Kirill Kaprizov igazi rocksztár lett Minnesotában

Chicagóban és Ottawában is húzóemberek az újoncok, és Lafreniere is kezd belelendülni. Számba vesszük, hol tartanak a legnagyobb tehetségek.

Összeállításunkat a csatárokkal kezdjük. A draft a juniorkorosztály egyik legfontosabb eseménye, az első helyeken elkelt játékosokkal szemben óriási a várakozás, nincs türelem, azonnal kell teljesíteni. Alexis Lafreniere számára nem indult jól az idei szezon: tavaly a QMJHL-ben 52 meccsen 112 pontot termelt, el is vitte a Rangers az 1/1-es helyen, ám az első 15 meccsén csak egyetlen pontocska került a neve mellé, igaz, az legalább gól volt. New York amúgy nem számít a fiatalok számára könnyen bevehető területnek, és az egyre izmosabb keretet építő csapatban különösen nehéz az előre jutás. Ilyenkor nem csak maga az 1/1-es, hanem az edzője is jelentős kihívásokkal szembesül: erőltesse a 19 éves fiatal szerepeltetését, vagy adjon neki időt az átállásra, melyikkel ér el nagyobb hasznot, milyen időtávon, melyik stratégiának mik a kockázatai? David Quinn, a Rangers vezetőedzője a türelmes megközelítés mellett döntött. Lafreniere a szezon első szakaszában a hátsó két sorba kényszerült, mígnem a csapat legjobbja, Artyemij Panarin ? blogunkon nem részletezendő okokból ? ki nem szállt ideiglenesen a játékból. Az ő helyén a kanadai titán statisztikái meglódultak: az orosz február 20-án játszott utoljára, Lafreniere az ő passzából szerezte a meccset eldöntő gólt a Washington ellen, azóta pedig Mika Zibanejad és Pavel Bucsnyevics mellett 5 meccsen 5 pontot ért el. Nagy kérdés, hogy Panarin remélhető visszatérésével bent marad-e a legtöbb jégidőt kapó első két sor valamelyikében az 1/1-es. Ha igen, akkor még versenybe szállhat az év újoncának járó Calder-trófeáért.

Így sem lenne egyszerű dolga, hiszen New Yorktól csaknem 1200 mérfölddel nyugatabbra, a minnesotai St. Paulban Kiril Kaprizov csodákat művel. A 23 éves orosz játékos más fejlődési utat választott, mint Lafreniere, igaz, őt csak az ötödik körben vitte el a Wild 2015-ben. Talán ezért is lehetett, hogy nem sietett átkelni az óceánon, ehelyett előbb szülővárosa, Novokuznyeck csapatában játszott a KHL-ben, majd egyéves ufai kitérő után a CSZKA Moszkvában lett a világ második legjobb bajnokságának egyik legjobb játékosa, 2019-ben Gagarin Kupáig vezetve csapatát, és kétszer egymás után gólkirályi címet szerezve. 23 évesen úgy döntött, most már érdemes kipróbálnia magát az NHL-ben is, ami az eddigiek alapján jókor elhatározott jó lépésnek mondható: nyitómeccsén három pontot és hosszabbításos gólt szerzett, az eddigi 21 alkalommal 19 pont került a neve mellé. Ezzel ő csapata legponterősebb játékosa, egyben vezeti az újoncok rangsorát is az ottawai Josh Norris (15 pont) és Tim Stützle (14 pont) előtt.

A Senators ugyan egyelőre meglehetősen gyenge, 26 meccsen szerzett 17 pontjával utolsó a kanadai divízióban, de ez feltehetően már nem sokáig marad így. Tavaly is tele voltak tehetségekkel, majd a nyári drafton alaposan felturbózták az állományt: az 1/3-as helyen elvitték a fent említett német csodacsatárt, az ötödiken a hátvéd Jake Sandersont, az első két körben pedig további négy játékost. A 2017-ben draftolt Norris és friss szerzemény Stützle Lafreniere-hez hasonlóan egyelőre nem került be a top 6 csatárok közé, de így is egymást húzzák a harmadik sorban, a házi kanadai tabella 4. és 5. helyét foglalják el. Az újoncokkal a Chicago is jól áll, hiszen a svájci és orosz állampolgársággal is rendelkező 21 éves Philipp Kurashev, valamint honfitársa, a 24 esztendős és egyébként draftolatlan Pius Suter is ott van a legjobbak között az idei újonckontingensben. A Calder-trófeától azonban ők messze vannak, elvégre a nagy versenyben szót kérnek maguknak a hátvédek és a kapusok is. A következő részben utóbbiakkal foglalkozunk majd.