Hátvédforradalom az NHL-ben

A mai hátvédek fiatalabbak és kisebbek, de mozgékonyabbak és ponterősebbek, mint korábban bármikor.

Az NHL-playoff második köre után a kanadai táblázat legjobb 15 játékosa között négy hátvédet találhattunk: Miro Heiskanen 21 évesen 21 pontnál járva a második volt a listán ? csak Nathan McKinnon előzte meg ?, Quinn Hughes, a legfiatalabb 20 esztendősen 16 pontot gyűjtött, a legidősebbként 25 éves Shea Theodore ugyanennyit, a 21-nél járó Cale Makar eggyel kevesebbet, 15-öt. Hogy mennyire új jelenséggel állunk szemben, arról Arpon Basu írt cikket az Athletic hasábjain.

A szerző kigyűjtötte a pontokat a 2004/2005-ös lockout óta, és kiderült: mindössze 22 alkalommal fordult elő, hogy a rájátszás e szakaszában bekk tartózkodjon a top 15-ben. E 22-ből a fenti négyen túl három volt 25 éves vagy fiatalabb: Drew Doughty és P. K. Subban (2014), valamint Vjacseszlav Vojnov (2013). Összehasonlításul: 30 évnél idősebb hátvédnek tíz alkalommal sikerült beverekednie magát a legjobbak közé.

A jelenség mögött több tényező együttese húzódik meg. Nemcsak arról van szó, hogy ezek a játékosok sokkal magasabb minőségű edzést kapnak, mint a régiek. Maga a játék is átalakult, szórakoztatóbbá, kreatívabbá, gyorsabbá vált. Mindez megváltoztatta a hátvédekkel szemben támasztott követelményeket. Jó, ha van a csapatban két-három termetes bekk, de a stay-at-home típusú védőknek lassan bealkonyul, helyükre kisebb, mozgékonyabb, a támadásokban aktív játékosok veszik át.

Basu ezt adatokkal is alá tudja támasztani. Kigyűjtötte azoknak a fizikai paramétereit, akik az elmúlt 10 évben legalább 40 meccset játszottak az alapszakaszban. Magasság alapján nem találni konzisztens mintát, testtömegben igen. A 190 fontnál (kb. 86 kiló) kisebb súlyú hátvédek száma a 2010/11-es szezonban mindössze 8 volt, az idei szezonban pedig már 32. A fenti négyesből csak Theodore testesíti meg a régi ideáltípust, szűken, hiszen ő 188 centi és 88 kiló. Makar és Hughes nem érik el a 86 kilót, Heiskanen ennyi.

Az újságíró megszólaltatta azt a Dan Boyle-t is, akinek még a régi időkben kellett kisebb termetű hátvédként helyet kivívnia magának, hogy végül ezernél is több meccsen szerepeljen. Boyle így nyilatkozott a mai titánokról: ?Ha mint csatár tudod, hogy a hátvédek valahol a kék vonal környékén lesznek, akkor elég könnyen ki tudod számolni, merre kell várnod őket, és neked hova kell helyezkedned. De ha a rád bízott srác egyszer csak egész máshol, mondjuk az alapvonal mögött tűnik fel, akkor hirtelen nem is tudod, mit kellene csinálnod. Ha megnézed a Dallas?Colorado hetedik mérkőzésének hosszabbításos gólját, azt látod, hogy az egyik hátvéd, Jamie Oleksiak megkerüli a pakkal a kaput, majd passzol a hátvédtársának, Andrej Sekerának, aki szintén megkerüli. Néztem a Coloradót, és láttam a tanácstalanságot: mi a franc történik itt, merre megyünk, kit kell most követnem. Hirtelenjében három vagy négy coloradói is ott termett a kapujuk előtt, de fogalmuk sem volt, hogyan kell elosztani az embereket. Aztán a hátvéd Sekera bepasszolta a korongot Joel Kivirantának, aki belőtte a gólt.?

Boyle így folytatta mondandóját: ?Imádom a káoszt. Amikor játszottam, akkor is mindig szerettem, és szerintem Makar vagy Hughes épp ott csinálnak káoszt, ahol a legtöbb edző úgy igyekszik instruálni csapatát, hogy ott ne legyen ilyen. Azt gondolom, ezek a srácok éppen ezért ennyire sikeresek. Mert a megszokott dobozon kívül tudnak gondolkodni. Káoszt kreálnak a jégen. És én ennek minden másodpercét imádom.?