Mindenki Rasmus Sandinról beszél

A 19 éves hátvéd vezetésével nyert kulcsfontosságú meccset a Maple Leafs a Nashville otthonában.

A Toronto nincs könnyű helyzetben. Mike Babcock elküldésével és Sheldon Keefe érkezésével nem oldódtak meg egy csapásra a csapat gondjai. Ez nem is csoda: az eleve gyenge védelemből lábtörés miatt kiesett a két legjobb játékos, Jake Muzzin és Morgan Reilly. A Maple Leafs játssza az egyik legszórakoztatóbb játékot a ligában, számolatlanul lövik a gólokat, a szurkolóknak azonban sokszor fejfájást okoz, hogy gyakran ennél is szaporább ütemben kapják azokat. Ennek megfelelően az All Star-gála alatt a csapat nem állt rájátszást érő helyen, ami ? elnézve az erősségét ? bátran nevezhető sokkolónak is.

A szükségből igyekeztek erényt kovácsolni, a két stabil hátvéd hiányában lehetőséget kaptak a fiatalok. Közülük Rasmus Sandin élt vele leginkább. A 19 éves svéd a szezon elejét az NHL-ben kezdte, hat mérkőzés után azonban leküldték az AHL-be, ahol a Marliesban 21 meccsen 15 pontot szerzett. Ennél is nagyobbat szólt a junior-vb-n, ahol 7 meccsen 10 pontig jutott, kékvonalas lövései állandó veszélyt jelentettek, akár közvetlenül, akár a kipattanók révén. Meg is kapta a torna legjobb hátvédjének járó címet.

Sandin az új generáció tipikus alakja, fizikai paraméterei átlagosak (181 centi, 85 kiló), viszont elképesztően jól lát a pályán, remekül bánik a koronggal, aktívan segíti a támadásokat. Mellékszál, de érdemes megemlíteni: múlt heti rovatában Elliotte Friedman sztárszakíró arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen radikálisan alakulnak át a játékosokkal szemben támasztott elvárások, a puszta fizikum helyett ma már a képzett fizikumot részesítik előnyben. Jó példa erre a kanadai juniorliga, a CHL All Star-gálája, ahol a játékosok a két évvel ezelőttihez képest is szembetűnően kisebbek voltak. A csatárok több mint hat centivel (186 vs. 180) voltak alacsonyabbak és 4,5 kilóval (87 vs. 82,5) könnyebbek, mint nem is olyan régen, míg a hátvédeknél 5 centi (189 vs. 184) és 6,5 kg (90 vs. 83,5) a különbség. A kapusok maradtak egyedül hatalmasak egyelőre (átlag 190,5 cm és 89 kg).

Sandin sem a méreteivel tűnik ki, ám ezt kiválóan kompenzálja a játékintelligenciájával. Jó példa erre a hétfőn adott gólpassza. A meccs ötödik percében jártunk, amikor a saját harmadában egy kósza korong került a birtokába. Nem egészen egy másodperc alatt ismerte fel a William Nylander kiugrásában rejlő helyzetet, és ugyanebben a másodpercben egy leheletfinom és pontos löbbölt passzal indította is csapattársát, aki nem vétette el a ziccert. A Predators játékosainak annyira nem volt veszélyérzetük, hogy a két bekk alaposan lemaradt, miközben egy harmadik játékosuk teljes nyugalomban készülődött a cserére.

Itt még nem volt vége a Sandin-show-nak, a középső játékrész elején megszerezte élete első NHL-gólját is, ami később a mérkőzést eldöntő találatnak bizonyult.

Nem gyakran fordul elő, hogy egy harmadik soros hátvéd legyen a meccs hőse, de Sandinnak ez is sikerült, a helyszíni tudósítók szerint egyértelműen ő volt a legjobb, és egyáltalán nemcsak pontjai miatt, hanem mert fiatal korát meghazudtoló magabiztossággal oldotta meg a legnehezebb helyzeteket is.

Keefe persze bátran nyúlhat hozzá, pontosan tudja, mire számíthat tőle, hiszen tavaly a Marliesban az edzője volt. Az a szezon sérüléssel indult Sandin számára, ám később felvette a fonalat, mi több, a vezetőedző szerint egymaga új alapokra helyezte a csapat emberelőnyös játékát. Az NHL-ben nem vártak tőle hasonlót, ám kellően meggyőző teljesítményt nyújtott ahhoz, hogy idei 10. meccsén is benevezzék, ami azt is jelenti, hogy ebben az évben elkezd égni a hároméves újoncszerződéséből az első év. A Toronto ugyan továbbra sincs továbbjutást érő helyen, de a lemaradása minimális, és ebben kiemelkedő a szerepe a fiatal svéd titánnak.