Máris kezdődik a 2020/21-es NHL-szezon 4.

Indul a világ legerősebb bajnoksága, divíziónként latolgatjuk az esélyeket. Kelettel kezdtünk, Kanadával és Nyugattal folytattuk, a Centrallal zárunk.

Az biztos, hogy az új szezonban nem ismétlődhet meg a legutóbbi döntő, hiszen a Tampa és a Dallas egy csoportba került. A Lightningnak jó esélye van arra, hogy ismét esélyesként szálljon versenybe, hiszen hihetetlen manőverekkel sikerült beszorítani a fizetéseket a plafon alá. Mindennek ára volt, a műtéten átesett Nyikita Kucserovot hosszú távú sérültlistára kellett tenni, ő csak a rájátszásban térhet vissza, amikor már nem érvényes a költségvetési korlát. A keret azonban így is elég erősnek tűnik ahhoz, hogy megnyerje a csoportját.

Dallasban közel sem lehetnek ennyire derűlátóak. Az első sorral nem lesz baj, a rutinos Jamie Benn mellé olyan fiatal titánok kerültek, mint Roope Hintz és Gyenyisz Gurjanov. Nagy kérdés, hogy mi lesz Tyler Seguinnel. A kiváló csatár márciusban térddel blokkolt egy korongot, a rájátszást kínzó fájdalmak közepette küzdötte végig, talán ő sem gondolta, hogy 26 meccses sorozatot vesz a nyakába. A holtszezonban megműtötték, egyelőre sérültlistán van. A védelemre nem lesz panasz, Miro Heiskanen, John Klingberg és Jamie Oleksiak mellé érkezett Julius Honka, aki Finnországgal junior-világbajnokságot nyert 2014-ben.

A két meggyengült döntőst is elkaphatja az új beosztással nagyot nyerő Carolina Hurricanes, amely így elkerült a gyilkos Metropolitanból, és megerősített kerettel várhatja a rajtot. A kapuban James Reimer és Petr Mrázek küzd. A védelem vezére Jake Gardiner lesz, és különösen fontos szerep hárul a Brett Pesce, Brady Skjei és Jaccob Slavin alkotta trióra, ez a három bekk már 15 éves korában együtt játszott az USA korosztályos programjában. Elöl is nagyon masszívnak tűnik a keret: Sebastian Aho, Andrej Szvecsnyikov, Teuvo Teravainen, Ryan Dzingel, Jesper Fast, Nino Niederreiter, Jordan Staal is ott van, hogy csak az ismertebb neveket említsük az olyan fiatalok mellett, mint a cseh Martin Necas vagy az amerikai Warren Foegele.

Columbusban nem várják ilyen jó előjelekkel a szezont, de tavaly még rosszabb volt a helyzet, akkor elvesztettek két szupersztárt Artyemij Panarin és Szergej Bobrovszkij személyében. Mostani legnagyobb csillaguk a 22 éves Pierre-Luc Dubois, akiről közvetlenül a szezon előtt terjedt el, hogy szívesen költözne olyan városba, ahol nagyobb a hokiőrület, de végül maradt. A támadásban segítheti őt a holtszezonban érkezett Max Domi, aki jól szervezi a játékot, így a második sor centereként tehermentesítheti Dubois-t. Jó fogás lehet a KHL-ből megszerzett Mihail Grigorenko is, aki másodszor próbál szerencsét a tengerentúlon. John Tortorella csapatában mindig kiemelten fontos a védekezés, nem lesz ez másként most sem, ezért elsősorban a Zach Werenski, Seth Jones, Vlagyiszlav Gavrikov hármas fog felelni. Az orosz bekk valósággal berobbant tavaly, ha így fejlődik, a liga egyik legjobbja lehet néhány éven belül.

A Nashville az a csapat, amelyről végképp lehetetlen előre megmondani, hogy milyen esélyekkel vág neki a szezonnak. A gárda négy évvel ezelőtt volt a csúcson, amikor döntőt játszott a Penguinsszel, ám azóta lejtmenetbe került, konferencia-elődöntő, majd negyeddöntő után tavaly már a kvalifikációs körből sem jutott tovább. Az öregedő védelmet nem sikerült érdemben fiatalítani, a 30 éves Luca Sbisa ezzel együtt erősítés lehet. Elöl a finn Eeli Tolvanenre érdemes figyelni, az első körös draft bemutatkozása nem sikerült, az előző szezont az AHL-ben játszotta végig, most előny lehet számára, hogy a KHL-ben játékban maradt, így az ifi és junior-világbajnok csatárnak nem lesz szükség bemelegítésre.

A Florida az elmúlt 20 évben csak kétszer jutott rájátszásba, és idén sincsenek komolyabb esélyei erre. Aleksander Barkov és Jonathan Huberdeau ligaszinten is az elithez tartoznak, mögöttük azonban nincs olyan játékos, aki a vállára tudná venni a csapatot. Mindez meglátszik a tízmillió dollárt kereső Szergej Bobrovszkij teljesítményén is: élete legrosszabb szezonját produkálta, 90%-os védési hatékonysággal, 3,23-as meccsenkénti kapottgól.átlaggal.

A Chicago és a Detroit a konferencia két sereghajtója, két olyan csapat, amely dinasztikus örökségét nyögi. A Blackhawks 2015-ben Stanley Kupát nyert, hat év alatt a harmadikat, ám a menedzsment példátlan hibákkal kezelte a fizetési plafon szorítását, szinte csak rossz döntéseket hoztak az elmúlt években, és az elitjátékosaik (Jonathan Toews, Patrick Kane, Duncan Keith) lassan maguk mögöttük hagyják legszebb éveiket. A csapat és a vezetés között tapintható a feszültség, és bár feltűntek fiatal tehetségek (Dominik Kubalik és az idén draftolt Kirby Dach), utóbbi és Toews is kihagyja a szezon egy részét sérülés miatt.

Érdekes módon a Detroit régebb óta van bajban, a fény az alagút végén mégsem látszik. A csapat sorozatban negyedik alkalommal maradt le a rájátszásról legutóbb, és idén is csak az előkelő drafthely megszerzésére lesz elég a keret. Más kérdés, hogy hiába lettek utolsók, a draftlottó szeszélye miatt végül csak a 4. helyről választhattak. Meglátjuk, hogy Lucas Raymondot azonnal be lehet-e dobni a mély vízbe, a 18 éves svéd csatár lendületből érkezik, 24 meccsen 13 pontot szerzett az SHL-ben.