meccsen 8 pont a mérlege. Idén fontos feladat vár a svédekre, ugyanis tavaly a remek csoportkör ellenére már a negyeddöntőben kiestek, a svájciak 2-0-ra meglepték őket. 2006 óta ez volt az első alkalom, hogy lemaradtak az elődöntőről. A válogatott mestere az a Tomas Montén, aki a Linköpingnél Galló Vilmos edzője volt juniorban és később a felnőtteknél is.
Svájccal egészen biztosan nem kell számolniuk most a svédeknek a negyeddöntőben, hiszen csoportellenfelek lesznek. A helvétek tavalyi negyedik helye óriási dolog volt, történetük során mindössze negyedszer sikerült beverekedniük magukat az elődöntőbe. Ezzel együtt továbbra sem tartoznak az esélyesek közé, egy évvel ezelőtt is az egész tornán mindössze két mérkőzést nyertek. Mellettük szól a tapasztalat, sokan itt vannak a tavalyi csapatból is. Így a kapuban ugyanaz a Luca Hollenstein kezd, aki öt meccsen közel 92%-kal védett. Idén a svájci első osztályban 8 meccsen jutott szóhoz, ezeken 92,8%-kal fogott. A védelemben négy játékos rendelkezik vb-tapasztalattal, a legnagyobb név Janis Jerome Moseré, aki felnőtt-világbajnokságon is szerepelt. A csatárok közül Valentin Nussbaumer lehet húzónév, aki tavaly három pontot szerzett, míg most a QMJHL-ben 31 mérkőzésen 25 pontnál jár.
Ahogy tavaly a felnőtteknél Pozsony jelentett hazai pályát a cseh válogatott számára, úgy idén Trinec teremthet félig otthoni környezetet Szlovákia juniorjai számára. Északi szomszédunknál nagy váltás történt a kispadon, Ernest Bokros hat év után elköszönt, a helyére Robert Petrovicky érkezett, aki játékosként megjárta az NHL-t, míg az elmúlt két évben a Slovan másodedzője volt. A szlovák hokinak két bronzérme van junior-vb-kről, az elsőt 1999-ben nyerték, amikor a Ladislav Naggyal felálló csapat 5-4-re verte a svédeket, míg a másodikat már Bokrossal szerezték 2015-ben. Tavaly kezdésként kis híján meglepték a toronymagas favorit amerikaiakat, akik csak az utolsó percekben tudták megfordítani az állást, ám utána simán kikaptak a svédektől és a finnektől, így az utolsó csoportmeccsen a kieséses kör elkerülése volt a cél. Ezt a feladatot végül kitűnően oldották meg, 11-2-re nyertek Kazahsztán ellen. Idén jó alapot jelenthet számukra, ha az első meccsnapon legyőzik ugyanazokat a kazahokat.
Azt a Kazahsztánt, amely igazi sötét ló, róluk lehet a legkevesebbet tudni. Tavaly ennek Dánia itta meg a levét, amely a csoportkörben gólképtelennek bizonyult, majd a kieséses kör kulcsfontosságú első meccsén Kazahsztánnak ugyan hármat is lőtt, mégis kikapottt, a második találkozón pedig visszazuhant góltalan formájába, így nagy meglepetésre ? ám teljesen megérdemelten ? a közép-ázsiai ország csapata 2008 után első alkalommal bent maradt. Idén már a csoportkörben jó lenne egy vagy két győzelmet kiharcolniuk, hiszen bárki is esik ki a másik ágról, az feltehetően bombaerős lesz. A csapat döntően az MHL-ből építkezik, ezen belül a Barisz utánpótláscsapatából. Nem véletlen, hogy a csapat edzője is az a Szergej Sztarigin, aki a nurszultáni juniorokat dirigálja. Itt nincsenek akkora sztárok, mint másutt, elsődleges fegyverük tehát a fegyelem és a csapatszellem lehet. Ha mégis ki kellene emelni néhány játékost, akkor Vlagyiszlav Nurek kapusra, valamint az Andrej Bujalszkij, Oleg Bojko, Gyenyisz Guszejnov csatártrióra hívnánk fel a figyelmet.
