Nem mindig látják magukat reálisan a srácok
Horváth András lett a juniorválogatott vezetőedzője. A szakember Vas Márton segítője volt az együttesnél.
Az egykori sokszoros válogatott védőt, Horváth Andrást kérték fel a 2019. decemberi kijevi vb-t megnyerve a divízió 1/A-ba jutott magyar juniorválogatott vezetésére. Az MJSZ honlapján megjelent hír szerint megtörtént a kinevezés, miután Vas Márton általános igazgató javaslatát támogatta a szakmai bizottság, majd bólintott rá az elnökség is. Horváth András 19 felnőtt világbajnokságon szerepelt játékosként, az U15-ös korosztály után másodszor lesz vezetőedző egy nemzeti csapatnál, de a legfelső korosztállyal már harmadik éve dolgozik.
A honlapon nagyobb interjú jelent meg a vezetőedzővel, amelyet ide kattintva olvashatnak el teljes egészében. Kedvcsinálóként szokás szerint kiemeltünk néhány fontos idézetet:
A prioritásokról:
“Olyan játékosokat szeretnék a válogatottba, akik büszkék arra, hogy felölthetik magukra a magyar mezt. Ez a kiindulópont, amit sosem felejthetünk el. Mindent annak fogok alárendelni, hogy ezeket a srácokat a felnőtt hoki irányába tereljem, tereljük, és próbáljunk nekik olyan dolgokat átadni, amik segíthetik őket abban, hogy profi jégkorongozóvá váljanak. Ebből semmiképp sem engednék. A legfontosabb emellett az lenne, hogy a srácok megérezzék, hogy bár a sikereket, az előrelépést nagyon kemény munkával és nagyon kemény áldozatokkal lehet elérni, közben azért élvezni is lehet azt, amit csinálunk. Ha ezt megtanulják, akkor felejthetetlen élményekben lesz részük a közeljövőben és az elkövetkezendő években is.”
A fiatal játékosok önképéről:
“Minden játékossal, aki a keretben van, fel fogom venni a kapcsolatot, valamint az edzőikkel is át fogjuk beszélni azt, mi az a jó irány, ami őket a felnőtt, a profi jégkorong és a profi mentalitás felé terelheti. Minden segítséget meg fogok nekik adni, ami csak tőlem telik. Úgy érzem, nem mindig látják tökéletesen reálisan magukat a srácok, ebben is segíteni fogunk nekik elemzésekkel, videókkal, statisztikákkal és persze személyes, őszinte beszélgetésekkel. Csak így kaphatnak tökéletes képet magukról, és így tudnak reális lépéseket tenni a jövőjük érdekében.”
Az Erste ligás perspektívákról:
“Úgy érzem, jó pár olyan fiatal van, aki megérdemli a lehetőséget. Nem feltétlenül gondolom azt, hogy minden fiatalnak meg kell adni az esélyt, egy arany középútra lenne szükség a gyakorlatban. Örülnék neki, ha azok a fiatalok, akik komoly adottságokkal, de még inkább megfelelő hozzáállással és munkamorállal bírnak, megkapnák a lehetőséget. Ennél is fontosabb, hogy a megfelelő pozícióban kapják azt meg. Ha a juniorválogatottban rendszeresen bizonyít mondjuk egy playmaker típusú játékos, nem biztos, hogy tovább fog fejlődni akkor, ha egy topcsapatban egy másik szerepkörben számítanak rá. Az ideális az lenne, ha ugyanabban a pozícióban tudná kiharcolni magának a játékos a lehetőséget, amelyikben az ő tehetsége és kvalitása megmutatkozik. Ha kényszerből is, de a jelenlegi járványhelyzet és az abból fakadó változások jó irányba sodornak minket.”
A külföldi lehetőségekről:
“Ha megfelelő megméretést találnak maguknak bárhol a világon, mi azt javasoljuk, próbálják ki. Észak-Amerikában és a fejlettebb jégkorong-kultúrájú országokban egy-egy pozícióért 10-20-30 játékos versenyez, minden egyes nap a bent maradásért kell küzdeni, márpedig ezt a helyzetet nem lehet a hazai körülmények között előhozni, modellezni. Ez a mindennapos küzdelem és munka hozhat elő olyan energiákat és pluszt egy játékosban, ami a szintlépéshez, a további fejlődéshez vezetheti. A hangsúly ezzel együtt azon van, hogy tényleg megfelelő legyen az a lehetőség. Észak-Amerikában rengeteg liga van, és szerencsére fejlődtünk már annyit az elmúlt években, hogy kimondjuk, nem mindegyik jelent előrelépést Magyarországról. Jó néhány olyan játékosunk volt, aki kiment, és nem azt kapta, amit várt. Fontos jól felmérni a helyzetet, és olyan bajnokságba menni, ami valóban kihívás, és egyúttal reális kihívás.”
fotó: Vasas Attila