Évek óta vártunk a katarzisra a magyar válogatottól

A jégkorong akkor jégkorong, ha egy csapatnak és a játékának lelke van. Ez ismét bebizonyosodott Nottinghamben.

A magyar jégkorong-válogatott nem igazán kényeztetett el bennünket az elmúlt néhány évben. Pontosabban: a szentpétervári A csoportos világbajnokság és azon belül is a fehéroroszok szenzációs legyőzése óta nem tett ilyet velünk. Felkészülési mérkőzéseken értünk el remek játékkal kiváló eredményeket ? gondoljunk például arra, hogyan intéztük el 2018 őszén a Tüskecsarnokban az olaszokat 7-1-re ?, ám a világbajnokságok nem sikerültek. A 2017-es kijevi tornáról éppúgy nem jutnak eszünkbe emelkedett kifejezések, ahogy a 2019-es kazahsztániról sem. Mind a két alkalom olyan volt, hogy csak a másodvonalban maradásnak örülhettünk. A további eredményeknek nem, és a játékunk karakterének sem. 2018-ban Budapesten sem mentek kedvenceink lehengerlően, de az olaszokat tetszetős hokival verték, majd nagynehezen leteperték a lengyeleket is, és végül másodperceken múlott a katarzis. Történetesen a britek ellen. Mindenki tudja, hogy ez milyen körülmények között maradt el, és hogy mennyire fájt egészen vasárnap estig.

Egy szó, mint száz: az eltelt közel négy évben nem volt részünk olyan szintű élményben, mint Szentpéterváron, mint a krakkói feljutáskor, vagy mint a kazahok 2013-as budapesti elverésekor. Vagy Szapporóban, tehetnénk hozzá ? ám annak a 2008-as sikernek mint elsőnek és megismételhetetlennek külön helye van hokitörténelmünk képzeletbeli polcain.

Hogy az olimpiai előselejtezők utolsó előtti köréből sem sikerült továbbmennünk 2008 óta, az már szinte részletkérdés. 2012-ben és 2016-ban is itthon vallottunk kudarcot, előbb hatalmas meglepetésre a hollandok (!), majd óriási csatában a lengyelek állták utunkat. Érdekesség: legutóbbi sikerünkkor a legvégső körben ugyancsak Rigába utazhattunk. Ott és akkor a házigazdák mellett az olaszok és az ukránok is erősebbnek bizonyultak nálunk, így 1 ponttal térhettünk haza. Talán joggal bizakodhatunk most abban, hogy ez év augusztusában valamivel többre jutunk a lettek, a franciák és az olaszok ellenében.

De ne szaladjunk előre. Inkább vonjunk le néhány következtetést. Szokásunk szerint válogatottunk szurkolóiként.

2012-ben és 2016-ban esélyesei voltunk az akkori budapesti előselejtezőknek. Nottingham előtt már nem voltunk azok. Ez nem azt jelenti, hogy a magyar hoki gyengébb lett időközben. Szó sincs róla. Amiről szó van, az az, hogy mások is fejlődnek, lépegetnek előre. Ezt teszik a koreaiak és a britek, ez történik ? nem utolsó sorban az Erste Ligának köszönhetően ? a romániai, ezen belül a székely jégkoronggal. Mindegyikről első kézből szerzett tapasztalataink vannak. A koreairól 2017-ből és 2019-ből, a britről 2018-ból, a romániairól két nappal ezelőttről.

Mindezek a fejlemények arra sarkallnak bennünket, hogy gondolkodjunk árnyaltabban a kitűzhető célokról, az esetleges elvárásokról, az elért eredmények értékéről.

A nottinghami tornára nem a legkedvezőbb előjelekkel készülhettünk. Hogy miért, azt előzetesünkben részletesen kifejtettük, nem kezdjük elölről. Maximum annyit rögzítünk tényként: nem emlékszünk téttel bíró megméretésre a kétezres évek eleje ? vagy blogunk születése ? óta, amikor bármilyen okok miatt két sornyi meghatározó csatár hiányzott volna a magyar válogatottból. Veszítenivalónk nincs Nottinghamben, írtuk emiatt is, és csak annyit vártunk, hogy játsszanak a mieink hajtós, vagány hokit, és adják vissza a reményt a szurkolóknak.

Az első két mérkőzésünk még nem erről szólt. A gyengébb észteket ugyan legyűrtük rendes játékidőben ? nem csillogó, de magabiztos hokival ?, ám a romániai szelekcióval meggyűlt a bajunk. Talán nem véletlenül: miként a tallinni divízió 1/B csoportos világbajnokságon tavaly tavasszal, úgy most szombaton is ők nyújtották a “magyarosan” 100+ százalékos produkciót.

Ezek után vasárnap délután azt láttuk Nur-Szultanból, hogy örök barátaink-ellenfeleink, a most divízió 1/B csoportos lengyelek hatalmas harcban elintézik a szuperfavorit kazahokat. A magyar válogatott sorösszeállításáról szóló hírünk közösségi médiás ajánlójába mást nem írhattunk, mint azt, hogy: “Csak úgy, ahogy a lengyelek!”