A B csoportban lesz a két topfavorit, vagyis az USA és Kanada válogatottja. Ebben a két hokiországban akkora merítésből válogathatnak a szakemberek, hogy minimális az ingadozás az évfolyamok színvonala között. Ők ketten ráadásul már a nyitónapon meccselnek, ami a mindenkori vb-k egyik csúcspontja. Bár az első aranyra mintegy 30 évet kellett várni, az elmúlt évtizedben háromszor is az Egyesült Államok állhattak fel a dobogó legfelső fokára, méghozzá 2010-ben, 2013-ban és 2017-ben. Az elmúlt tíz világbajnokságon háromszor fordult elő, hogy érem nélkül tértek haza. Tavaly kicsit döcögősen jutottak el a fináléig, hiszen a cseheket csak 3-1-re győzték le a negyeddöntőben, az oroszokat pedig 2-1-re az elődöntőben. A döntő aztán a torna két legnagyobb sztárja, a finn Kaapo Kakko és az amerikai Jack Hughes párharcát hozta, amelynek során a finn lőtte az aranyat érő gólt. A drafton viszont Hughes örülhetett, őt vitték el az első helyen, Kakko második lett. Hughes is kihagyja az idei tornát, itt lesz viszont Oliver Wahlstrom, aki tavaly négy pontot szerzett, és Cole Caufield, aki egy korosztállyal lejjebb ért el hét meccsen 18 pontot. Ők mindketten az első körben keltek el a tavalyi drafton, Wahlstrom a 11., Caulfield a 15. helyen. A védelem oszlopai K?Andre Miller és Mattias Samuelsson lesznek, akiknek már szintén van tapasztalatuk junior-világbajnokságról.
Legnagyobb riválisuk, Kanada nem kevésbé erős kerettel érkezik, akkor is, ha ez lesz minden idők legfiatalabb juharleveles U20-as válogatottja. Kanada a legsikeresebb ország a junior-világbajnokságok történetében, összesen 17 aranyérmet szereztek ezeken a tornákon. Ehhez a múlthoz kell felnőnie a legfrissebb generációnak, ráadásul ki kell köszörülniük a tavalyi csorbát, amikor a negyeddöntőben búcsúztatták őket a finnek egy nagyon szoros meccsen. Ez volt az első alkalom, hogy kanadai rendezésű junior-vb-n érem nélkül maradt a hazai csapat. Az idei keretben a legnagyobb nevek Alexis Lafreniere és Quinton Byfield. A draft messze van, sok minden történhet addig, de jelen állás szerint ők ketten versenyeznek az első helyért. Lafreniere neve régebb óta közszájon forog, ő a Rimouski Océanic csapatában játszik harmadik éve, 153 meccsen 255 pontot szorgoskodott össze, ami 1,67 egység meccsenként. Ennél többet csak Sidney Crosby (2,5), Alekszandr Radulov (1,79) és Nikolaj Ehlers (1,79) ért el a QMJHL-ben. Byfield az idei teljesítményével kezd legitim kihívója lenne szélsőjének. A 196 centis center az OHL-es Sudbury Wolves csapatában 30 meccsen 57 pontnál jár, ők ketten minden kapura életveszélyt fognak jelenteni, a felkészülési meccseken is megvolt közöttük a kémia. A hátvédek közül Bowen Byram lesz a vezér, akit tavaly a negyedik helyen vitt el a Vancouver Canucks.
Az USA és Kanada mellett Oroszország is esélyes természetesen: velük még sosem fordult elő, hogy sorozatban két tornán maradjanak érem nélkül. Ehhez képest viszonylag ritkán nyerik a tornát, főként az utóbbi időben. 2004 óta mindössze egyetlen alkalommal lettek elsők, a Vlagyimir Taraszenko és Jevgenyij Kuznyecov vezette csapat 2011-ben vitte el a trófeát Kanada elől, amely már három góllal is vezetett a döntőben. Az azóta eltelt 8 év eddig a leghosszabb periódus, amit arany nélkül töltöttek, így nem is lehet kérdés, hogy milyen ambíciókkal érkeznek Csehországba. A csapat legnagyobb erőssége Grigorij Gyenyiszenko lehet. A Florida által a 15. helyen draftolt csatár a tavalyi vb-n is kiemelkedőt alkotott, 9 egységgel ő lett a torna legponterősebb orosza. Idén a KHL-ben 27 meccsen szerepelt, 8 pont a mérlege. Mellette Vaszilij Podkolzin lehet a másik sztár, ő a 10. helyen kelt el nyáron, annak ellenére, hogy a junior-vb-n gólt nem szerzett, és csak három asszisztig jutott. Az orosz juniorok általában kevésbé vannak szem előtt, mint az észak-amerikaiak vagy a skandinávok, ettől azonban hiba lenne lebecsülni őket.
