


Lehet-e Kanadát verni kétszer egymás után?
Hatalmas a feladat az orosz válogatott előtt a junior-világbajnokság vasárnapi döntőjében.
A kanadai válogatott a szombati elődöntőben visszavágott a finneknek a tavalyi vereségért. Mint emlékezhetünk rá, 2019-ben a negyeddöntőben összekerült a két csapat, ahol a finnek hosszabbításban nyertek 2-1-re a juharlevelesek ellen, igen nagy csalódást okozva ezzel a tengerentúlon. A csalódottságot később azzal fokozták, hogy a döntőben az USA-t győzték le 3-2-re. Egy évre rá minden idők legsúlyosabb vereségét szenvedte el a finn csapat, Kanada 5-0-ra nyert, soha korábban nem kaptak ki ennyire az elődöntőben a finn juniorok. Az esetet a finn sajtóban alaposan kielemezték, rámutatva arra, hogy a korábbi évek évjárataihoz képest ebben a csapatban kevesebb a kiugró tehetség, Rasmus Kupari pedig már az első meccsen megsérült. Ezen felül csak egy igazán kemény meccset játszottak a csoportkörben a svédek és egyet a negyeddöntőben az amerikaiak ellen, ezek közül az elsőt elbukták, a másodikat 1-0-ra nyerték. Az USA-val ellentétben azonban Kanada az első másodperctől kezdve roppant agresszíven játszott, a finnek nem birtokolták eleget a korongot, nem tudták lelassítani a dinamikus juharleveleseket, éppen ellenkezőleg, rengeteg teret és időt adtak nekik. Ehhez még azt tehetjük hozzá, hogy míg az USA ellen önbizalommal telve játszottak a finnek, szorult helyzetekből is mertek és tudtak jó megoldásokkal kimenekülni, addig szombaton a legtöbb esetben pánikszerűen váltak meg a korongtól.
Mindez az oroszok számára is sok tanulsággal szolgálhat. Azon oroszok számára, akikkel szemben szintén bőven van mit törleszteniük a kanadaiaknak, hiszen a csoportkörben tőlük szenvedték el történetük legnagyobb vereségét, 6-0-ra döngölték jégbe őket. Éppen ez a legnagyobb kérdések egyike: a topfavoritot egyszer-egyszer le lehet győzni, ez a jégkorong szépségéhez tartozik, ugyanazon a tornán kétszer diadalmaskodni azonban nem akármilyen fegyvertény lenne. Oroszországnak ez még nem is sikerült soha, korábban három alkalommal (2002, 2011 és 2012) fordult elő, hogy a csoportkörben és az egyenes kieséses szakaszban is meccseltek egymással, és ezen tornák egyikén sem sikerült kétszer győznie egyik csapatnak sem. A junior-világbajnokságokon 1996 óta rendeznek döntőt, az oroszok eddig nyolcszor játszhattak Kanadával az aranyéremért, 4-4 a mérlegük. Más ellen még nem is szereztek aranyérmet ebben a periódusban.
A juharlevelesek kerete több ponton is változott az egy héttel ezelőtti meccshez képest. A legfontosabb kérdést, a kapusposztot sikerült stabilizálni, Nico Daws helyét végérvényesen átvette Joel Hofer, és ez minőségi cserének bizonyult. Négy meccsen volt kezdő, 94,5% felett véd, 1,3 gólt kap meccsenként. A finnek ellen shutoutot ért el, aminek értékét növeli, hogy a védelemből betegség miatt hiányzott az első soros bekk, Bowen Byram, akit a tavalyi draft negyedik helyén vitt el a Colorado. Nem ő az egyetlen a csapatból, aki kisebb-nagyobb megfázással vagy influenzával küzd, mellette Dylan Cozensnek és Connor McMichaelnek is hasonló problémái vannak, de gyanítható, hogy ez nem akadályozhatja meg őket abban, hogy pályára lépjenek a döntőben. A csapatkapitány Barrett Hayton esete más, ő a finnek ellen palánknak ütközött és vállsérüléssel hagyta el a jeget a harmadik harmad elején, a játéka kérdéses. A kiesése nagy érvágás lenne, hiszen 11 pontjával a mezőny egyik legjobb játékosa.
Az oroszoktól megszokhattuk, hogy fokozatosan rázódnak bele az ilyen tornákba, nem történt ez másként most sem, a 6-0-s Kanada-verés mellett eddigi legjobb játékukat a svédek ellen mutatták. Kapusposzton nekik is akadtak gondjaik, a nemzedéke tehetségének kikiáltott Jaroszlav Aszkarov egyelőre nem hozza azt a formát, ami elvárható lenne. Pedig nem akármilyen játékosról van szó, a szakértői irodák többsége első tízbe várja a drafton, ami kapusok esetében a legritkább esetben fordul elő, utoljára 15 évvel ezelőtt Carey Price kelt el az ötödik helyen. Ehhez képest a hatékonysága nem éri el a 88%-ot, a svédek ellen le is cserélték, nem sokat tudott tenni, hogy megerősítse draftpozícióit. A helyére Amir Miftahov lépett, aki négy meccsen 94,6%-kal véd, 1,3 gólt kap, feleannyit sem, mint Aszkarov. A statisztikáknál is fontosabb, hogy kiélezett helyzetekben tartja csapatát. A svédek ellen a 45. percben, 4-3-as svéd vezetésnél állt be, döntő momentumokban mutatott be bravúrokat, nem egyet, nem kettőt.
A két csapat egy héttel ezelőtti mérkőzése nem csak a történelmi kanadai vereség miatt maradt emlékezetes. A meccs után Hayton nem vette le a sisakját az orosz himnusz alatt, az ellenfél játékosai tiltakozásul nem fogtak vele kezet. Joe Veleno lefejelte Danyil Miszjult a meccs közben. Jevgenyij Szokolov pedig az utolsó percben ütközött veszélyesen Ty Smith hátvéddel, hogy a juharleveleseknek a 6-0 mellett is legyen mire emlékezniük. Ahhoz képest tehát, hogy csak egy meccsről van szó, motivációban, érzelmi töltetben aligha lesz hiány. Minden feltétel adott ahhoz, hogy izgalmas és látványos döntőt láthassunk.