Majd este 7 órától örömmel tapasztaltuk, hogy tényleg úgy megyünk, ahogy néhány órával korábban ők. Fegyelmezetten, összeszedetten, gyorsan, az elveszett korong fogalmát nem ismerve, célratörően, pontosan. Csodálatos kapusteljesítményt, önfeláldozó védekezést, kivételes csapatkémiát, gyönyörű gólokat láttunk. Stipsicz Bence előnyös találatához foghatót nem minden nap lő magyar gárda, a villámgyors Sofron?Erdély összjáték dettó élményszámba ment, Hári János korongszerzése és befejezése klasszismegoldás volt, Sofron egyéni akciója előtt ugyanúgy le a kalappal. Rajna Miklós bravúrjaira meg nincsenek szavak.

A jégkorong akkor jégkorong, ha egy csapatnak és a játékának lelke van. A vasárnap esti nottinghami magyar válogatottnak volt lelke, és nem is akármilyen.

Ennek így nem lehetett más eredménye, mint a katarzis. Szűk négy év óta az első. Még egyszer: Szentpétervár, Magyarország?Fehéroroszország 5-2. Kiböjtöltük.

Van tehát néhány meglátásunk. Konkrét egy: az első ez évi nagy torna ? a nottinghami olimpiai előselejtező ? után még két hasonló lesz az idén. Előbb a ljubljanai divízió 1/A csoportos világbajnokság áprilisban-májusban, majd a rigai olimpiai selejtező augusztusban. Remek hír ez a szurkolóknak, még akkor is, ha a pénztárcájuk nem örvendezik.

Az általános tanulságok pedig, amelyeket nem csupán Nottingham nyomán vonunk le, az alábbiak. Nemcsak mi, hanem a lengyel és a székely dominanciájú romániai ? sőt Jesenicében a japán ? válogatott is bebizonyította: tovább sűrűsödött a mezőny a világhoki másodvonalában. Szinte mindegy, hogy A csoportos vagy divízió 1/B-s valaki, ebben a “régióban” e között a tucatnyi gárda között minden megtörténhet.

Ennek okán kiemelten fontos lenne, hogy ésszerű különbséget tegyünk a célok és az elvárások között. Illetve azt is rögzítsünk: várni és elvárni sem ugyanaz. Igenis lehet cél, hogy feljussunk az A csoportba ? ilyen elvárásunk azonban nem lehet. Ha nem sikerül, az nem kudarc. Ha összejön, az fantasztikus. Továbbmegyünk: a fejlemények tükrében az sem szégyen vagy katasztrófa, ha egy csapat megjárja a divízió 1/B-t. Lám, a lengyelek nemhogy megjárták, ott is ragadtak tavaly. Aztán most elintézték Kazahsztánt. Ezzel nem azt mondjuk, hogy hejehujáznánk, ha Ljubljanában kizúgnánk az 1/A-ból. Azt mondjuk ehelyett, hogy jónak lenni a kontextus és a fejlemények ismeretében nagy dolog.

Valamint azt is mondjuk, hogy ha a jégkorongnak lelke van, akkor tényleg minden cél elérhető ? és a katarzis is bármikor megismétlődhet. Hátha nem kell újabb négy évet várnunk a következőre.

fotó: Szűcs Attila/MJSZ

A 2022-es olimpiai selejtezőtornák csoportjai:

Első forduló (2019 november):

N csoport (Kockelscheuer): Luxemburg, Arab Emírségek, Bosznia-Hercegovina, Kirgizisztán
O csoport (Szanya): Tajvan, Hongkong, Kuvait, Thaiföld

Második forduló (2019 december):

K csoport (Brassó): Románia, Izland, Izrael, Kirgizisztán
L csoport (Barcelona): Hollandia, Spanyolország, Mexikó, Tajvan
M csoport (Sisak): Horvátország, Szerbia, Bulgária, Törökország

Harmadik forduló (2020 február):

G csoport (Jesenice): Szlovénia, Japán, Litvánia, Horvátország
H csoport (Nur-Szultan): Kazahsztán, Lengyelország, Ukrajna, Hollandia
J csoport (Nottingham): Nagy-Britannia, Magyarország, Észtország, Románia

Negyedik forduló (2020 augusztus):

D csoport (szlovákiai helyszínen): Szlovákia, Fehéroroszország, Ausztria, Lengyelország
E csoport (Riga): Lettország, Franciaország, Olaszország, Magyarország
F csoport (norvégiai helyszínen): Norvégia, Dánia, Dél-Korea, Szlovénia

Az nottinghami olimpiai előselejtező torna eredményei:

február 6., csütörtök:
Magyarország?Észtország 4-1
Nagy Britannia?Románia 4-3

február 8., szombat:
Magyarország?Románia 3-2
Nagy Britannia?Észtország 7-1

február 9., vasárnap:
Románia?Észtország 7-3
Nagy Britannia?Magyarország 1-4

A magyar válogatott kerete a nottinghami selejtezőre:

A magyar válogatott stábja:

Szövetségi kapitány: Jarmo Tolvanen
Edzők: Majoross Gergely, Fodor Szabolcs
Kapusedző: Farkas Tamás
Videoedző: Szilassy Zoltán
Csapatorvos: Dr. Rybaltovszki Henrik
Fizioterapeuták: Bors Attila, Antal Dénes
Felszerelésmenedzser: Nagy József
Csapatvezetők: Szilágyi Levente, Imre Lajos