A házigazda Csehország azon hatos fogatba tartozik ? Kanada, az USA, Oroszország, Svédország és Finnország mellett ?, amelynek tagjai soha nem estek ki az elitből. Ez önmagában is tiszteletet parancsoló. A csapat az ezredfordulón élte virágkorát, amikor kétszer egymás után lett aranyérmes. Ennek megismétléséhez 2018-ban álltak legközelebb, akkor negyedik lett a Martin Necas és Filip Zadina által vezetett válogatott. Tavaly nem sikerült megismételni a bravúrt, pedig mindketten ott voltak a válogatottban, csak megnehezíteni tudták az amerikaiak dolgát a negyeddöntőben. Az akkori csapat legjobbja a kapus Lukas Dostal volt, aki 95,65%-os védési hatékonysággal kergette őrületbe az ellenfeleket, és aki idén is ott lesz a tornán. A csatárok közül Jakub Lauko immár a harmadik világbajnokságára készül a juniorok között, ő jelenleg az AHL-ben játszik, ahol 8 pontot ért el 18 meccsen. Jan Jenik az OHL-ben produkál 2 pont/meccses átlagot, míg Karel Plasek a Kometa Brno felnőttcsapatában pallérozódik. Ők Dostallal együtt mind tagjai voltak annak az U18-as válogatottnak, amely 2017-ben egy második hellyel hívta fel magukra a figyelmet a Hlinka?Gretzky Kupán. Az újabb generáció tagjai közül Jan Mysakra figyelhetnek leginkább a scoutok, a 2002-es születésű csatár a HC Litvinov csapatában pallérozódik, és két listán is az első körbe várják a drafton.
A csapatok bemutatását Németországgal zárjuk, amely nagyon érdekes és talán minden idők legerősebb válogatottjával érkezik. Külön pech, hogy ebben a halálcsoportban ez sem jelent garanciát semmire. A németek négy divízió 1-ben töltött év után kerültek fel a legjobbak közé, miután legyőzték Ausztriát, Norvégiát, Lettországot, Fehéroroszországot és Franciaországot. A csapat vezére a 192 centis hátvéd, Moritz Seider lesz, akit tavaly meglepetésre az első kör hatodik helyén vitt el a Detroit, tavaly a Mannheimben 6 pontot ért el, idén az AHL-ben 11-nél jár. Mannheimi nevelés egy talán nála is nagyobb csillagjelölt, a 17 éves Tim Stützle. A 185 centis csatár 25 meccsen 23 pontot szerzett a DEL-ben, aki látta játszani, biztosan megjegyezte a nevét. Nem véletlen, hogy sokan máris az Edmonton klasszisához, Leon Draisaitlhoz hasonlítják, és hogy szinte mindenhol top 10-es draftjelöltként számolnak vele. Stützle tavaly még az U18-asokat segített feljutni az A csoportba, 5 meccsen 9 pontot szerzett a még ott is fiatalnak számító hokis. A német válogatott harmadik fontos embere Dominik Bokk, akit az első körben draftolt a St. Louis Blues, majd a Justin Faulk-ügylet keretében került át a Carolinához. Mindez egyelőre nem jelentett nagy változást az életében, fiatal kora ellenére harmadik szezonját kezdi a svéd élvonalban, már a 85. meccsén is túlvan.
A vb tehát délután három órakor kezdetét veszi, az A csoportban Svájc Kazahsztánnal, a B-ben Csehország Oroszországgal játszik. Este hét órától két klasszikus következik: Trinecben Svédország Finnországgal, Ostravában az USA Kanadával küzd. A csoportkör december 31-éig tart, a negyeddöntőket január 2-án, az elődöntőket január 4-én, a döntőt és a bronzmeccset január 5-én rendezik. A két utolsó idén is két nyert meccsig tartó csatát vív a kiesés elkerüléséért, ezeket január 2-án, január 4-én és ? ha szükséges ? január 5-én rendezik. Az eseményeket természetesen folyamatosan nyomon követjük majd.